Tavola in Piazza

"10. ed. Sapori Pro Loco L'Arte di Degustare il Friuli Venezia Giulia"

Tavaly is volt. Most sem hagyhatjuk ki.
Villa Manin
Codroipo (Ud)
14, 15, 21 e 22 maggio 2011
Múlt héten főtt sonkát kóstoltunk tromával, zsályavajas knédlit, carne saladát és paradicsomos fricot grillezett polentával.
Ma kipróbáljuk a strozzapretit pitinával (kecskeéből vagy bárányból készült, sóval, borssal, fokhagymával fűszerezett, kukoricadarával bevont, füstölt húslabdacs), a párolt angolnát vaslapon sült polentával, a pulykát különböző gabonafélékkel készült hideg körettel, desszertnek pedig újra jöhet egy pohárka bivalyricotta friss eperrel, borok.

Holnapi terv: tepertőkrémes crostini, lassú tűzön sült bivaly polentával, párolt liba szintén polentával, (esetleg sertésborda párolt káposztával), gesztenyekrémes torta, borok, málnaszörpi.

Sapori Pro Loco 2010 - Passariano, Codroipo (UD)

Emlékeztek még?
Ez történt tavaly:
Minden évben két májusi hétvégén kerül megrendezésre a codroipói Villa Manin előkertjében a SAPORI PRO LOCO elnevezésű gasztronómiai rendezvény, amelynek célja a tartomány tradicionális ételeinek népszerűsítése. A rendezvényen résztvevő civil szervezetek 1, 2 ill. 3 Euroért árulhatják a helyben készített ételeiket, italaikat, a látogatók pedig azon túl, hogy olcsón, jót esznek, különböző kulturáli és sportprogramokon vehetnek részt.
Az idén majdnem megfeledkeztünk erről a nagyszerű rendezvényről, de végül Ember sógor felhívott, hogy „Akkor megyünk???”, így ismét nem maradtunk ki a jóból. Előételnek mindketten gombakrémes crostinit ettünk füstölt ricottával (hááááát, legyen elég annyi, hogy a gombakrém finom volt, a kenyér nem), aztán Ember evett tengeri sügér carpacciós crostinit (na eeeeez naaaagyon ott volt; a pácolást valaki nagyon ügyesen csinálta), és tengeri sügér szeletet (ami nem egészen szelet volt). Ember sógor nagyon dicsérte a Fricokosárkában tálalt gnocchit speckkel és füstölt ricottával. Én bivalyszalámival készült orzottót választottam, desszertnek pedig bivalyricottából készült könnyű habot eperszósszal. Mindkettő az est fénypontja volt.
Kóstoltunk még egy-két süteményt: a „buiadnik”-ot, ami nem más, mint a Resia völgy tradicionális fügés süteménye, amit annak idején káposztalevélbe csomagolva a kemence parázsán sütöttek meg, aztán ettünk még almás rétest, aminek igaz, nem rétes, hanem kelt tészta jellege volt, és az egész inkább a Gubanára hasonlított (ami nem baj, mert így is illatos-fűszeres almában és aszalt gyümölcsökben fürdött a puha tészta) és végül megfeleztünk egy bundázott almaszeletet is. Ahhoz képest, hogy egyikőnk sem rajong a sütikért, nem volt rossz teljesítmény.;-)
Tavaly előételként burgundi csigát választottunk, aztán kóstoltunk sült békacombocskákat és szamárpörköltöt is. Akkor desszertet nem ettünk, de a mostani kóstolók után jövőre biza’ ki nem hagyom! 🙂
Amire szívesen beneveztem volna:

ezekre az oldalasokra polentával, rákokra zöldmártással, vááááá, őszibarackra (mármint a ragasztgatós rózsaszínű lagzis sütire, aminek annyira megörültem, amikor megláttam!), cjarsonsra (mert még egyszer nem biztos, hogy vállalkozom arra, hogy sk. készítsem el), sarde in saórra (mert imádom, és itthon sem tudom megunni),
angolnára, málnaszörpre, almalére….ééééés azt hiszem, ez az elkövetkező két-három évre éppen elég lesz. 🙂


Sapori Pro Loco a codroipoi Villa Maninban lesz tehát jövőre is! Aki erre jár, mindenképp nézzen be! Addig is lehet gyűjteni az 1-2 euros pénzérméket!

