Tavola in Piazza

Így készül a pizza Margherita

A világ egyik legismertebb lepénykenyere a pizza. Története hosszú, szövevényes, és mint a legtöbb itáliai nemzeti ételé, legendákkal tarkított. Mai értelemben vett formájának szülőhazája Nápoly, ahol a szegények között már a XVII.  században is népszerű étel volt. Ez idő tájt még „fehéren” készült, tetejét zsírral, zúzott fokhagymával kenték meg, gazdagabb változatai sajttal és bazsalikommal, vagy sózott szardellával megrakva kerültek ki a pékségekből. Fogyasztása ekkor még nem helyben történt: az ízletes lepénykenyeret az emberek vagy hazavitték vagy félbe hajtva, az utcán ették meg. Mozgóárusok is léteztek, akik a frissen sült pizzákat hordó alakú, többemeletes rézedénybe helyezték, aminek az alsó részébe parazsat helyeztek, és ezzel járták a nápolyi utcákat ebéd- ill. vacsoraidőben.

Az igazi változást a pizza életében a paradicsom elterjedése hozta el, amely ugyan már a XVI. században is felbukkant a félszigeten, de mint több más, Amerikából érkezett növényt, sokáig mérgezőnek tartották, és így étkezési célokra csak a XVIII. század végén kezdték el használni.

A legenda szerint a leghíresebb nápolyi pizza megalkotója az 1780-ben nyílt Pizzeria Pietro (mai neve Pizzeria Brandi) egyik alkalmazottja, Raffaele Esposito volt, aki 1889-ben, I. Umberto és felesége Savoyai Margit nápolyi látogatása alkalmára három pizzát készített: egyet zsíros-sajtos-bazsalikomosat, egy Marinarát (paradicsommal, fokhagymával, olajjal és oregánóval), egy és egy paradicsomos-bivalymozzarellás-bazsalikomosat. A történet szerint a királynénak a trikolór verzió ízlett a legjobban, ezért kapta a pizza a Margherita nevet.

A pizza a XX. századig Nápoly sajátja volt.  Érdekes, hogy az észak-olasz területeken csak a II. világháború után terjedt el, a tengerentúlon viszont, a délolasz emigránsok közvetítése révén, már az 1900-as évek elején megkezdte hódító hadjáratát, és a „pizza-pie” egy szempillantás alatt a játékos amerikai közönség szerelme lett.

A valódi nápolyi pizza hozzávalóit és elkészítési módját tekintve, legyen szó akár a Margheritáról, akár a Marinaráról, nagyon szigorú előírásoknak kell, hogy megfeleljen. (485 °C-os kemence hőmérséklet, 60-90 másodperces sütési idő, eredetvédett hozzávalók felhasználása, stb.) Mi ezt az esetek többségében ezeket az előírásokat valószínűleg nem tudjuk betartani, de egészen hasonlót, egy kis gyakorlattal, otthoni körülmények között is tudunk készíteni.

Íme a tökéletes, otthon készülő pizza Margherita receptje – fontos, hogy minden hozzávaló szobahőmérsékletű és kiváló minőségű legyen!:

Pizza Margherita

Hozzávalók 3 db kb. 26 cm átmérőjű pizzához:

A tésztához:

300 g liszt (BL55 vagy BL80 vagy manitoba)

15 g élesztő

165 ml meleg víz

csipetnyi cukor

2 + 3 ek. extra szűz olívaolaj

A feltéthez:

300 g mozzarella

200 g passzírozott paradicsom

1 tk. szárított oregánó

frissen őrölt fekete bors

3 ek. extra szűz olívaolaj

egy kis csokor friss bazsalikom

pizza

A tésztához a lisztet egy keverőtálba öntjük, összekeverjük a  sóval, majd a közepébe krátert formálunk. A meleg vízben feloldjuk az élesztőt és a cukrot, majd a sós liszt közepén lévő kráterbe öntjük. A hozzávalókat gyors mozdulatokkal összekeverjük, és végül hozzáadunk 2 ek. olívaolajat is. Ezután tovább keverjük, majd amikor a massza összeáll, munkalapra téve 15-20 perc alatt rugalmas tésztává dagasztjuk, gombóccá formáljuk.

