Tavola in Piazza

Földiepres-vaníliás orgonazselé

Elviekben szép Magyarországon csak “fóliás” eperrel kivitelezhető alkotás, de nekem épp szerencsém volt, orgonavirágzás idején kaptam fél kilónyi friss, illatos epret a napfényes Itáliából. Ennek egy részéből készült az előbbi bejegyzés egyébként díjnyertes  rosé borhoz alkotott fogása, a “zöld fűszeres abárolt szalonna rosé boros-balzsamecetes eperrel pirított fonott kalácson“. (Ezúton is köszönöm Buday Péter úrnak, hogy a beküldött ételek közül első díjra érdemesnek tartotta az említett előételt. A kitűnő borok és az olaj+ecet pakk mellé egy a LARUS étteremben elkölthető voucher és Az év rosé bloggere cím is járt, igazán megtisztelő, ezeket is szívből köszönöm. És persze Gabinak még egyszer a boros tanácsadást!)

A zselére visszatérve, Makka receptjét vettem alapul.

A zselésítős megoldástól még mindig idegenkedek, hiszen ebben tartósítószer is van, de most csak ez volt kéznél, és gyorsan kellett cselekedni, mert az idén az orgona pár nap alatt elvirágzott, a varázsszerek nélküli zseléfőző tapasztalataim pedig kb. a nullával egyenlőek.

A recept az Eszter kezdeményezésére született Facebook Befőzünk csoportjának májusi, azaz első hónapjának listájába is bekerül. (A csoportban elvetemült befőzők 12 hónapos kihíváson vesznek részt, a feladat: minden hónapban legalább egyszer a kamrapolcra helyezni valamit. Szuper ötlet, nem?)

A méréshez 250 ml-es bögrét használtam.

Földiepres-vaníliás orgonazselé


Hozzávalók: 4 bögre orgonavirág (csak a virág!), 3 bögre víz, 1 bögre cukor, 1 citrom leve, 1/4 vaníliarúd, 250 g földieper (legközelebb mehet bele akár a duplája is!), 1 cs. dzsemfix szuper Dr Oetker 3:1




A szárról lecsipegetett orgonavirágokat egy hőálló edénybe rakjuk.
A vizet a cukorral felforraljuk, a citromlé felével együtt az orgonavirágokra öntjük. Lefedve 2 napig állni hagyjuk, majd leszűrjük, a virágokat jól kinyomkodjuk.
Az epret felkockázzuk, majd egy főzőedénybe tesszük. Hozzáadjuk a félbevágott vaníliarudacskát, a zselésítő port, ráöntjük a leszűrt orgonás cukorszirupot, és folyamatosan kevergetve felforraljuk, fél percig forrni hagyjuk. A közben a tetején képződő habot leszedjük. 
Fél perc forrás után hozzáadjuk a maradék citromlevet, majd levesszük a tűzről, azonnal tiszta üvegekbe töltjük, lezárjuk, és az üvegeket legalább öt percig felfordítva állni hagyjuk.

Natúr joghurtba/ra, eper, túró, tejszín fagyiba, + ezekkel töltött palacsintába, stb. jó lesz! A fotón natúr joghurton van, kiváló!

Az a bizonyos dán vajas tészta...

