Tavola in Piazza

Pacal Friuliból - Trippe in bianco

Buongiorno, biciklis világ!

A tegnapi halas poszt után ma ismét a Tavoláról tudósítok. Jelentem a fiúk Friuliban vannak (“…ez itt az ééééééén -második- hazááááám”). Arra még nem jöttem rá, hogy a Giro résztvevői hogy és mikor jutnak el Bibionéból Palmanovába, de mihelyst megtudom, kiállok a kiskapuba, és átadom nekik minden magyar bringa-fan üdvözletét. 😉

Nézzük a tegnapi eredeményeket: Adrei Greipel, “a Lotto-Soudal német versenyzője már harmadik szakaszsikerét szerezte. Ma 187 km és sík terep várt a karavánra a bibionei befutó előtt. Greipel a hajrában az ausztrál Ewant (Orica) és az olasz Nizzolot (Trek) előzte meg és továbbra is vezet a pontversenyben, így övé a piros trikó, bár holnap már nem áll rajthoz, a szezon további részére rápihen.  Az összetettben ma nem történt változás, a verseny nagy felfedezettje, Bob Jungels (Etixx) megőrizte a rózsaszín trikót.” – írja a velo.hu

Ma egy kifejezettem érdekes, kemény emelkedőkkel, lejtőkkel, kanyarokkal tarkított, egészen pontosan 170 km hosszú szakasz vár a fiúkra Palmanovától Cividaléig. Izgalmas lesz ez a nap! Én mindenképpen követni fogom az eseményeket.

Friuliról mind itt a Tavolán, mind a Tarka Bárkán annyit írtam már, hogy most hirtelen nem is tudom, mit adhatnék még a már meglévő anyaghoz. Nézzük előbb a korábbi posztokat! Van itt

– friulán halleves, amit a Michelin csillagos séftől, Alberto Tonizzotól tanultam,

scampi alla busara

maranói halleves,

marinált füstölt pisztráng vajas kalácson,

paradicsomos angolna,

füstös csiperke gomba polentával,

gubana – friulán karácsonyi kalács,

cjarsòns – különleges ízvilágú (fahéjas-mentás-kakaós-mángoldos), füstölt ricottával szervírozott, töltött tészta Carniából.

frico – burgonyás sült sajt, stb.

és többek között van egykét (na, jó, három, négy, öt), fényképes, személyes jellegű bejegyzés is.

No és hogy miért is lehet szeretni Friulit? Elsősorban azért, mert itt tkp. minden van: tenger, dombság, hegyek; kedves nagyobb (Trieszt, Udine, Gorizia, Pordenone, Tarvisio) és kisebb (Codroipo, San Daniele, Aquileia, Grado, Cividale,  Forni di Sopra, Cormòns, Venyone, Gradisca d’Isonzo stb.), egy halom magyar vonatkozású történelmi emlékkel bíró város; kiváló éttermek (a legjobbak listája itt); jó borok (lista itt); sonka – San Danielében; szalámi; brovada – törkölyben savanyított karórépa, musetto – sertésorr, sertésbőr, fej-,csülök-, és egyéb, kevésbé értékes húsrészek -kinek hogy, igaz?- ledarálva, sóval, borssal, vörösborral és szerecsendióval fűszerezve, vastagbélbe töltve; kiváló minőségű pisztráng itt, almabor Verzegnisben; olívaolaj Triesztben; méz; Montasio és Latteria sajt; sör pl. Saurisban; grappa – a legjobb itt, és kb. estig sorolhatnám a látnivalókat, műemlékeket, múzeumokat, de most erre sajnos nincs idő. (Ne felejtsük el, hogy Olaszországnak ez az a régiója, amely a legközelebb esik szeretett hazánkhoz. Budapestről cirka 5-6 óra alatt ide lehet érni, szóval akár egy hosszú hétvégére is érdemes ide ellátogatni.)

Rátérek inkább a bejegyzés fénypontjára: ez pedig nem más, mint “pacal fehéren”- “trippe in bianco”, azaz paradicsom nélkül, sok zsályával, petrezselyemzölddel, és jó érett Montasio sajttal.

Friuliban a paradicsomos változat is elterjedt, de egy ilyen már volt a blogon, ezért döntöttem a lenti elkészítése mellett. Állítólag Carniában babot és burgonyát is főznek bele, ez nekem  kicsit soknak tűnt, így maradt a polenta, mint köret.

