Tavola in Piazza

Megjelent! Piazza Gabriella-Hoitsy György: Rákok, kagylók, csigák, tintahalak

Rég tartogam magamban, és óriási kő esik most le a szívemről, hogy megoszthatom veletek a hírt: ma megjelent a Rákok, kagylók, csigák, tintahalak című ételreceptekkel fűszerezett gasztronómiai lexikon.

A legnagyobb öröm és megtiszteltetés számomra az, hogy Hoitsy Györggyel, Magyarország legkiemelkedőbb halbiológusával, a Lillafüredi Pisztrángtelep vezetőjével együtt hoztuk létre ezt a művet, amely remélhetőleg sok magyar családba juttatja el a tenger gyümölcseinek ismeretét, szeretetét, elkészítésüknek mikéntjét és egyben a vízi világ nagyra értékelését, megbecsülését is.

673332

Corvina Kiadó ajánlójából idézek:

“A könyv bevezetője számos érdekes és hasznos ismeretet, valamint pótolhatatlan gyakorlati tanácsot tartalmaz. Olvashatunk benne
– a tenger gyümölcseinek dicséretéről,
– a rákok, kagylók, csigák, tintahalak élőhelyéről és biológiájáról,
– az állatok kifogásának és piacra szállításának módjáról,
– a vásárláskor figyelembe veendő szempontokról,
– a tisztítás és előkészítés mikéntjéről (fázisfotókkal illusztrálva),
– a lehetséges hőkezelési eljárásokról és fűszerezésről,
– valamint a borválasztás szempontjairól.
A könyv második részében a mintegy 40 faj részletes leírásához 69 ételrecept társul, amelyeket színes ételfotók illusztrálnak.”

Az ételfotók nagy része Török-Bognár Renáta munkája:

Langyos-kalmár-saláta-sárga-körteparadicsommal-és-rukolával-400x600

kisebb része saját kreáció:

Éti-csiga-burgundi-módra-400x600

A stílus “klasszikus”, ahogy azt a korábban már meghatározott külső megkövetelte.

Az állatok hihetetlen aprólékossággal kidolgozott illusztrációit Licio Passon, olaszországi festőművész készítette:

kanadai-homár-600x432

10-copy-600x435

36-copy-600x442

Fogadjátok, olvassátok, főzzétek (és mindenképpen rejtsétek a karácsonyfa alá) a Rákok, kagylók, csigák, tintahalak című könyvet nagy-nagy szeretettel!

A könyvről hamarosan bővebben is olvashattok a halételekkel foglalkozó blogomban,

a Tarka Bárkán,

és ha ti is kedvelitek a halakat, nézzetek be az

Együnk halat!

Facebook csoportunkba is.

Scampi

“Sokan vannak köztünk, akik csak messziről merik vizslatni a tenger adta kincseket Legyen ez az írás bátorító lökés, később kapaszkodó. Nyomtasuk ki, nyaraláskor (is) vigyük magunkkal a halárushoz, puskázzunk nyugodtan, és persze később a főzésnél se felejtsük el! Élvezzük az ízeket, csobbanjunk bátran új vizekbe, tegyünk úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga az lenne hogy halat és tenger gyümölcseit eszünk! Csak győzzük utána bezsebelni a barátaink és a családtagjaink dicséreteit…;-)

