Tavola in Piazza

Sütőtökös rizottó sült padlizsánnal

Nahát, több, mint nyolc éve írom ezt a blogot, és csak most tudatosult bennem, hogy sütőtökös rizottó még nincs a repertoárban. Gyorsan orvosolni kell a hibát/hiányt, annál is inkább, mert nálunk bizony nem múlhat el ősz enélkül!

Sütőtökös rizottó sült padlizsánnal

Hozzávalók 4 személyre:

280 g rizottóhoz való rizs

100 ml száraz fehérbor

120 g sült sütőtök

80 g friss krémes sajt

1 db kb. 300 g súlyú padlizsán

zöldség vagy hús alaplé

4 tk. frissen reszelt parmezán

egy ágacska rozmaring

2 db zsályalevél

2 gerezd fokhagyma

őrölt fehér bors

extra szűz olívaolaj

3 tk. vaj

balzsamecet

sutotokos rizotto sultpadlizsannala

A padlizsánt megtisztítjuk, felkockázzuk, besózzuk, meglocsoljuk bőven olívaolajjal, majd sütőpapírral kibélelt tepsibe rakjuk, és 200 °C-ra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt megsütjük.

A fokhagymagerezdeket megpucoljuk, áttörjük. A sült tököt botmixer segítégével pépesítjük. Az alaplevet felforraljuk.

Egy lábasban 2 ek. olívaolajat és 1 tk. vajat hevítünk, hozzáadjuk a fokhagymát, a rizst, a zöld fűszereket, megborsozzuk, és 1-2 percig pirítjuk. Ezután felöntjük a borral, majd amikor a bor nagy része elpárolog, kisebb adagokban elkezdjük hozzáadni a forró alaplevet. (Folyamatosan kevergetve, mindig csak egy keveset, és mindig megvárjuk, amíg a levet a rizs magába szívja.)

Amikor a rizs már majdnem kész, hozzáadjuk a sütőtök pürét, a friss sajtot, a parmezánt, és a maradék 2 teáskanálnyi vajat. Az egészet átkeverjük, ha szükséges, megsózzuk, majd levesszük a tűzről, 1-2 percig lefedve pihentetjük, és  a sültpadlizsánnal darabokkal valamint 1-2 tk. balzsamecettel a tetején frissen, forrón tálaljuk. 

sutotokos rizotto sultpadlizsannal

Kedvencek a témában:

Articsókás-szalonnás rizottó ITT

erd-413x600

Sáfrányos rizottó gorgonzolával és szárított paradicsommal ITT

rizotto

Kecskesajtos-körtés rizottó taggiai olajbogyóval és citromos zellerrel ITT

DSC_2757

Anna szalonnás-zöldborsós rizottója ITT 

rizotto-borsos

és az én nagy-nagy kedvencem: arancini di riso – sáfrányos sült rizsgolyók ITT

DSC-6547-pic-405x600

Zöldborsós-szalonnás rizottó

Nem terveztem, hogy a blogon is szerepelni fog ez a rizottó, de a hatévesem ragaszkodott hozzá, hogy publikáljam, ugyanis ezt Ő készítette. Az újhagyma, az angol zeller és a szalonna szeletelésén kívül (természetesen szülői felügyelettel) mindent ő rakott bele, a virágokat is ő szedte, a tányért is ő választotta, sőt, a fotót is ő készítette – igaz, a beállításokkal egyelőre nem foglalkozott.

“Most csak bekapcsolom, mami, és megnyomom, jó?”

Határozott meggyőződése, hogy fényképezéssel fog pénzt keresni (!!!), és a “vagyonból” majd megvalósítja az álmát: vesz egy lovat

DSC_3127

– vagy egy varázsaltos egyszarvút. 😉

unicorno Anna

Ennyi. Ambícióban nincs hiány. 🙂

Egyébként a rizottó isteni lett! Próbáljátok ki!

Szalonnás-zöldborsós rizottó

Hozzávalók 4 személyre: 100 g kolozsvári szalonna, 2 db újhagyma fehér része, 50 g angol zeller, 1 gerezd fokhagyma, 100 ml száraz fehérbor, zöldség vagy hús alaplé, 100 g fagyasztott zöldborsó, 2+2 tk. vaj, 4 tk. frissen reszelt parmezán, extra szűz olívaolaj, só, őrölt fehérbors

rizotto borsos

Az újhagymát és a zellert finomra aprítjuk, a fokhagymát áttörjük, a szalonnát vékony csíkokra vágjuk.