pizzateszta

A tésztagombócot kelesztőtálba helyezzük, tetejét kereszt alakban bevágjuk, tiszta kendővel lefedjük, és szobahőmérsékleten kb. egy óra alatt a duplájára kelesztjük.

pizzateszta3

A mozzarellát nagyobb darabokra tépkedjük, szűrőbe tesszük, és legalább 30 percig csöpögni hagyjuk. (A végén egy kicsit ki is nyomkodhatjuk. Ez azért fontos, mert ha a sajtban túl sok víz marad, eláztatahatja a tésztát.)

Közben három kb. 26 cm átmérőjű kerek tepsit nagyon vékonyan kiolajozunk.

A kelesztési idő letelte után a tésztát három egyforma részre osztjuk, majd olajos kézzel minden egyes részt egyenként ellapítjuk/nyújtjk úgy, hogy a bennük lévő levegő a szélek felé haladjon, vagyis a korongok szélei vastagabbak legyenek , mint a középső rész.

A kinyújtott  tésztakorongokat a kiolajozott tepsikre helyezzük, és letakarva további 30 percig kelesztjük.

Ezalatt a sütőt a maximum hőmérsékletre melegítjük. (Nálunk ez 250 °C.)

A második kelesztési idő letelte után az egyik tésztakorongot megkenjük a paradicsom egyharamadával, ráhelyezzük a mozzarella harmadát, majd megszórjuk sóval, oregánóval valamint  frissen őrölt fekete borssal. A pizzát azonnal az előmelegített sütőbe rakjuk, és néhány perc  alatt készre sütjük. Akkor jó, ha a korong alja egységesen megpirul.

Amikor az első adag majdnem kész, a második megkelt tésztakorongra is rárakjuk a feltétet, aztán amikor ez is majdnem elkészül, jöhet a harmadik. (A tésztát nem szabad hamar megrakni sem a paradicsommal, sem a mozzarellával, ti. elázhat.)

A kisült pizzákat friss bazslikomlevelekkel azonnal tálaljuk.

pizza1

Mediterrán babos egytálétel

A harminc perces fogások mellett nagy rajongója vagyok a “maguktól elkészülő” ételeknek is. A most következő (füstölt)húsos-paradicsomos-babos egytálétel is ezek közé tartozik. A befektetett effektív munka ebben az esetben sem több, mint negyedóra, a többit a sütő elvégzi. (A tálalás ne tévesszen meg senkit! Az egy hadseregre való mennyiségből ennyit sikerült megmenteni a blog számára – azt hiszem, egy kicsit ízlett mindenkinek. 🙂 )

Mediterrán babos egytálétel

Hozzávalók 8-10 személyre: 400 g szárazbab, 300 g bulgur (esetleg gersli), 2 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 2 db babérlevél, 50 ml vörösborecet, 2 db sárgarépa, 2 db kápia paprika, 4 vékony szelet sertéskaraj (csont nélkül), 250 g füstölt sertés bordaporc, 300 g hámozott, darabolt paradicsom, szárított oregánó, só, frissen őrölt fekete bors, egy kis csokor petrezselyemzöld, extra szűz olívaolaj

babos egytal2

A babot egy éjszakára hideg vízbe áztatjuk.

Másnap a zöldségeket megtisztítjuk, a hagymát és a paprikát vékonyan felszeleteljük, a fokhagymát áttörjük. A répát és a füstölt bordaporcot 8-10 nagyobb darabra, a karajt 1 cm vastag csíkokra vágjuk.

Öntöttvas lábasban olívaolajat hevítünk, és üvegesre pároljuk benne a hagymát. Hozzáadjuk a fokhagymát, a babérlevelet, a paprikát és az ecetet, majd nagy lángon 2-3 percig pirítjuk. A felét kivesszük, félretesszük.