Most pedig: 

Vasárnap már teszteltünk néhány ételt, időjárás és Anna függvényében hétvégén még visszatérünk.
Aki erre jár, ki ne hagyja!

Új év kezdődik...

Olaszország északkeleti tájain gyakorlatilag csak most indul az újév. Vízkereszt előestéjén hatalmas tüzekre hánynak „mindent, ami antik, ócska”, temetik a rosszat, a sötétséget, s ezzel együtt az óévet is minden búval, bajával egyetemben. A füst a jövőre vonatkozóan jóslatot rejteget:
„Se il fum va a soreli a mont, cjape il sac e va pal mont. Se il fum invezit al va de bande di soreli jevât, cjape il sac e va al marcjât.” Vagyis “Ha a füst nyugat felé száll, fogd a zsákod és indulj el szerencsét próbálni a világban! ill. Ha a füst kelet felé száll, fogd a zsákod, és menj a piacra!”
A máglyát Friuliban „pignarûl”-nak nevezik, a tűz körül elmaradhatatlan a forralt bor és a pinza. Ez utóbbi kukoricalisztből, vaj, szárított füge és dió hozzáadásával készült tradicionális friulán sütemény, aminek az elkészítésére évek óta készülök…de ami késik, nem múlik!.
No, kezdésnek ennyi bőven elég.
Vágjunk bele!
Pignarùl Ariisban a Stella folyón
2003
Buon Anno!

Egyelőre ettől többre nem futja...

LICIO PASSON inaugura una mostra personale di quadri ad olio presso la Libreria BOCCA in Galleria Vittorio Emanuele II° 12 a Milano mercoledì 9 dicembre 2009 alle ore 18,30 con la presentazione di Giorgio Lodetti e di Giovanni Serafini. Catalogo disponibile in libreria.
La mostra durerà sino al 7 gennaio 2010. Orario 10.00 – 19.30 nei giorni feriali. Domenica su appuntamento. Tel. 02 86.46.23.21 – 338 29.66.557 libreriabocca@libreriabocca.com
Tehát ha valaki egggészen véletlenül Milánóban jár a fent említett időszakban, mindenképp kukkantson be a könyvesboltba, és nézze meg a kiállítást!
U.i.: Anna nem alszik. 🙁

GOOD - LA FIERA DELLA QUALITÁ A TAVOLA

Erről szeretnék én most lemaradni!
UPDATE!!!!
Remélhetőleg mostmár működik a link!
Azt hiszem, minden gasztromókus talál benne olyan előadást, főzőkurzust, amin érdemes részt venni!

GOOD – LA FIERA DELLA QUALITÁ A TAVOLA
UDINE
16-18 ottobre 2009
Részletes program, belépők, bérletárak, nyitvatartás itt.
Aki a környéken jár, ne hagyja ki!

(Valami miatt most épp nem működik a fiera linkje, de a http://www.udinefiere.it/ -en keresztül könnyen a GOOD hivatalos oldalán találjuk magunkat!)

Ha Anna még szombaton is odabentről kalimpálna, a fél ötkor kezdődő mangalicás előadásra mindenképp elmegyek. Épp a napokban említette Ember, hogy hallotta a rádióban, hogy San Danielében készíenek sonkát mangalicából, de mivel egy fontos találkozóra ment, nem volt ideje meghallgatni a részleteket. Jah, és ha találnék a környéken tenyésztőt…..!!!! Na, de erről még igazán korai lenne itt trágyalni. 😉
Az ingyenes főzős programok is lesznek!
Legszívesebben a l’Aghesante és a Dal Diaul étterem séfje által vezetett menü tanulmányozásán vennék részt, persze nem csak mert mindkét étterem itt található Rivignanoban ;-), aztán pedig a vasárnapi Natisone völgyi desszertre is kíváncsi lennék , mert a tavalyi gubana után most nagyon rákívánkoztam a strucchira is! (És telhetetlen is vagyok, mert vasárnap kirándulni voltunk, felmásztunk a castelmontei zarándoktemplomhoz, és tettünk egy kört Cividalében is, és útközben hat strucchit ettem meg!)

