Tavola in Piazza

Kókusztejes panna cotta cseresznyeszósszal és diós-zabpelyhes morzsával

Ami nem is cotta, mert zselatinnal készült, de mindegy, finom lett így is, bár ennek a kókusztejes verziónal a sütő melege szerintem nagyon jót tenne. Na, majd kipróbáljuk télen is. 
A morzsa még mindig a Gabi-féle zabpelyhes. Teljesen beleszerettem! A morzsába!
Az egész kb. 10 percig élt. Elfogyott, megették, befalták.
P.s.: a szószt mindenképp hűtsük hűtőhidegre, máskülönben a panna cotta csúnyán megolvad (ld. fotó)

 
Kókusztejes panna cotta cseresznyeszósszal és diós-zabpelyhes morzsával
Hozzávalók:
A panna cottához: 165 ml kókusztej, 150 ml tejszín, 4 g lapzselatin, 2 ek. nádcukor
A csersznyeszószhoz: 20 db cseresznye, 1 ek. házi vaníliáscukor, 3 ek. cseresznye- vagy törkölypálinka
A morzsához: 20 g durvára hengerelt zabpehely, 20 g kenyérpihe (levegős kenyérből nagyon finomra reszelt, többször átszitált, házi morzsa), 20 g nádcukor, 15 g vaj, 20 g durvára tört dió

A zselatint langyos vízbe áztattam.

A kókusztejet, a tejszínt és a cukrot felmelegítettem, hozzáadtam a kinyomkodott zselatint, és az egészet forráspontig hevítettem, majd levettem a tűzről, és poharakba öntöttem. Amikor kellőképp lehűlt, hűtőbe raktam néhány órára, hogy teljesen megdermedjen.
A szószhoz a cseresznyéket kimagoztam, és nagy lángon, a cukorral együtt 5-6 perc alatt sűrűre főztem. Ekkor hozzáadtam a csersznyepálinkát, hagytam, hogy forrjon még fél percig, levettem a tűzről, és félretettem, kihűtöttem.
A morzsához egy serpenyőben a vajat megolvasztottam, hozzákevertem a zabpelyhet, a kenyérpihét, a diót és a nádcukrot, majd közepes lángon, folymatosan kevergetve aranybarnára pirítottam.
Amikor a panna cotta megdermedt, egy pillanattra forró vízbe mártottam, kistányérra fordítottam, meglocsoltam a még langyos cseresznyeszósszal és megszórtam egy kevés diós morzsával.

Panna cotta zsidócseresznyés és kakiszilvás szósszal

Nem egyszer készítettem már panna cottát, e szerint a recept szerint. Most viszont sietnem kellett, ill. az időm nagy részét inkább a „garnírungra” akartam szánni, aztán azt gondoltam, hogy a zselatin majd megoldja a problémát.
Soha többé! Egy rágós-gumis vacak lett belőle.
S.O.S. Aki olvas, nálatok hogy működik a zselatin-(tej)-tejszín arány?
A képeken látható panna cottához felhasználtam 6 dl tejszínt, 2 dl tejet, 6 lap zselatint (egyenként 2 grammosak) és 100 g cukrot. Nem biztos, hogy még egyszer fogok vele próbálkozni -elvégre az eredeti recept sem tartalmazt zselatint-, de azért kíváncsi lennék, hogy másoknál hogy működik.
A poharak tetején lévő gyümölcsszószokról már napok óta álmodom. Szinte szó szerint. Többször megtörtént már, hogy éjjel, amikor felébredtem, hogy Annát megszoptassam, ezer féle ízkombináción járt az eszem. Tudom, dili vagyok, de az utóbbi időben már rettentően hiányzott a „konyha-lét”.
Tehát a panna cotta tetejére próbálkoztam egy zsidócseresznyés -(mangós)-mentás szószt kikísérletezni. A szószba a gyümölcsökön kívül egy pici akácmézet és néhány levél friss mentát raktam. (A gyümölcsök aránya 70-30 a zsidócseresznye javára, ill. volt egy sima, mangó nélküli változat is, de ez a főkóstolás után az asztalon való részvételben alkalmatlannak találtatott. Ja, és a képfeliratot is elbaltáztam. Menta helyett citromos kakukkfüvet írtam, és tkp. nem is nevezném pürének a gyümölcsös réteget a tetején, ugyanis a zsidócseresznyét nem pürésítettem, csak késsel nagyon apróra vágtam, nem akartam ugyanis, hogy a magocskák összetörjenek. Ha lesz egy kis időm, el ne felejtsem kijavítani! UPDATE- javtottam.)
A másik gyümölcsszószhoz, ami viszont végül püré lett, használtam kakiszilvát (az utolsót :-(((( az összes többi lefagyott Ember nagynéni kertjében a nagy fagy alatt), egy kevés frissen facsart narancslevet (Tarocco), és friss citromos kakukkafüvet. Ez utóbbi megnyerte a nagydíjat: részt vehet a téli panna cotta készítés következő fordulójában.

Citromfű Oroszkrém tortája

Citromfű Oroszkrém tortája –
“Torta alla crema russa” di Citromfű

Sok receptem, képem összegyűlt mostanában a gépen. Citromfű Oroszkrém tortája is itt hever már vagy két hete, s már majdnem megfeledkeztem róla… Szép lett, finom lett, csak egy egészen icipicit változtattam rajta :-), és tényleg , egyáltalán nem nehéz elkészíteni! Köszönöm Citromfű! Az eredeti recept itt található.
Hozzávalók:
A tésztához:
  • 6 tojásból sütött piskóta

A dekorációhoz:

  • 1 ananászkonzerv
  • rumba áztatott mazsola
  • 1 cs. zselatin
  • folpack

A krémhez:

  • 8 ek. kristálycukor
  • 2 egész tojás
  • 1 dl tej
  • 8 g liszt
  • ½ vaníliarúd kikapart belseje
  • 0,5 l tejszín

Az ananász levével elkeverjük a zselatint, felmelegítjük, de nem főzzük. Egy 26cm-es kapcsos tortaforma aljára folpackot húzunk úgy, hogy az oldalát/peremét is lefedje. Lerakjuk az ananászkarikákat, az üreshelyeket mazsolával töltjük ki. 7 ek. cukrot a tojásokkal, a tejjel, a vaníliarúd kikapart belsejével és a liszttel csomómentesre keverjük, majd sűrűre főzzük. Levesszük a tűzről, és hideg vízbe állítjuk hűlni. Ha már langyos, hozzáadjuk az áztatott zselatint. A tejszínt 1 ek. cukorral borotvahab keménységűre verjük, és óvatosan összekeverjük a lehűtött zselatinos krémmel.
A krém felét az ananásszal díszített tortaforma aljára öntjük, ráhelyezzük a piskóta felét, ráöntjük a maradék krémet, majd erre jön a piskóta másik fele. A piskótát mindig úgy igazítsuk, hogy mellette is legyen krém. (Úgy látszik, én erre nem fogyeltem oda eléggé, mert nekem az egyik oldala kicsit üreges lett.)
A tortát 3-4 órára hűtőbe tesszük, s csak ezután tálaljuk –természetesen a feje tetejére állítva 🙂

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!