Az alaplevet felforraljuk, beledobjuk a még fagyott zöldborsót, és amikor puhára fő, szűrőkanállal kiszedjük, félre tesszük.

Egy nagy serpenyőben két teáskanálnyi vajat és egy kevés olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a szalonnát, és ropogósra sütjük. A pörcöt kivesszük, félretesszük. A serpenyőben maradt zsiradékon megfonnyasztjuk a finomra aprított zellert, valamint az új- és fokhagymát. Hozzáadjuk a rizst, meghintjük egy csipetnyi fehérborssal, és 1-2 percig pirítjuk. Ezután felöntjük a borral (közben folyamatosan kevergetjük), majd amikor a bor nagy része elpárolog, kisebb adagokban elkezdjük hozzáadni a forró alaplevet. Mindig csak egy keveset, és mindig megvárjuk, amíg a levet a rizs magába szívja.

Amikor a rizs már majdnem kész, hozzáadjuk a félretett zöldborsót, a sült szalonnát, a parmezánt és a maradék két teáskanálnyi vajat is. Az egészet átkeverjük, ha szükséges, megsózzuk, majd levesszük a tűzről, 1-2 percig lefedve pihentetjük, és frissen tálaljuk. 

p.s. Aztán, ki tudja… Lehet, hogy egy csacsi is megteszi.

DSC_3028

DSC_3037

Risotto ai carciofi con cubetti di pancetta croccanti - Articsókás rizottó ropogós szalonna kockákkal

Per oggi vi ho portato un altro piatto italiano tradizionale (esattamente dal Lazio) il risotto ai carciofi. Dopo i dolci degli ultimi giorni anche per me è una gioia pubblicare questa ricetta. Visto che il sapore della pancetta si abbina molto bene con quello del carciofo, non ho potuto fare q meno di usare alcuni cubetti che con la loro dolcezza e croccantezza rendevano veramente squisito questo piatto.

Risotto ai carciofi

Ingredienti x 4 persone: 400 g di carciofi, 80 g di pancetta tagliata a cubetti, 320 g di riso, 50 ml vino bianco, 1 cipolla bianca, 1 spicchio d’aglio, 1-1,5 l brodo di verdure, 40 g di pecorino stagionato, sale, pepe, olio extravergine d’oliva, burro

Pulite i carciofi: eliminate le foglie esterne, la punta spinosa e tagliate il cuore a fettine sottili.

Pulite e sbucciate la cipolla e lo spicchio d’aglio e tritateli molto finemente.

In una pentola fate sciogliere una noce di burro e un cucchiaio di olio d’oliva. Unitevi i cubetti di pancetta, fateli dorare quindi prelevateli e metteteli da parte.

Aggiungete le fettine di carciofi al grasso rimasto nella pentola e fateli saltare per qualche istante. Unitevi il trito di cipolla e aglio e fateli imbiondire a fiamma moderata. Metteteci infine anche il riso e fatelo tostare mescolandolo ogni tanto e sfumandolo con il vino.

Insaporite con sale e pepe, poi aggiungete a mestolate il brodo bollente aspettando sempre che il riso lo assorba.

All’ultimo minuto della cottura mantecate il risotto con un’altra noce di burro e fatevi sciogliere anche il pecorino grattugiato.

Guarnite il tutto con i cubetti di pancetta e servitelo subito.

erd

Az érlelt juhsajt kötelező, a sült szalonna opcionális elem,  bár szerintem nem érdemes kihagyni.

Articsókával most ismerkedőknek remek ujj- és ízgyakorlat!

Articsókás rizottó

Hozzávalók 4 személyre: 400 g articsóka, 1/2 citrom, 180 g érlelt húsos szalonna apró kockára vágva, 320 g rizottóhoz való rizs, 50 ml száraz fehérbor, 1 kis fej fehér hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1-1,5 l zöldség alaplé, 40 g érlelt juhsajt, só, frissen őrölt feketebors, extra szűz olívaolaj, vaj

Az articsókát megtisztítjuk: a külső, kemény leveleit letépkedjük, a szúrós, tüskés hegyét néhány cm hosszan levágjuk. Az articsókaszívet vékony szeletekre vágjuk, és meglocsoljuk néhány csepp citromlével.