A babot leszűrjük, és a felét a lábasban maradt paprikás hagymára tesszük. Megszórjuk a bulgur felével, rárakjuk a répa, a húsok és a paradicsom felét is, aztán a félretett paprikás hagymát, majd ismét bab, bulgur, répa és hús következik. A rétegeket sóval, frissen őrölt fekete borssal és egy csipetnyi szárított oregánóval fűszerezzük.

Ezután felöntjük annyi vízzel, hogy az egészet kb. kétujjnyira ellepje, lefedjük, és 160 °C-ra előmelegített sütőben kb. 4 óra alatt készre sütjük. (Az utolsó órában érdemes egyszer-kétszer ránézni. Aki szaftosabban szereti, ilyenkor adahat még hozzá 1-2 dl alaplevet vagy vizet.)

Tálalásnál minden adagra egy kevés frissen őrölt borsot, aprított petrezselyemzöldet szórunk, és jót tesz neki egy löttyintésnyi friss extra szűz olívaolaj – esetleg 1-2 teáskanálnyi tejföl) is.

babos egytalok

Frisella - a pugliai kétszersült

Nyárnak egyelőre se híre, se hamva, bár ahogy elnézem a jövő heti előrejelzéseket, vissza fogjuk mi még sírni ezt a tizenhúsz fokot… A mostani épp alkalmas idő arra, hogy megsüssük mi is a magunk friselláját, jövő héten meg csak megcsapkodjuk egy kis tenger/csapvízzel, jól megrakjuk a frissen szüretelt (addigra a sok esőtől szétcsattant) paradicsomjainkkal, és a lábunkat a Balatonba/Tiszába/tengerbe/lavórba lógatva élvezzük a dolce vitát.
La storia
 
A frisella eredete az i.e. X. századra nyúlik vissza. Több hiteles forrás is említi, hogy a föníciaiak hosszabb hajóútjaikon a tengervízbe mártva, és egy kevés olívaolajjal meglocsolva előszeretettel fogyasztották ezt a fajta szárított kenyeret. Köralakúra csupán praktikussági okokból formázták, madzagra fűzve, felakasztva így egyszerűen szállítható és tárolható is volt egyben.

Később, elsősorban hosszú eltarthatósága miatt egész dél-Olszországban közkedvelt lett. A közösségi pékségekben egy-egy család (vagy két-három család együttesen, összefogva) 2-3 hetente süttetett egyszerre nagy mennyiségű kenyeret. A friss pékáru körülbelül egy hétig volt fogyasztható, a következő 1-2 hétre frisellát süttettek.
Ma a csúcsgasztronómia is használja e történelmi jelentőségű kétszersültet; az ínyencek a legkiválóbb olívaolajokkal, articsókával, virághagymával (ol. lampascioni, üstökös gyöngyike), bivalymozzarellával de akár a délolasz partok adta rákokkal, kagylókkal is szívesen fogyasztják.
La ricettina

