Tavola in Piazza

Sajtos kifli

A héten egy kicsit “magyaroschabb” vizekre evezünk, nehogy beleunjatok a cukkini sorozatba. 😉

Kezdem a sort ezzel a remek sajtos kiflivel, aminek a receptjét Kriszta barátnőmtől kaptam. Nagyszerű vendégváró/sörkorcsolya, többször bizonyított már: szerepelt a Restaurant Day-en, múlt héten Anna ovis évzáróján (mire az előadásról a büféasztalhoz értünk egyetlen darab sem maradt), és itthon is kiállta a próbát – gyerek, férj, szomszédok, mind imádják. Próbáljátok ki ti is!

Sajtos kifli

Hozzávalók 64 darabhoz: 500 g finomliszt, 500 g rétesliszt, 500 ml tej, 70 g friss élesztő, 2 tk. cukor, 1 ek. só, 200 ml napraforgó olaj, kb. 200 g zsíros félkemény sajt, a kenéshez 1 tojás, a tetejére tetszés szerint mák, szezámmag, lenmag stb.

DSC_0131

Az olajat a tejjel, a cukorral és a sóval langyosra melegítjük, majd belemorzsoljuk az élesztőt, és 10 percig állni hagyjuk.

A liszteket dagasztógép táljába szitáljuk, és az olajos tejben felfutott élesztőt lassan hozzáöntve puha, ruganyos tésztát dagasztunk. Letakarjuk, szobahőmérsékleten duplájára kelesztjük.

Közben a sajtot 64 kb. 1×1 cm-es kockára vágjuk. A tojást felverjük.

A tésztát ezután alaposan átgyúrjuk, négy egyenlő nagyságú darabra osztjuk. Minden darabból gombócot formálunk, a gombócokat pedig fél cm vastagra nyújtjuk. A kör alakú tésztalapokat tizenhat cikkre vágjuk.

A kapott háromszögek szélesebb végére egy-egy sajtkockát helyezünk, feltekerjük, és kissé meghajlítjuk.

A kiflicskéket sütőpapírral kibélelt tepsire rakjuk, még 20 percig kelesztjük, majd megkenjük a felvert tojással, megszórjuk a magokkal, és 180 °C-ra előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt aranybarnára sütjük.

Kifli al formaggio ungheresi

Ingredienti per circa 64 pz: 1000 g di farina 00 (oppure  500 g di farina 00 e 500 g di semola rimacinata di grano duro, 500 ml di latte, 70 g di lievito di birra, 2 cc di zucchero, 1 Cc di sale fino, 200 ml di olio di semi di girasole, circa 200 g di Montasio, 1 uovo, semi di lino, sesamo o papavero

DSC_0143

In una casseruola fate intiepidire il latte insieme all’olio, sale e zucchero. Unitevi il lievito sbriciolato e lasciate il tutto a riposare per 10 minuti.

Versate le farine nel contenitore dell’impastatrice, aggiungete il latte-olio-lievito riscaldati ed impastate il tutto per circa 5 minuti. Mettete l’impasto in una ciotola copritelo con un canovaccio e lasciatelo a raddoppiarsi a temperatura ambiente.

Intanto tagliate il formaggio a 64 cubetti piccoli ed in una ciotola sbattete l’uovo.

Prendete l’impasto ormai raddoppiato di volume lavoratelo per bene e dividetelo in quattro parti uguali. Con l’aiuto di un matterello stendetele ad uno spessore di circa 0,5 cm e dividete i cerchi ottenuti in 16 spicchi.

Mettete un cubetto di formaggio sulla parte più larga di ogni spicchio, infine arrotolate tutti.

Appoggiate i rotolini ben distanziati uno dall’altro in una teglia foderata con la carta da forno e lasciateli a riposare per circa 20 minuti. Spalmate la superficie di ogni „kifli” con l’uovo sbattuto, cospargeteli con i semi di lino/papavero/sesamo a piacere ed infornate a 180 °C per circa 25 minuti.

Capricciosa saláta

Végre! Végre! Az idén már másodszor  jött el az idő, hogy majonézes saláta kerüljön az asztalra! Tudom, otthon sok helyen készül francia saláta az ünnepekkor, íme egy alternatíva…giusto per cambiare. 😉 Mehet bele kapribogyó, savanyú uborka vagy petrezselyemzöld, a sonka helyett sült csirke…meg ami még van otthon – szigorúan a jóérzés határain belül!