A hagymát és a fokhagymagerezdet megpucoljuk, és finomra aprítjuk.

A zöldség alaplét felmelegítjük.

Egy lábasban kevés vajat és olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a szalonnakockákat, megpirítjuk, majd egy szűrőkanállal kiszedjük, és félretesszük.

A lábasban maradt zsiradékon átforgatjuk az articsóka szeleteket, majd hozzáadjuk a finomra vágott hagymát valamint a fokhagymát, és közepes lángon üvegesre pároljuk. Beleszórjuk a rizst, folyamatosan kevergetve pirítani kezdjük, és még mielőtt a hagyma megbarnulna, felöntjük a fehérborral.

Amikor a bor nagy része elpárolog, sóval és borssal fűszerezzük, majd 1-2 merőkanalanként a zöldség alaplét is a rizottóhoz adagoljuk, megvárva mindig, hogy a rizs a folyadékot magába szívja.

A főzés utolsó percében elkeverjük benne a frissen reszelt juhsajtot és egy darabka vajat, és a félretett sült szalonnával azonnal tálaljuk.

Vargányás rizottó

Nos, akkor leheljünk életet ebbe  a kedves blogba, az ígért fügelekvár helyett mondjuk egy egyszerű gombás rizottóval.

Vargányás rizottó

Hozzávalók 4 személyre: 50 g szárított vargánya gomba, 280 g rizottóhoz való rizs, 1 fej fehér hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 100 ml merlot, 1 l hús alaplé (nálam most kakasból), 4 tk. vaj, 2 ek. frissen reszelt parmezán, két egészen apró csipetnyi füstölt csípős paprika, egy kis csokor petrezselyem- és korianderzöld, só, frissen őrölt feketebors

DSC_1781

A vargányát 20 percre beáztatjuk, majd leszűrjük, és a koriander- ill- a petrezselyemzölddel együtt apróra vágjuk. (Még mindig tart Anna zöld fóbiája, ezért általában a zöld fűszereket szinte pépesre aprítom, és az elején adom az ételhez. A levelek így ugyan sokat veszítenek a friss aromájukból, de a végeredménynek a legapróbb családtag is önfeledten örül, nem turkál, nem piszmog az étel fölött.)
A gomba áztatólevét gézzel bélelt szűrőn keresztül átszűrjük, az alapléhez adjuk, és felmelegítjük.
Közben a hagymát és a fokhagymát finomra aprítjuk, majd egy kevés olívaolajon és a vaj felén üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a rizst, kissé megpirítjuk, majd meghintjük egy kevés füstölt paprikával, a finomra aprított zöld fűszerekkel, és rádobjuk a gomba darabkákat is.  Az egészet összekeverjük, felöntjük a vörösborral, és nagy lángon, folyamatosan kevergetve 1-2 percig főzzük. Kevés sót és borsot adunk hozzá, és a forró, gombás hús alaplével időnként meglocsolva addig főzzük, amíg a rizs megpuhul, de a belseje kissé roppanós marad. Ekkor hozzáadjuk a frissen reszelt sajtot, a maradék vajat, végül az egészet összekeverjük, levesszük a tűzről, és lefedve még 3-4 percig állni hagyjuk, csak ezután tálaljuk. (Tálaláskor lehetőleg nem felejtjük el megszórni – mint ahogy az nekem mégis sikerült – egy csipetnyi őrölt füstölt csípős paprikával.)

 

Füstös-gombás rizottó

Ősszel készült, emlékszem, hogy megörültem a friss gombáknak a zöldségesnél, de Nemalvó Anna Manó akkortájt nemigen tette lehetővé, hogy recepteket publikáljak. Most pótolom.
Füstös-gombás rizottó
Hozzávalók:
  • 1 marék rókagomba
  • 1 marék gyűrűs tuskógomba (a bolondos gombás blogban Mézesmadzag Zsuzsa nagyon jó dolgokat ír róla)
  • 1 marék csiperke
  • 4 kávéscsésze rizottóhoz való rizs (Arboriót használtam)
  • 1 nagy fej hagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • extraszűz olívaolaj
  • 2 tk. vaj
  • 1 dl száraz fehérbor
  • zöldség alaplé
  • 50 g füstölt ricotta
  • 2 ek. frissen reszelt Parmigiano Reggiano
  • frissen őrölr bors