Last minute - Programajánló - San Daniele

Még nem késő elindulni Olaszország egyik legrangosabb sonkafesztiváljára, San Danielébe!

Program, térkép, kiállítók, információ a fesztivál során szervezett főzőtanfolyamokról, nyitott sonkafeldolgozó üzemekről, borokról itt:

Update:

Voltunk az idén is. Most a Prosciuttificio Morgantét látogattuk meg. Lenyűgöző egyszerre 20.000 darab sonkát egy teremben látni! :-)))

Sapori Pro Loco 2009 - Villa Manin, Codroipo (UD)

Minden évben két májusi hétvégén kerül megrendezésre a codroipói Villa Manin előkertjében a SAPORI PRO LOCO elnevezésű gasztronómiai rendezvény, amelynek célja a tartomány tradicionális ételeinek népszerűsítése. A rendezvényen résztvevő civil szervezetek 1, 2 ill. 3 Euroért árulhatják a helyben készített ételeiket, italaikat, a látogatók pedig azon túl, hogy olcsón, jót esznek, különböző kulturáli és sportprogramokon vehetnek részt.
Az idén majdnem megfeledkeztünk erről a nagyszerű rendezvényről, de végül Ember sógor felhívott, hogy „Akkor megyünk???”, így ismét nem maradtunk ki a jóból. Előételnek mindketten gombakrémes crostinit ettünk füstölt ricottával (hááááát, legyen elég annyi, hogy a gombakrém finom volt, a kenyér nem), aztán Ember evett tengeri sügér carpacciós crostinit (na eeeeez naaaagyon ott volt; a pácolást valaki nagyon ügyesen csinálta), és tengeri sügér szeletet (ami nem egészen szelet volt). Ember sógor nagyon dicsérte a Fricokosárkában tálalt gnocchit speckkel és füstölt ricottával. Én bivalyszalámival készült orzottót választottam, desszertnek pedig bivalyricottából készült könnyű habot eperszósszal. Mindkettő az est fénypontja volt.

Kóstoltunk még egy-két süteményt: a „buiadnik”-ot, ami nem más, mint a Resia völgy tradicionális fügés süteménye, amit annak idején káposztalevélbe csomagolva a kemence parázsán sütöttek meg, aztán ettünk még almás rétest, aminek igaz, nem rétes, hanem kelt tészta jellege volt, és az egész inkább a Gubanára hasonlított (ami nem baj, mert így is illatos-fűszeres almában és aszalt gyümölcsökben fürdött a puha tészta) és végül megfeleztünk egy bundázott almaszeletet is. Ahhoz képest, hogy egyikőnk sem rajong a sütikért, nem volt rossz teljesítmény.;-)
Tavaly előételként burgundi csigát választottunk, aztán kóstoltunk sült békacombocskákat és szamárpörköltöt is. Akkor desszertet nem ettünk, de a mostani kóstolók után jövőre biza’ ki nem hagyom! 🙂
Amire szívesen beneveztem volna:

ezekre az oldalasokra polentával, rákokra zöldmártással, vááááá, őszibarackra (mármint a ragasztgatós rózsaszínű lagzis sütire, aminek annyira megörültem, amikor megláttam!), cjarsonsra (mert még egyszer nem biztos, hogy vállalkozom arra, hogy sk. készítsem el), sarde in saórra (mert imádom, és itthon sem tudom megunni),
angolnára, málnaszörpre, almalére….ééééés azt hiszem, ez az elkövetkező két-három évre éppen elég lesz. 🙂



Sapori Pro Loco a codroipoi Villa Maninban lesz tehát jövőre is! Aki erre jár, mindenképp nézzen be! Addig is lehet gyűjteni az 1-2 euros pénzérméket!