Valamelyik nap épp tűrhetetlen édességvággyal küzdöttem, amikor is eszembe jutott az a Limara -féle dán vajas tészta, amit már annyian kipróbáltak, és amiről mindenki ódákat zengett. Nagy bölcsen be is kevertem a tésztát egyik délután, mondván milyen jó lesz másnap a lekváros kifliket nyammogni, addig meg ha kibírom, megveregetem a vállam. Ez az egész elgondolás tökéletesen működik. Fejben. Egyedül. A problémák akkor jönnek, amikor az ember legalább ketten van, a hormonoktól vezérelve lázasan jön-megy, fel s alá, és keres…. Sósat, édeset, néha csak homályos elképzelései vannak az ehetnéke tárgyáról, máskor egészen konkrét dolgokat kutat. Aztán persze mindig az a vége, hogy pofon vágja a lelkiismeretét, és egy darab csokoládéval vigasztalja magát.
Velem is így történt. De a Ritter a bűnös! Meg Ember, mert vett nekem egy fehércsokis-málnásat. Nem is tudom, miért kell ilyeneket gyártani! Csak hogy a terhes nők megkívánják! Mert olyan szép, meg málnás is, meg fehér is, meg joghurtos is, sőt, még pufi rizs is van benne!
No, így esett tehát, hogy a csokoládé lecsúszott, de mivel a vajas tészta is be volt már keverve, másnap azt is el kellett készíteni. Csak hogy mentsem a menthetőt (meg addigra már ugye az édesség utáni vágy is alábbhagyott 😉 úgy döntöttem, hogy készítek valami sósat is a tésztából, hiszen annyira kevés benne a cukor, hogy nagy baj nem sülhet ki belőle akkor sem, ha a töltelék nem éppen lekvár lesz. Először a körte-sajt/sajt-dió motoszkált a fejemben, aztán rájöttem, hogy se körtém, se dióm, se megfelelő sajtom nincs otthon, így maradt a hűtőmustra, amiben egy kevés kolbászon, Latterián és az előző estéről megmaradt lecsón kívül semmi izgalmas dolog nem kérette magát.

az olasz lecsós
a sajtos-kolbászos egészben kisütve

Végül ezekből gazdálkodtam. A tésztát négy részre osztottam. Mindegyik darabot kinyújtottam, az egyiket megszórtam apró kockára vágott füstölt paprikás kolbásszal és latteria sajttal, a másikon szétpacsmagoltam néhány evőkanálnyi lecsót, a harmadikra mogyorókrém került. Mindhármat feltekertem, és próbaképp a kolbászos tekercsből kb. 2-3 cm-es csigákat vágtam, s ezeket így sütöttem meg -nem egészben, mint a többi tekercset.

a sajtos-kolbászos csigákban kisütve

A negyedik adag tésztát Limara útmutatása szerint háromszögekre vágtam, mindegyikre egy-egy teáskanálnyi dráganagyikám baracklekvárját ültettem, majd pedig minden háromszögből kifliket tekercseltem, és végül az egészet kisütöttem.
(A mogyorókrémesben szerintem kicsit megszaladt a mogyorókrém. Túl édes lett az egész, így a vajas tésztával együtt már túl tömény, túl cukros, túl, túl, túl….és ráadásul nem is volt szépséges!)
Nekem a csigára vágott kolbászos ízlett a legjobban, zöldségrajongó Embernek mi más, mint a lecsós, szomszédos barátném az egész tekercses kolbászosra szvazott, Ember kollégái pedig a lekvárosra csaptak le olyan hirtelen, hogy a nekik küldött nyolcas kóstoló kb. 30 másodperc alatt elfogyott.

és az eredeti – vagyis majdnem, mert ebbe baracklekvár került – köszi nagyi!

Én pedig ezek után alaposan megveregettem a vállamat! Na nem azért, mert olyan ügyes voltam, hanem mert olyan gyorsan szétosztogattam az egészet, hogy nekem már csak egy-egy szelet maradt mind a négy verzióból, s így végül a lelkiismeretem nem ütött vissza. 😉

A recept linkje még egyszer (mert megérdemli!): http://limarapeksege.blogspot.com/2009/05/dan-vajasteszta-friss-eperlekvarral.html

Zebra és virsli - Artúr kutyánk egy éves lett!

Artúr, Túró Rudi, Turbó Rudi, Tündérbogár, Gabikának legcebb kutyája a világon, nyali-fali meg minden. Imádom! Igaz, kicsit a fejünkre nőtt, de olyan szép, hogy egyszerűen nem lehet neki nemet mondani. Na jó, néha: például amikor nagy sunnyogva ellopja az autómosó szivacsot, amit perceken belül darabokra szed, vagy amikor a frissen vetett fűbe jó mélyre eltemeti a készleteit, vagy amikor indulás előtt a fehér nadrágba nyomkodja a mancsait (jah, minek vesz fel az ember fehér nadrágot, ugye…), nem beszélve a számos ellopott cipőről, jónéhány megevett gumilabdáról, elrágott pálmalevélről, virágokról… A muskátlit nem szereti! 🙂
Szóval Artúr nagykuty lett, egészen pontosan június 26-án. Épp aznap, amikor a fényképezőgép bemondta az unalmast. Mostmár tudjuk, végérvényesen. Ez csupán azért jelent problémát, -azon túl, hogy nem tudom közzétenni a szülinapi torták fotóját – mert van néhány nagyon jó salátareceptem a VKF következő fordulójára, és ezúttal szeretnék én is benevezni, mindenképpen fotóval illusztrálva a recepteket. Majd még meglátom, talán sikerül legalább erre az alkalomra kölcsönkérnem egyet.
Visszatérve a tortákhoz:

Artúr-torta – Kutyáknak
Hozzávalók:
kutyánk nagyságától függő mennyiségű száraz kenyér
minimum 80 %-os hústartalmú virsli (ha már szülinap van)
tojás
kutyánk éveinek számától függően maradék grillezett oldalas (vagy csont)


A kenyeret beáztatjuk, jól kinyomkodjuk, összekeverjük a darabokra vágott virslivel és a tojással. A masszát egy kisebb tortaformába tesszük, majd egy tálra borítjuk, majd a közepébe, gyertya gyanánt beleszúrjuk a csontot (jelen esetben ez a hozzávalókban említett oldalas volt).

Zebra torta – Gazdiknak
Hozzávalók:
5 db tojás
25 dkg porcukor
125 ml langyos víz
250 ml étolaj
37,5 dkg liszt
1 sütőpor
2 evőkanál kakaó

A tojások sárgáját a cukorral kikeverem, majd folyamatosan kevergetve kanalanként hozzáadom a vizet és az olajat. Apránként belekeverem a sütőporral elkevert lisztet is, végül a keményre felvert fehérjét óvatosan beleforgatom.
Megfelezem a tésztát, az egyik felébe szűrőn keresztül beleszitálom a kakaót. Sütőpapirral kibélelek egy 26 cm-es tortaformát, aminek a közepébe teszek a fehér tésztából először 2 kanál világos masszát (nem kell elkenni), majd a világosra jön 2 kanál kakaós massza. Ezt addig kell folytatni, amíg a massza el nem fogy (mindig középre, a tetejére).
180 fokon kb. 50 percig sütjük.

Isten éltessen, Artúr!

Epres tiramisù (light)

TIRAMISU ALLA FRAGOLA
EPRES TIRAMISU

Tiramisu, ki ne szeretné? I’me egy epres, könnyed változat. Nem csak azoknak, akik szeretnének vigyázni a vonalaikra…;-) Miért könnyed? Mascarpone helyett ricottát, cukor helyett édesítőt is használhatunk. (Én ez utóbbit igyekszem elkerülni.) Az eredeti recept, ha jól emlékszem az Enciclopedia della Cucina Italianából való; én jó szokásomhoz híven itt-ott változtattam rajta. Persze, az erdetit semmi sem szárnyalhatja túl!!!

Hozzávalók:

500 g ricotta,
200g babapiskóta,
500 g friss eper,
2 evőkanál víz,
2 tojásfehérje,
100 g procukor (fele lehet édesítő is),
csipetnyi só

A ricottát keverjük össze a porcukor felével (vagy 50 g édesítővel). A tojásfehérjét egy csipet sóval elekromos habverővel verjük kemény habbá, apránként hozzáadva a maradék porcukrot. A habot óvatosan keverjük a ricottához, ügyelve arra, hogy ne „törjön“. Az eper felét turmixoljuk össze 2 evőkanál vízzel, majd néhány másodpercig áztassuk benne a babapiskótákat. Egy tálat béleljünk ki az összeturmixolt eperbe mártott babapiskótával, majd kanállal halmozzunk rá egy réteg ricottát. Aztán megint hab, megint ricotta következik, mindaddig, míg a hozzávalók el nem fogynak. Felül a ricottás réteg legyen! Tetejét díszítsük a megmaradt eperrel, majd 2-3 órára rakjuk hűtőbe. (Változat: a babapiskótát kávéba mártjuk, a ricottába 1 csomag vaníliás cukrot teszünk, tetejét kakaóporral szórjuk meg.)

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!