A gombákat megtisztítom, a nagyobbakat feldarabolom, a kisebb fejeket egészben hagyom.
A zöldség alaplevet felmelegítem.
A hagymát és a fokhagymát apróra vágom, majd egy kevés olívaolajon és a vaj felén üvegesre párolom. Hozzáadom a rizst, kissé megpirítom, rádobom a gombákat is, összekeverem, majd felöntöm a fehérboral, és nagy lángon, folyamatosan kevergetve 1-2 percig főzöm. Kevés sót és borsot adok hozzá, és a forró alaplével időnként meglocsolva addig főzöm, amíg a rizs megpuhul, de a belseje kissé roppanós marad. Ekkor hozzáadom a frissen reszelt sajtot, az apró darabokra vágott füstölt ricottát, a vaj másik felét, végül az egészet összekeverem, leveszem a tűzről, és lefedve még 3-4 percig állni hagyom, csak ezután tálalom.

Sáfrányos rizottó zöldspárgával

S hogy valami ennivaló is legyen, mert ugye gasztroblog ez vagy miaszösz (lassan már inkább szösz), álljon itt egy spárgás recept. Még valamikor március végén készült, itt akkortájt kezdődött a spárgaszezon, ami még mindig javában tart, úgyhogy egyelőre úgy tűnik, nem késtem le semmiről…

Sáfrányos rizottó zöldspárgával
Hozzávalók:
  • 400 g zöldspárga
  • 4 kávéscsésze rizottóhoz való rizs (Carnarolit használtam)
  • extraszűz olívaolaj
  • 2 tk. vaj
  • 1 vöröshagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 dl száraz fehérbor
  • zöldség alaplé
  • frissen őrölt bors
  • 2 ek. frissen reszelt parmezán
  • egy csipetnyi sáfrány

A spárgát megtisztítom, a fejeket levágom, félreteszem, a szárakat felkarikázom.
Egy lábasban felmelegítem a zöldség alaplevet, és elkeverem benne a sáfrányt.
A hagymát és a fokhagymát apróra vágom, majd egy kevés olívaolajon és a vaj felén üvegesre párolom. Hozzáadom a rizst, kissé megpirítom, felöntöm a fehérborral, és nagy lángon folyamatosan kevergetve addig főzöm, amíg az alkohol elpárolog belőle. Kevés borsot adok hozzá, majd a forró sáfrányos zöldség alaplével időnként meglocsolva kb. 10-12 percig főzöm. Ekkor hozzáadom a spárgakarikákat és a fejeket, végül az egészet készre főzöm. (Ez további kb. 8 perc, ami természetesen rizstől ill. spárgától függ. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy a spárga zsenge, előbb főzzük roppanósra a zöldség alaplében, amivel majd a rizottót felöntjük, és a spárgát csak a főzési idő végén adjuk a rizshez.)
A rizottóhoz végül hozzáadom a reszelt parmezánt és a maradék vajat, ha szükséges sózom, alaposan összekeverem, és azonnal tálalom. A tányéron még tekerek rá egy kevés fekete borsot.

Rizottó kékkagylóval és vénuszkagylóval

Íme tehát a saját gyűjtésű kagylókból készült rizottó.
Ember azt mondta, hogy „è da Ferarùt”! (A Ferarùt Friuli egyik legjobb, elsősorban halételekre specializálódott étterme. Itt található Rivignanoban.) Jesszusklarinét, ilyen bókot még senkitől sem kaptam! 🙂
Menet közben, azt hiszem, rájöttem, hogy miért lett olyan finom ez a rizottó. Közvetlenül a bibionei világítótorony mellett folyik bele a tengerbe a Tagliamento folyó, így a környéken éldegélő kagylóknak nincs az a penetráns halszaguk/ízük, és a belőlük készült ételek is teljesen más ízt kapnak. (A tészta egyébként, valószínűleg épp emiatt, túl „delicata”-ra sikeredett, ellenben a rizottóval csodát művelt!)
Rizottó kékkagylóval és vénuszkagylóval
Hozzávalók 2 személyre:

  • 2 kávéscsésze rizottóhoz való rizs (Carnarolit használtam)
  • 300 g kékkagyló
  • kb. 15 db vénuszkagyló (sajnos csak ennyit sikerült összegyűjteni)
  • extraszűz olívaolaj
  • 2 tk. vaj
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 kisebb vöröshagyma
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 4 db Picadilly paradicsom
  • fehérbors
  • szükség szerint só


A kagylókat többször váltott vízben alaposan átmosom, ha van rá idő, néhány órán keresztül sós vízben állni hagyom. A kékkagylókat egy kefével megtisztítom, majd egy csipesszel kitépem a hátukon lévő ún. „szakállat”.
Egy serpenyőben olajat hevítek, rádobok 2 gerezd, kissé szétnyomott fokhagymát, majd hozzáadom a kagylókat. A serpenyőt lefedem, megvárom amíg a kagylók kinyílnak, (amelyik nem nyílik ki, ki kell dobni!) egyenként kiszedegetem mindet, végül az alatta keletkezett levet egy gézlapon keresztül átszűröm, és felforralom.
1 tk vajat és egy kevés olívaolajat egy kisebb lábasban felhevítek, hozzáadom az apró kockára vágott vöröshagymát és az áttört fokhagymát. Fehéredésigpárolom, belekeverem a rizst és addig pirítom, míg az egész enyhén sárgás színt kap.
Felöntöm a fehérborral, megvárom amíg szinte teljesen elpárolog, majd folyamatosan kevergetve az előzőleg leszűrt forró lével locsolgatom mindaddig amíg a rizs „al denté”-re puhul. (Ha a lé kevésnek bizonyulna, adhatunk hozzá halalaplevet vagy vizet is. Az a fontos, hogy a rizshez adott folyadék mindig forró legyen!)
Amikor a rizs megpuhult, hozzáadom a felaprított petrezselyemzöldet, a héjastól apró kockára vágott Picadilly paradicsomot, (nem kell megijedni, nem fognak paradicsomhéjak úszkálni a rizottóban, a „PP” nem az a szétfővős fajta ;-), a maradék 1 tk. vajat, a kagylóhéjból kiszedegetett kékkagylókat és a vénuszkagylókat is. Ez utóbbit hagyhatjuk a héjukban is. (Jééééé, mennyi héj!)
Az egészet óvatosan összekeverjük, adunk hozzá egy kevés őrölt fehérborsot, ha szükséges sót, 1-2 percig forraljuk, és azonnal tálaljuk.

Véres rizottó

Tavalyelőtt, amikor Ember bácsikája disznótorba hívott, készítettem először ezt a véres rizottót. Ember nagybácsi ki akarta dobni az összes vért, mert úgy döntött, hogy nem készít véres kolbászt. Természetesen azonnal lecsaptam rá, mint ahogy a kidobbásra váró zsírszalonna nagy részére is.
Hazavittem, a zsírt kisütöttem, a vérből pedig hagymás vért és véres rizottót főztem. Imádták! Aztán meg azon csodálkoztak, hogy eddig ez a véres rizottó nekik miért nem jutott eszükbe… 🙂
A mostani disznóvágás alkalmával a vér nagy részét felhasználták ugyan, de a böllér bácsi úgy gondolta, sok lesz a kolbászba, így egy kevés jutott nekem is. 😉

Véres rizottó
Hozzávalók:
  • 4 csésze rizottóhoz való rizs (Carnarolit használtam)
  • 1 ek. disznózsír
  • 2 tk. vaj
  • 1 vöröshagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 dl száraz vörösbor
  • 320 g főtt vér
  • húsleves (lehetőleg sertéshúsból)
  • 1 ek. reszelt parmezán
  • frissen őrölt bors

Egy lábasban felhevítettem a zsírt és 1 tk. vajat. Hozzáadtam az apró kockára vágott hagymát és az áttört fokhagymát, majd amikor üveges lett, kissé megpirítottam rajta a rizst. Felöntöttem a vörösborral, megvártam míg nagy része elpárolog, majd folyamatosan kevergetve, a forró húslevessel időnként meglocsolva addig főztem, amíg a risz szinte teljesen megpuhult. Ekkor hozzáadtam a kisebb darabokra vágott főtt vért, 1 tk. vajat, a parmezánt, végül borsoztam (sózni nem kellett) 1-2 percig még forraltam, és azonnal tálaltam.