A rendezvényről bővebben itt olvashatunk.

IL GULASCH NON CRESCE NELLA PUSZTA

Pénteken egy kedves ismerősöm előadására megyünk.
Ha valaki véletlenül erre jár, mindenképp nézzen be!
Gasztromókusoknak melegen ajánlott! 🙂

Egy hétvégét a környék és persze az 1976-os földrengés által teljesen lerombolt Venzone városa is megérdemel!

Nyáron történt

Neeem, neem, nem buggyantam ám meg! Nálunk is tél van, de én novemberben még nem vagyok hajlandó elkezdeni a karácsonyi készülődést! Majd annak is eljön az ideje. Az “x nap Karácsonyig” feliratot is azért biggyesztettem ki, hogy lássam, igenis fogynak a napok a hazaútig.
No de a november hosszú. Hosszú, ködös, nedves, szomorú szürke hónap. Ilyenkor szoktam elővenni a nyáron készült fotókat, és egy csésze menta/kamillatea mellett merengek azon, hogy a csudába, már megint mindjárt vége az évnek.
Most ahogy a nyári képeket nézegettem, eszembe jutott egy egynapos gasztro-kulturális kirándulás, amiről már akkor akartam írni, de akkortájt rengeteg volt a munka, a post elmaradt, később úgy éreztem elvesztette az aktualitását, majd végül az emlékek az album mélyére kerültek…
Most, újra itt vannak, s gondoltam, írok erről a kirándulásról. Jó lesz majd később visszaolvasni. Mondjuk jövő novemberben. 🙂
Kezdem azzal, hogy a program teljesen ingyenes volt (kivéve természetesen az ebédet), sőt, a foglalást is zöld számon ejtettük meg. Azt hiszem, manapság igen figyelemre méltó és kivételes kezdeményezés! A program célja pedig nem volt más, mint a környék kulturális ill. gasztronómiai jellegzetességeinek bemutatása. (A szervezésben közreműködött jónéhány tartományi és megyei szervezet, a környező települések önkormányzatai, egyesületei, és ami nagyon fontos: bortermelők, éttermek, mezőgazdasági vállalkozók, tehát a magánszféra is kőkeményen dolgozott! Együtt, magunkért és a környékért! Vasárnap is! 😉
Indulásként meglátogattuk a Codernoban található tejfeldolgozó üzemet. Megismertük a sajtkészítés csínját-bínját, az üzem sajtboltjában pedig mi mást csinálhattunk volna, mint sajtot és helyben készült fagylaltot kóstoltunk.
Ricotta készítéséhez használt formák:
Itt jön ki a mozzarella-golyóbis:
Sós lében érik a Montasio:
Sajtkönyvtár:

Meglátogattuk a Kechler pincészetet, ahol Giovanni Munisso sommelier -és egyben kísérőnk is- lelkesen mesélt ennek a viszonylag új pincészetnek a borairól. (Kezében a néhány napos must látható.)
A Kechler kastély udvarán borkóstoló és mindenféle finomság várt minket.

A gyerekek minden helyszínen külön foglalkozáson vettek részt, és látszott rajtuk, hogy nagyon élvezték! (A tejfeldolgozó üzemben “Hogyan születik a sajt?” kérdésre kaptak választ, a Kechler pincészetben pedig a szőlő évszakonkénti változásairól és a szőlőműveléssel kapcsolatos munkákról beszélgettek/rajzoltak.)

Ebédelni a glauniccoi Al Mulino étterembe mentünk. A Del Negro család, séfjeikkel Alannel és Danielével a következő menüvel készültek:

La polentina (ami a malomban sohasem hiányozhat) Montasio fondüvel és erdei gombával

Nokedli réti füvekkel, kacsahúskockákkal
Sertésfilé vadrucola ágyon sült idéynzöldségekkel és krumplikockákkal