Frisella – a pugliai kétszersült
Hozzávalók: 250 g lágy nokedlitészta sűrűségű aktív kovász, 200 g víz, 150 g savó (vagy víz), 600 g kenyérliszt, 50 g extraszűz olívaolaj, 10 g
A kovászt összekeverjük a vízzel, a savóval, az olívaolajjal és a sóval.
A lisztet gyúródeszkára borítjuk, közepébe a kezünkkel krátert fúrunk, ide öntjük az olajos-vizes-kovászos keveréket, majd mindig egy kevés lisztet középre húzva, addig keverjük, gyúrjuk, amíg könnyen formázható, rugalmas tésztát kapunk.
A tésztát alaposan kidagasztjuk, gombócot formálunk belőle, és letakarva a duplájára kelesztjük.
A kissé megkelt tésztagombócot  lisztezett deszkára borítjuk, hat egyenlő részre osztjuk, mindegyik részből hurkát sodrunk, a hurkák végeit lazán egymás alá fordítjuk, gyűrű alakúra formázzuk.
A tésztagyűrűket sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük és egy megnedvesített kendővel letakarva ismét a duplájára kelesztjük.
Ezután vízzel mespriccoljuk, és 220 fokra előmelegített sütőben 5 percig, majd a sütő hőfokát 190 fokra mérsékelve további 15 percig sütjük. Közben a gőzösítést biztosítandó, ajánlatos 3-4 jégkockát (vagy egy kis pohár vizet) a sütőbe önteni.
A megsült gyűrűket rácsra tesszük, hagyjuk, hogy kissé kihűljenek, majd egy éles késsel (a hagyomány szerint madzaggal) keresztben félbevágjuk, ismét sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezzük, és 150 fokra előmelegített sütőben további 10-15 percig szárítjuk.
La gioia
Fejenként 3-4 datolya- vagy koktélparadicsomot felkockázunk, megsózzuk és összekeverjük egy kevés szárított oregnóval vagy friss bazsalikommal. A szárított tésztagyűrűket néhány másodpercre hideg vízbe mártjuk, tányérra helyezzük, és bőven megrakjuk a fűszeres, olajos paradicsomkockákkal.
A frisellát még áztatás előtt bedörzsölhetjük fokhagymával, a feltéthez adhatunk mozzarellát, csípőspaprikát, uborkát, olajbogyót, tonhalat is.

Paradicsomos-mozzarellás rakott karaj

A Nők Lapja egyik tavalyi számában főzte Tamás. Ott Kenyérmorzsás-paradicsomos csirkemell néven futott. Kicsit módosítottam a fűszerezésen, a csirkemell helyett pedig karajszeleteket használtam, és bár nem vagyunk nagy rakottas család, ez Embernek is ízlett. Aszonta „jó ez a pizzás hús”! Azért néha egész jó dolgokat iski tudnak találni a magyarok! 😉

Paradicsomos-mozzarellás rakott karaj

Hozzávalók:

  • 600g kicsontozott sertéskaraj
  • 4 db száraz magvas zsömle
  • 5 db közepes paradicsom
  • 200 g mozzarella
  • olívaolaj
  • oregánó
  • frissen őrölt feketebors
  • 4 ek. dijoni mustár
  • 4 szelet húsos füstölt szalonna
  • 1 ágacska rozmaring


A karajt kb. 5mm vékony szeletekre vágom, kissé kiklopfolom, sózom, borsozom, a szeleteket vékonyan megkenem a mustár felével.

A húsos füstölt szalonnát vékony csíkokra vágom, és egy serpenyőben ropogósra sütöm. A serpenyőben maradt zsiradékon a hússzeletek mindkét oldalát egy-egy percig sütöm, majd egy tűzálló tálba kevés olívaolajat öntök, és a tál ajlát kibélelem a hússzeletekkel.

A mozzarellát, a paradicsomot és a zsömléket egyforma nagyságú, (kb. 2x2x2 cm-es) kockára vágom, megszórom sóval, borssal, oregánóval, hozzáadom a maradék mustárt, az egészet alaposan összekeverem, és beborítom vele a hússzeleteket.

A kisütött szalonnacsíkokat és a rozmaringot a tetejére szórom, meglocsolom egy kevés olívaolajjal, és 170 fokra előmelegített sütöben 30 perc alatt ropogósra sütöm.