Risotto al sangue

Ingredienti:

  • 4 tazze di riso (Carnaroli)
  • 1 cucchiaio di strutto
  • 2 cucchiaini di burro
  • 1 spicchio d’aglio
  • 100 ml di vino rosso
  • 320 g di sangue di maiale
  • brodo
  • 1 cucchiaio di Parmigiano grattuggiato
  • pepe
  1. Sbucciate e schiacciate l’aglio, tagliate la cipolla a cubetti, lessate il sangue, scolatelo e tagliatelo a dadini.
  2. In una casseruola, nello strutto e 1 cucchiaino di burro fate imbiondire la cipolla e l’aglio. Unitevi il riso, fatelo tostare a fuoco vivo per qualche istante e aggiungete il vino rosso. Quando la maggior parte del vino sarà evaporato, abbassate la fiamma e fate cuocere il riso fino a quando diventa tenero (bagnando ogni tanto con il brodo bollente).
  3. Aggiungete i pezzettini di sangue, 1 cucchiaino di burro, il parmigiano grattuggiato e un po’ di pepe macinato. Fate cuocere il risotto ancora per 1-2 minuti, trasferitelo su un piatto da portata e servitelo subito.

VKF! XVIII.1.

Mostanában mindennel el vagyok késve. E-mailekkel, munkával, baráti kapcsolatok ápolásával, főzéssel, az ígéreteimmel, ja, s persze nem beszélve a blogírásról… Furcsa ez számomra, mert kb. ez év elejéig a pontosság mintaképe voltam. Ha késésről volt szó, legyen az egyszerűen szöszmötölés miatt, vagy mások hibájából, nálam nem volt pardon! S most, hogy én is késős lettem, állandó bűntudat gyötör. Talán I’zbolygó még elfogadja, így ha pironkodva is, de neveznék…
Van ugyan még 2-3 túrós recept a gépen, de postolni már sajnos nincs időm. Majd legközelebb 🙂

Nem tudom, hogy otthon lehet-e kapni füstölt ricottát, de ha valaki véletlenül rábukkan, mindenképp próbálja ki! A téli friulán konyha egyik kitűnő alapanyaga pl. rizottókhoz. És tényleg! Ez a mostani is az egyik legfinomabb rizottó lett, amit valaha készítettem. (Ettől már csak egy jobb létezik: amikor a tökvirág helyett tököt használok az elkészítéséhez 😉

Rizottó tökvirággal és füstölt ricottával –

Risotto con fiori di zucca e ricotta affumicata

Hozzávalók:

  • 4 kávéscsésze rizottóhoz való rizs
  • 1 közepes fej hagyma
  • húsleves
  • 8 db tökvirág
  • 15 dkg füstölt ricotta
  • 2 tk. vaj
  • 1 ek. olívaolaj
  • 1 dl száraz fehérbor
  • só, frissen őrölt fehérbors
  • 1 ek. reszelt parmezán

A tökvirágokat megmossuk, bibéjüket eltávolítjuk, a szirmokat kisebb darabokra tépkedjük. A hagymát apró kockára vágjuk, az olajon és a vaj felén megpároljuk, majd hozzáadjuk a rizst, a sziromdarabkékat, és néhány percig együtt pirítjuk. A húslevest eközben felmelegítjük. A rizst megöntözzük a fehérborral, megvárjuk, míg nagy része elpárolog, majd folyamatos kevergetés közben, adjunk hozzá egy kevés húslevest. Ezt mindaddig ismételjük, amíg a rizs majdnem megpuhul. Ekkor adjuk hozzá az apró kockára vágott füstölt ricottát, a maradék vajat és a reszelt parmezánt. Azonnal tálaljuk.

Egy állati nap (Csak húsevőknek!)