Poharas tiramisu
(No, ezzel voltak problémáink, mert a séf sokak szerint kissé túlságosan “újragondolta” a tiramisut, de megettük ám! Ne volt rossz, nem kell ám félreérteni a dolgot, inkább mondjuk úgy: egészen új ízvilágot terített elénk. 🙂 Alsó réteg: teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér kávéval meglocsolva, rajta a szokásos mascarponés-tojásos krém és egy pötty tejszínhab. Háááát…a tk. kenyér -úgy vettem észre- kicsit megzavarta a közönséget. Nem a friulán konyha -és főleg nem az olasz konyha, ha lehet még ilyet mondani- elsőrendű hozzávalója. (Igazi, teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret nem is igazán lehet kapni a közelben. A nagy rajongók Ausztriában vásárolnak.)

Ebéd közben a Forchir és a Ferrin pincészet boraiból válogathattunk (mennyiségi megkötés nélkül!).

Ebéd után Beppe Bigazzi várt minket az étterem különtermében. Új könyvéről, a “La cucina del buonsenso”-ról beszélt. Beppe Bigazzi külön bejegyzést érdemelne. Lehet rajongani érte, és lehet nem szeretni, de szerintem a “nem szeretők” is tisztelők maradnak, mint én is… Sig. Bigazzi gyakran túlzásokba esik, és őszintén megmondom, azóta nem nézem a La prova del cuocot, mióta valaki -ha jól emlékszem Trentinoból- vitt egy karalábét a műsorba, Sig. Bigazzi pedig azt mondta: “Guardate ‘sta meraviglia, che cresce sotto la terra!”

Egy dologban igaza van: konyhánkban csak és kizárólag a természestes és friss alapanyagokat szabad használni!!!
Az “Al Molino”-ba egyébként mindenképpen érdemes ellátogatni! Mesés! Már Ippolito Nievonak is tetszett 😉


A kirándulást a “Di Bert-Zoratto” malomban fejeztük be. Zuhogott az eső! Nagyon!!! Pedig lett volna még egy színházi előadás is, de megfutamodtunk 🙂


A fent említett malom elsősorban azért híres, mert itt működik a térség egyetlen tőkehalverő műhelye. A tőkehal bálákban érkezik, egyenesen Norvégiából!

A malomban kitűnő kukoricát is őrölnek, főleg puliszkának, és búzalisztre is akad még vevő. Természetesen minden “biologico”! Az ízek útján – Gasztronómiai utazás az olasz Friuliban című könyvben (örök hála és köszönet Csapody Balázsnak, a Kistücsök étterem tulajdonosának) ezt írják: “Aztán az árpa feldolgozásához való kőmedence és a modern malom 1945-ből való palmentivel (malomkővel), amely egy olyan nagyon ritka négymenetes hengersorral van ellátva, hogy a magyar pékmesterek remekművének számít, és még a puliszkalisztnél is finomabb lisztet lehet vele őrölni.” (A könyvre és a fordításra -jaj! :-(- szeretnék majd kitérni a kedvenc, és ajándékba is ajánlható 5 szakácskönyv ismertetése kapcsán. Nem tudom, hoyg az idén sikerül-e sort keríteni rá, de azért megpróbálom.)

A magyar gép, és rajta a következő felirat:
“ELSŐ MAGYAR GAZDASÁGI GÉPGYÁR BUDAPEST”

Ha jövőre is lesz hasonló program, mindenképp résztveszünk rajta!

Sörkedvelőknek (is)...

A Gambero Rosso legfrissebb számához Birra Gourmet jár! Azok számára akik érdeklődnek a sör-étel párosítás iránt, és kezdők a témában, igazán hasznos olvasmány. A sörök ismertetése mellé recepteket is kapunk; az abszolút kedvenc számomra Marco Bistarelli hagymás rizottója marinált kacsamájjal és 72%-os csokoládéval, és egy pohár barna, közepes alkoholtartalmú, belga ún. “apátsági” sörrel. Mmmmm….! Épp nemrég írtam, hogy vigyáznom kell…;-)

Ja, a Gambero Rossohoz jár még a torinói 2008-as Salone del Gusto 100 oldalas programja is. (Kár, hogy ide az idén nem jutunk el. :-()

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!