Íme a recept:

Pacal fehéren Friuliból – Trippe in bianco

Hozzávalók kb. 6 személyre:

600 g pacal

1 nagy sárgarépa

1 angol zeller szár

1 db vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

150 ml száraz fehérbor (nálam friulano)

6-8 db zsályalevél

egy nagy csokor petrezselyemzöld

só, frissen őrölt fekete bors

extra szűz olívaolaj

50 g érlelt Montasio sajt

trippe1

A zöldségeket megtisztítjuk. A zellerszárat és a sárgarépát nagyon apró kockára, a pacalt csíkokra vágjuk, a vöröshagymát, a petrezselyemzöldet finomra aprítjuk.

Egy magas falú cserépedényben olajat hevítünk, belerakjuk a hagymát, a fokhagymát, a zellert, a sárgarépát, a petrezselyemzöld felét, és néhányszor megkeverve, közepes lángon kb. 10 percig pároljuk.

Felöntjük a borral, majd amikor a nagy része elpárolog, hozzáadjuk a pacalt és a zsályaleveleket. Megsózzuk, megborsozzuk, és az egészet (szükség szerint néha-néha egy kevés vízzel vagy hús/zöldség alaplével meglocsolva) kb. 3 óra alatt készre főzzük.

Papírvékonyra szelt érlelt Montasióval és a maradék aprított petrezselyemzölddel megszórva, friss kenyérrel vagy grillezett polentával forrón tálaljuk.

trippe

Az idei Giróról való gasztronómiai tudósítás részemről véget ért. Jó móka volt! Lányok, köszönöm a lehetőséget. Remélem, még találkozunk!

Holnap Erika jelentkezik a Paszulyról. Kövessétek!

A Pacal - paradicsommal és parmigianoval

Vannak ételek, amelyek olyan jól sikerülnek, hogy képes lennék órákon keresztül “ülni” rajtuk. És aztán a maradékba újra meg újra beletúrni, kívánni, mint a mesében, hogy sose fogyjon el….
Ez a pacal  ilyen lett. Jók voltak az alapanyagok: gyönyörű, tiszta, vékony, (nem előfőzött) pacal; édesre fáradt nyárvégi paradicsom, friss, magyar citrusos petrezselyemzöld, a raktár csendjében másfél évig ücsörgő, aznap megszelt Parmigiano…
Legutóbb, amikor készítettem annyira telítődtem a nehéz pacal-párával, hogy mire elkészült az étel, ahhoz sem volt kedvem, hogy megkóstoljam. A következő adagnál aztán megkértem anyósomat, készítse el ő, úgy, ahogy azt a környékünkön szokás. Fantasztikus lett! Ezt próbáltam most csak úgy, érzésből rekonstruálni, és tessék, azonnal sikerült. Vállver, vállver…


Tehát felkockáztam egy vöröshagymát és két cikk fokhagymát. Egy magas falú cserépedényben olívaolajat hevítettem, hozzáadtam egy rozmaringágacskát, a hagymát, a fokhagymát, hagytam, hadd pötyögjenek… Ezalatt, apróra vágtam két húszcentis zellerszárat, majd a hagymához dobtam, megkevertem. Kis kockára vágtam egy termetes sárgarépát, a zelleres hagymához adtam, elkevertem. Nagyobbra tekertem a lángot, és hagytam, hogy a zöldségek a saját levükben süljenek-párolódjanak. Ez nem volt több, mint 5-6 perc, közben néha-néha megrázogattam, hogy a hagyma ne tapadjon az edény falához.
Ekkor a rozmaringágat kihalásztam, kidobtam, a zöldségeket pedig nyakonöntöttem kb. egy-másfél deci friulanoval, és erős tűz fölött addig főztem, amíg az összes folyadék elpárolgott. 
Hozzáadtam egy teáskanálnyi házi pirospaprikát, a felcsíkozott pacalt, (fél kilónyi lehetett), sót, borsot, egy maréknyi felaprított petrezselyemzöldet, négy teniszlabda nagyságú, négyfelé vágott paradicsomot, beletépkedtem négy bazsalikomlevelet, és az egészet cirka három óra alatt készre főztem – négyszer adtam hozzá egy kevés vizet, hogy le ne égjen. Mielőtt elzártam volna a lángot elkevertem benne négy evőkanálnyi frissen reszelt parmigianot.
Az egészet jó hosszú lére hagytam, nem si tudom eldönteni, hogy ropogós héjú, friss fehérkenyérrel vagy a grillezett polentával volt-e jobb.
Megenném ma is. Meg holnap is, sőt valószínűleg holnapután is – mint a gyerek, amikor rákap egy ízre, és napokig/hetekig csak egyfajta ételen él. Na de nem főzhetek minden nap pacalt, igaz?!?!
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!