Körülbelül másfél hónapja otthon voltunk a szüleimnél. Akárki akármit mond, számomra Magyarország mindig is a világ közepe marad. Az igazat megvallva, egy-egy nyaralást, kirándulást leszámítva, sohasem vágytam el innen, s most, hogy mégis távol vagyok, az otthoni dolgok számomra még több értéket hordoznak magukban. De nem is erről akartam írni… hanem arról a bizonyos állati napról.
Úgy indult minden, hogy egyik délelőtt egy házigalamb “pottyant” az ölünkbe. Tanakodtunk, mi legyen vele, de mivel sokáig nem tartogathattuk, engem illetett az a megtisztelő feladat, hogy megtisztítsam. Hálátlan munka, de meg lehet szokni… Felgráfoltuk a nagyikat: az egyik galamblevest ajánlott, a másik galambbegy pörköltöt, de hát egy galambból elég nehéz kivitelezni ezeket az ételeket, így jóságos Gugli barátunkat hívtuk segítségül. Jobbnál jobb receptek kerültek elő (volt egy töltött változat, amiért különösen odavoltam), a mennyiség miatt azonban mégis egy gombás-galambos rizottóra esett a választás. I’me:
Gombás-galambos rizottó – Risotto ai fughi e piccione
Hozzávalók (2 személyre) :
  • 2 kávéscsésze rizs
  • 1 házigalamb
  • 20 g szárított vargánya
  • 1 kisebb vöröshagyma
  • kb. 1 l húsleves
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 1 ek. vaj
  • reszelt parmezán
  • 2 ek. extra szűz olívaolaj
  • só, frissen őrölt bors
Az olajon és a vaj felén fonnyasszuk meg az apróra vágott hagymát. A galambot vágjuk nagyobb darabokra, pirítsuk néhány percig a hagymán, majd locsoljuk meg a fehérborral. Amikor a bor elpárolog, adjunk hozzá 2-3 dl húslevest, ha szükséges, sózzuk, borsozzuk, majd pároljuk puhára a madárkát. Ha kész, csontozzuk ki, a mellet vágjuk apró kockára (a többi részét nem szükséges, mert már egyébként is elég apró lesz), majd rakjuk vissza a megmaradt lére. Adjuk hozzá az előzőleg beáztatott gombát, majd a rizst is, és folyamatosan kevergetve, a megmaradt húslevest apránként hozzáadva főzzük puhára. Kb. 16-18 perc. A végén adjuk hozzá a maradék vajat, és 1-2 evőkanál reszelt parmezánt. Frissen tálaljuk.
Délután szokás szerint elvittük Artúrt rohangálni egy kicsit a közeli parkba. Kutynak azonban ez alkalommal esze ágában sem volt rohangálni: orrát a földnek szegezte, és keresett, keresett, mígnem megállt egy nagy nyírfa alatt, fej előre, farok fel – beindult a vadászat! Nemsokára éktelen ugatásba kezdett, szaladt a zsákmánytól a gazdiig, gazditól a zsákmányig, de hozzányúlni nem mert 🙂 S hogy mi volt a zsákmány? Egy aprócska, a fészkéből lepottyant fülesbagoly, aki a Tóni nevet kapta. Hazavittük, megetettük, megitattuk, ketrecbe raktuk. Másnap felhívtam a Nyírgyházi Állatparkot, de ők azt mondták, hogy már nem tudják befogadni. Adtak viszont egy másik tippet, így Tóni két nap múlva már a Hortobágyi Nemzeti Park büszke lakója lett. Reméljük, azóta is jól van!

Bagolyetetés után elmentünk kicsit sétálni, meglátogattuk egy nagyon jó barátunkat. Szembe velük elhagyatott, eladó ház, az udvaron csodálatos sárgarózsa bokor. Nem hagyhattam ki! Barátunk anyukája is támogatta az ötletet, miszerint a fiúk igazán szedhetnének néhány szálat, a tulajdonossal meg majd ő elintézi a csínytevést. A két pasas be is, ment; s egyszer csak emberem nagy örvendezve jön: “Gabika, megvan a vacsora!” Én: “Dio santo, mit találtál?” Ő: “Csigát! Rengeteget!” Én: “Jó, jó szedd csak össze, egy feltétellel: ha te tisztítod meg őket. Én elvágtam a galamb nyakát, de a csigáét már nem vagyok hajlandó! :-)))))” I’gy lett tehát csigavacsoránk. Persze nem aznap, mert hagyni kell őket néhány napig letakarva, börtönbe zárva, étlen szomjan, hogy “kiürüljenek”. Kétféleképpen készítettük el őket: az egyik egy szokványos francia étel (Burgundi csiga), a másik egy “anyósrecept” alapján készült étel volt (Paradicsomos-zöldséges csiga polentával). Fényképet szándékosan nem készítettem!

