Tavola in Piazza

Paprikás-juhtúrós pogácsa

Paprikás-juhtúrós pogácsa

Hozzávalók kb. 40 darabhoz:

300 g liszt

250 g juhtúró

200 g vaj

1 kk. őrölt pirospaprika

1 db tojás

60 ml meleg tej

15 g friss élesztő

csipetnyi cukor

15 g só

A kenéshez:

1 tojás felverve 1 kk. tejföllel kikeverve

szezámmag, lenmag

paprikas pogacsa

Az élesztőt egy csipetnyi cukorral a meleg tejben felfuttatjuk.

A vajat felolvasztjuk, elkeverjük benne a pirospaprikát.

A lisztet, a juhtúrót, sót és a tojást egy keverőtálba tesszük, és az egészet robotgép dagasztókarjával összevegyítjük. Hozzáadjuk a tejben felfuttatott élesztőt, majd belecsorgatjuk a paprikás vajat is. Amikor a tészta összeáll, folpackkal lefedjük, és 2-3 órára hűtőszekrénybe tesszük.

A tésztát lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk, felső felét megkenjük egy kevés tejfölös tojással, majd a lapot alulról felfelé félbehajtjuk. Ezt is megkenjük a felvert tojással, majd utána a széleket is felhajtjuk, és a tésztát megfordítjuk, hogy a hajtások alulra kerüljenek.

A hajtogatott tésztát kb. 2,5 cm vastagra nyújtjuk, 3-4 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, és sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezzük. A pogácsákat a maradék tejfölös tojással megkenve, szezámmaggal/lenmaggal megszórva, 200 °C-ra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt készre sütjük.

Ötlet innen.

…és a sajtos kiflit próbáltad már? ITT a receptje!

DSC_0131

Ha tetszett a recept, kövesd a blogot a Facebookon is!

Paprikás pogácsa, szendvics és lepény lenmaggal és szezámmaggal

Múlt péntekre piadinát terveztem. Nem voltam megelégedve a múltkorival, nem lehetett ugyanis hajtogatni. Na, de kezdem az elején. Ott baltáztam el az egészet, hogy a legutóbbi nagybevásárlásnál nem vettem zsírt, nagy Rivignano városában pedig nem kapni minden sarkon…jobban mondva egyik sarkon sem kapni. No, hát nem tudom, mit vártam, hogy a jóisten majd megdob egy féldisznóval, vagy charterjáraton érkezik otthonról piros szalaggal átkötve a zsír, nem jött, én meg nem mentem tizenkét kilométert a legközelebbi “lelőhelyig”. (Bocs, Gabi, majd legközelebb…) Maradt egy szelet rántott hús előző napról meg egy kis capricciosa saláta, gondoltam Embernek a hagymaleves után bőven elég, én meg majd találok magamnak valami mást.
Közbejött egy bölcsis grill-buli is, és már majdnem kétségbeestem, mert nem tudtam eldönteni, hogy mit vigyek, ami magyaros, nem mindennapos, 100% homemade, gyerekek is megeszik, de a felnőtteknek is élmény, és nem utolsó sorban az olaszok is szeretik… Ekkor kopogott a homlokomon Hémangi szezámmagos kelt pogácsája, lólesz, lólesz, lelkendeztem, azonnal lestoppoltam, enyém, enyém!
Kicsit változtattam rajta, mert ez-az nem volt itthon – többek között annyi olaj sem, amennyi kellett volna, pedig higgyétek el, nem zsír elvonókúrán tartom a családot, ez most teljesen véletlenül egészen furcsán így jött össze. (Furcsa, mert nálam úgy működik, hogy ha már csak félig van a hűtő/kamra, pánikba esek, és azonnal rohanok vásárolni.) Szóval változott itt-ott a dolog, ennek ellenére egy nagyszerű, könnyen kezelhető tésztával dolgoztam, – már amennyi az én részemet illeti -a pogácsák kívül ropogósak, belül párna-puhák lettek, és annak ellenére, hogy a koraesti trópusi időjárás miatt félóra alatt olyanok lettek, mint a szivacs, mind egy szálig elfogytak.

A szilveszteri (igen, szilveszteri!) vacsorán biztos, hogy fogok ilyet készíteni. Kettévágom, az alját megkenem egy pötty tejföllel vagy krémsajttal, rá salame tipo ungherese négybe hajtva, radicchio (most rukola volt kéznél), a tetejével befedem, egy miniszendvics-átszúró pálcikára olajbogyót fűzök, és beledöföm a töltött pogácsába. Lólesz, lólesz ez is, már látom előre!

A piadinára visszatérve: nem hagyott békén egész délelőtt. Aztán gondoltam egyet, és a pogácsatészta maradékát összegyúrtam, vékonyra nyújtottam, az utolsó három csepp olívaolajammal megkent tepsire raktam, hagytam, hogy duplájára keljen, megkentem tejföl és sk. paradicsomszósz keverékével, ráraktam az utolsó négy szelet salame tipo ungheresét, egy apró befőttesüveg üveg alján kandikáló kb. 20 szem kapribogyót, ráreszeltem a két napja a hűtőben kallódó füstölt scamorza-véget, és 240 fokra előmelegített sütőben, a legfelső rácsra helyezve néhány perc alatt készre sütöttem.
(És még Ember kétkedő, sanda, majdhogynem lekicsinylő tekintete is elégedett, széles mosollyá szelídült miután megkóstolta. 😉

Tudtam én, hogy lólesz!

Paprikás pogácsa, szendvics és lepény lenmaggal és szezámmaggal
Hozzávalók: 2 krumpli (nálam ez most 179 g), 500 g liszt, 2 ek. lenmag, 2 ek. szezámmag, 15 g élesztő, 1 tk. cukor, 2 tk. só, 2 tk. pirospaprika, 80 ml extraszűz olívaolaj, 50 g olvasztott vaj (vagy 130 ml extraszűz olívaolaj), 250 ml langyos tej + egy kevés a pogácsák megkenéséhez

A krumplit meghámoztam, felkockáztam, sós vízben megfőztem, még melegen villával áttörtem, öntöttem hozzá egy kevés tejet, és csomómentesre kevertem.

A szezámmagot és a lenmagot száraz serpenyőben megpirítottam.
A langyos tejben elkevertem a cukrot és az élesztőt.
A lisztet dagasztógép táljába öntöttem, hozzáadtam a sót, a pirospaprikát, a megpirított magokat, az élesztős-cukros langyos tejet, a krumplis masszát, az olajat és a vajat, és hagytam, hogy a gép a tésztát szépen kidagassza. (Lágy lesz a tészta, de Hémangi szólt, hogy ilyennek kell lennie!) A tésztát lisztezett deszkára borítottam, cipót formálztam belőle, és konyharuhával letakarva szobahőmérsékleten a duplájára kelesztettem.
Amikor a tészat megkelt, kinyújtottam, először jobbról, balról, behajtottam a közepéig, aztán még egyszer félbe. Ezt háromszor megismételtem, majd az egészet kb. 1 cm vastagranyújtottam, berácsoztam, lisztezett pogácsaszaggatóval kiszaggattam. A pogácsákat sütőpapírral kibélelt tepsibe raktam, további kb. 15 percig kelni hagytam, mindegyik tetejét megkentem egy kevés tejjel, és 190 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütöttem.
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!