Mivel is kezdjük? Nézzünk egy frissítő, nyári előételt és egy első fogást. Ez ma ebédre bőven elég. (Aztán adok majd más ötleteket is.) Legyen valamilyen rákból, jó? Mesélek egy kicsit arról, melyek az olasz konyhában legtöbbször előforduló fajták, hogy néznek ki, mire figyelj a vásárlásnál, meddig tárold, hogy dolgozd fel őket, aztán írok pár sort a tápanyagtartalomról, csak, hogy tisztában legyünk azzal is, mennyire egészségesek, és persze a lényeg: hozok egy-két kipróbált receptet is, nehogy a végén éhen maradjunk.
Vágjunk bele!
Az olasz konyhában legtöbbször használt rákok a következők:
scampo (lat. Nephrops norvegicus), scampo, norvég homár, norvégrák, de egyes fordításokban királyrák vagy (óriás) garnélarák néven találkozhatunk vele;
cannocchia (lat. Squilla mantis), sáskarák;
granseola (lat. Maja squinado), tengeri pók;
aragosta (lat. Paliurus elaphas), európai languszta;
astice (lat. Homarus gammarus), európai homár;
granciporro (lat. Cancer pagurus), tarisznyarák;
– és számos garnélarák, mint pl. gambero imperiale vagy mazzancolla (lat. Penaeus kerathurus), ostorgarnéla; gambero bianco vagy gambero rosa (lat. Parapenaeus longirostris). rózsaszín garnélarák; gambero rosso (lat. Aristeomorpha foliacea), vörös garnélarák; gamberetto maggiore vagy gambero delle rocce (lat. Palaemon serratus) fűrészes garnélarák, gamberetto di nassa vagy parapandalo (lat. Plesionika narval), egyszarvú garnélarák stb.
A rákokról általánosan elmondható, hogy páncéllal rendelkeznek, amely az állat fejét és testét hivatott megvédeni. A tengeri pókon és a tarisznyarákon kívül minden fent említett rákfajtára hosszúkás testfelépítés jellemző. Mindegyikük öt pár lábbal rendelkezik, némely fajnál az első pár láb olló formájú, ezeket az állat védekezésre és támadásra használja. Figyelem, rákhús az ollókban is található! Kis türelemmel, néhány segédeszközzel (kés, olló, diótörő, esetleg homárolló, homárvilla 🙂 könnyedén kivarázsolhatjuk akár a scampi ollóiból is az ízletes, édes rákhúst.
Vásárláskor mire érdemes oldafigyelni? Először is arra, hogy a rákok nagyon frissek, élénk színűek legyenek, ne legyenek rajtuk barnás-feketés foltok (főleg nem az ízek összekapcsolódásáná és a hasi részenl), a szemük fényes, fekete, a testük ép kell, hogy legyen. A friss rákok tengerillatúak, az ammónia szag a nem friss áru első jele. A homárt, a langusztát de a sáskarákot is élve kell megvenni, nem árt tehát ellenőrizni, hogy az állat reagál-e arra, ha hozzáérünk a szeméhez vagy a csápjaihoz.
Tárolás: a rákokat tároljuk mindig a hűtő leghidegebb részében, lehetőleg egy napnál nem tovább. Fagyasztásra nyersen a garnélák és a scampi is alkalmasak, de fagyasztani csak akkor tanácsos, ha biztosak vagyunk abban, hogy a rákok frissek, és nem voltak vásárlás előtt sem lefagyasztva. Páncél nélkül fagyasztóban maximum két hónapig, páncéllal 30-40 napig tárolhatók. 
A scampo
Magyarországon sokáig csak a fagyasztóból, ma már szerencsére a halaspultok friss kínálatából is ismert, általában legendás észak-adriai nyaralásokból foszlányokban megmaradt gasztronómiai emlékek alapján elkészítendő rákfajta. Egyes fordításokban norvég homár, norvégrák, királyrák vagy (óriás) garnélarák néven találkozhatunk vele. Íze az árával vetekszik.
Egy kis tudomány
A scampo a tízlábú rákok, azon belül is a homárfélék családjába tartozó, páncélos, ollókkal rendelkező, hosszú, keskeny, narancssárgás-rózsaszínű rákfajta. Latin neve: Nephrops norvegicus. Az Atlanti-Óceán keleti, és az Adriai-tenger északi részén él. Hossza átlagosan 10-20 cm, de a hím egyedek akár 25 cm hosszúra is megnőnek.

Ha többet szeretnél tudni a langusztinokról, esetleg receptet is keresel, látogass el a Tarka Bárka blogra! A teljes cikket és a fotókkal illusztrált tisztítási és előkészítési folyamatot ITT és ITT találod. 
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!