Burgundi csiga – Lumache alla borgognona

Hozzávalók:

  • fejenként 10-12 csiga
  • 3 l víz
  • 1 üveg száraz fehérbor
  • 6 gerezd fokhagyma
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 sárgarépa
  • 3-4 babérlevél
  • 1-1 csokor petrezselyem ill. kakukkfű
  • só, bors

A csigákat 4-5 napra bezárjuk, pl. egy vödörbe, aminek a tetejét lefedjük úgy, hogy egy apró nyílás azért maradjon rajta. Első két nap a csigákat jól leöblítjük, a többi napokon szárazon hagyjuk őket. Az elkészítés napján alaposan, többször váltott vízben tisztára mossuk a csigákat, majd alaposan besózzuk. Ez az egyik legrondább része a csigakészítésnek: ilyenkor adák ki magukból az összes nyálkát. Brrrr 1…. Tehát jól megforgatjuk a csigákat sóban, majd újabb öblítés következik. Végül lobogó, sós vízbe dobjuk őket, 5-6 perc főzés után öblítés következik, és egy újabb kritikus pont a gyengébb idegzetűek számára: a csigákat kiszedjük a házukból, és letépjük róluk az alsó/hátsó fekete részt. Brrr 2… Az így kapott csigákat ismét leöblítjük, a házakat megtisztogatjuk, forró vízben fertőtlenítjük, majd kiszárítjuk

A nagytakarítás alatt egy lábasban sóval, borssal, babérlevéllel, sárgarépával, hagymával, fokhagymával és a borral ízesített vizet forralunk, ebbe rakjuk a már szép, tiszta állatokat, és lassú tűzön 2,5-3 órán keresztül főzzük.

Fokhagymás vajkrém – Burro aromatizzato all’aglio
Hozzávalók:
  • 20 dkg vaj
  • 5 gerezd fokhagyma
  • ha van, 2 újhagyma, egyébként elhagyható
  • só, bors,
  • finomra vágott petrezselyem
A hozzávalókat alaposan összedolgozzuk, a megtisztított csigaházakba rakunk egy kávéskanálnyi vajkrémet, ráhelyezzük a megfőtt csigát, majd a tetejére megint egy kiskanál vajkrém következik, végül sütőbe tesszük, épp csak néhány percre, hogy a fűszeres vajkrém megolvadjon, azonnal tálaljuk.
Anyós féle recept:
Paradicsomos csiga polentával – Lumache in umido con polenta
Hozzávalók:
  • 50 db a fent leírt módon megtisztított csiga
  • 1 zellerszár
  • 1 sárgarépa
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 6 db héjától megtisztított húsos paradicsom
  • 1 dl száraz fehérbor
  • só, bors,
  • kevés oregánó, 1 ágacska rozmaring
  • extra szűz olívaolaj
A zöldségeket – a paradicsom kivételével- megtisztítjuk, és egészen apró kockára vágjuk (2-3 mm). Egy lábasban olajat hevítünk, rádobjuk a kockára vágott hagymát, fokhagymát, répát, zellert, néhány percig pároljuk, majd hozzáadjuk a csigákat, meglocsoljuk fehérborral, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a zöldfűszereket, s amikor a bor nagy része elpárolgott, beledobjuk a csigákat is. Közben a paradicsomokat forró vízbe mártjuk, héjukat lehúzzuk, magját eltávolítjuk, durvára vágjuk, és a csigához adjuk, majd néha megkeverve kb. 1,5 órán keresztül főzzük, hozzáadjuk az apróra vágott petrezselymet, néhányszor átforgatjuk, frissen készült vagy grillezett polentával tálaljuk.
Hol is tartottam? Ja, persze: a csigákat börtönbe zártuk. Már sötétedett, hűvös májusi est köszöntött ránk, jóéjt mondtunk először Artúrnak, aztán Tóninak, a csigáknak a lelkükre kötöttük, hogy meg ne szökjenek az éj leple alatt…aztán aaaajaaaaaaaaaaj, egy cserebogár a hajamra szállt. Rázott a hideg, küzdöttem vele egy darabig, mire leráztam magamról. Párom csodálkozva: “Ez meg mi? Ilyen nálunk nincs.” Én: “Még jó, egyébként erre is kitaláltatok volna valami jó receptet, aztán holnap reggelire ehetnénk a cserebogarat!” Ha valakinek van tippje cserebogárra, nagyon kérem, még csak véletlenül se ossza meg velem, nehogy emberem lecsapjon rá… :-)))
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!