Burratine pácolt olívabogyóval, koktélparadicsommal és paprikával

Felfedeztem a közelben egy nagyon szimpatikus sajtboltot. Ott találtam ezeket a burratinákat. Persze, ne akarjuk összehasonlítani a pugliai igazi burratával, de azért északi utánzatként nem rossz. A burratát nevezhetjük a mozzarella (nagy)testvérének. A hasában egy tejszínes-vajas, krém lapul, s a sajtba vágva ez a sűrű, fehér folyadék, boldogan kibuggyan, nekünk pedig nincs más teendőnk, mint friss, ropogós héjú kenyeret tunkolni a kráter kellős közepébe. Szerintem sóval, borssal fűszerezve, és egy kevés kiváló minőségű olívaolajjal meglocsolva a legfinomabb.
Tegnap kicsit variáltam a már megszokott, egyszerű recepten, így született meg az előételként, de nyáron hideg második fogásként is szervírozható

Burratine pácolt olívabogyóval, koktélparadicsommal és paprikával
Hozzávalók:
  • 4 db burratina v. 1 db burrata
  • 1 piros és 1 sárga színű kaliforniai paprika csíkokra vágva
  • 10-15 db zöld és fekete olívabogyó sós lében (lehetőleg nagy szemű, egész)
  • kiváló minőségű extraszűz olívaolaj
  • frissen őrölt bors
  • szárított oregánó
  • néhány levél friss bazsalikom
  • 10 db koktélparadicsom
  • kenyér pl. ciabatta, vagy baguette

A burrata és a koktélparadicsomok kivétel az összes hozzávalót összekeverem, és egy fél napon át állni hagyom.

A. változat:

A burratákat egy nagy tányér közepére rakom, sózom, borsozom, mellé-köré helyezem a marinált olívabogyókat és a paprikacsíkokat. A koktélparadicsomot felkarikázom, ezeket is a burrata köré teszem, és meglocsolom őket egy kevés páclével.
Az egészet meglocsolom egy kevés olívaolajjal, és azonnal tálalom.

B. változat

A burratákat egy tányér közepére rakom, sózom, borsozom.
A koktélparadicsomokat nagyon apró kockára vágom, levét lecsöpögtetem, majd a paradicsomkockákat összekeverem a szintén felaprított, marinált olívabogyóval és a paprikával.
A kenyeret 2-3 cm vastag szeletekre vágom, a szeletek egyik oldalát megpirítom, majd megfordítom őket, és mindegyikre egy evőkanálnyi aprított, marinált zöldséget ill. egy tk. olívaolajat teszek. Az így megrakott kenyérszeleteket még 2-3 percre visszrakom a sütőbe, végül a még forró szeleteket a burraták köré helyezve tálalom.

Mamma is írt nemrég a burratáról. (Neki volt igazi, liliomlevélbe csomagolt is! 😉

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 20

Linguine mozzarellával és koktélparadicsommal –
Linguine con mozzarella e pomodorini

Ezt a tésztát nyáron nagyon gyakran készítjük. Friss, üde, gyakorlatilag minden hozzávaló –kivéve természetesen magát a tésztát – nyersen kerül bele. Fusillivel tálalva nevezhetjük tésztasalátának is J Nagyon fontos, hogy az alapanyagok kiváló minőségűek legyenek! (Haha, épp Bigazzi La cucina del buonsenso című könyvét olvasom…s hogy ezt a teljesen mondatot az előbb idebiggyesztettem, az ennek a könyvnek köszönhető. Kérem az elnézéseket!)


Hozzávalók:

  • 1 bivalymozzarella
  • 25 db koktélparadicsom
  • extra szűz olívaolaj
  • oregánó
  • néhány levél bazsalikom
  • só, frissen őrölt feketebors

A paradicsomokat négyfelé vágjuk, a mozzarellát felkockázzuk, a bazslikomot apró darabokra tépkedjük. A tésztát kifőzzük, “al dente” leszűrjük, és lehetőleg a tésztafőző edényben (de mindenképpen melegben, így a sajt egy picit megolvad) összekeverjük a hozzávalókkal.
(Kevés olyan étel van, amit nem eszek meg, de a nyers, langyos paradicsomtól a hideg futkos a hátamon, ezért ez inkább “Ember-étel” szokott lenni. Az én változatomban a koktélparadicsomokat 1-2 percig pirítom egy kevés olívaolajban, így teljesen más íze lesz, és számomra is fogyaszthatóvá válik! )

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!