Capricciosa saláta

Hozzávalók 4 személyre: 150 g sárgarépa, 150 g zellergyökér, 1 nyáron friss, télen ecetes kaliforniai paprika, 50 g gruyère sajt, 50 g főtt sonka
Az öntethez: 2 tojás sárgája, 250 ml napraforgó olaj, ½ citrom leve, 1 tk. fehérborecet, 1 kk. mustár, só, őrölt fehérbors



A sárgarépát, a zellergyökeret, a paprikát, a sonkát és a sajtot julienne-re vágjuk (esetleg nagy lyukú reszelőn lereszeljük), félretesszük.
A tojások sárgáját egy kevés sóval, borssal és az ecettel együtt egy keverőtálba tesszük. Kézimixerrel folyamatosan keverve az olajat vékony sugárban hozzáadjuk, és addig keverjük, amíg sűrű majonézt kapunk. Ezután citromlével, sóval, fehérborssal és mustárral ízesítjük, majd összekeverjük a félretett zöldségekkel, sonkával és sajttal. Tálalás előtt hűtőben legalább 30 percig pihentetjük. Pirítóssal tálaljuk.

A recept a Kifőztük magazin augusztusi számában jelent meg.

Fánk másodszor - Aszalt meggyes castagnole fahéjas-rumos-meggykrémmel

Jó ez, jó ez, frissen talán még jobb, mint az előző! Már csak a sütőtökös van hátra…

Aszalt meggyes castagnole fahéjas-rumos meggykrémmel

Hozzávalók: 500 g liszt, 150 g finom szemcséjű kristálycukor, 4 tojás, 1 tasak sütőpor, 100 g aszalt meggy, csipetnyi só, 75 g olvasztott vaj, 50 ml rum; a sütéshez napraforgó olaj; a tetejére fahéjas porcukor; mártogatósnak mascarpone, fahéjas meggylekvár, rum tetszőleges keveréke (mascarpone elhagyható)



A lisztet és a sütőport egy nagy keverőtálba szitáljuk. Hozzáadjuk az aszalt meggyet, a cukrot, csipetnyi sót, beleütjük a tojásokat, ráönjük a vajat és a rumot, majd az egészből könnyen formálható tésztát gyúrunk. Folpackkal latakarjuk, és félórára hűtőszekrénybe tesszük.

A tésztát négy részre osztjuk, minden részből kb. 3 cm átmérőjű hengert gyúrunk, a hengereket pedig kb. 2 cm-es darabokra vágjuk. A tésztadarabokból golyókat formálunk, forró olajban kisütjük, és még melegen fahéjas porcukorba forgatjuk. Volt itthon egy kis üveg elfuserált fahéjas meggylekvár, mascarponével és egy kis rummal javítottunk rajta, ebbe mártogattuk a golyóbisokat.

Citromos-gyömbéres-kék mákos cake

Anna mákos szülinapi tortájának előzménye, tésztapróba vagymi, de jó lett ez is.
A kép pedig… igen, megérdemli a blog legrondább képe címet. Na de nem ez a lényeg, igaz?
Citromos-gyömbéres kék mákos cake
Hozzávalók:
A tésztához: 1 zsíros natúr joghurt, 1 joghurtospohárnyi darált kék mák, 2 joghurtospohárnyi liszt, 2 kávéskanál sütőpor, 3 tojás, 1 biocitrom lereszelt héja, 1/2 joghurtospohár napraforgó olaj, 1 joghurtospohár cukor, 2 ek. sk. vaníliás gyömbérszirup (elhagyható)
A locsolgatáshoz: 2 ek. vaníliás gyömbérszirup (vagy egy fél vaníliarúd kikapart magocskái és egy körömnyi gyömbér lereszelve), 2 ek. porcukor, 2 ek. frissen facsart citromlé, 1 ek. egész kék mák
A joghurtot, a tojásokat, a citromhéjat, az olajat, a cukrot és a gyöbérszirupot habosra keverjük.
A lisztet és a sütőport átszitáljuk, majd hozzáadjuk a joghurtos-mákos tojásos keverékhez. Kissé összedolgozzuk – nem kell sokáig keverni – majd a masszát sütőpapírrral kibélelt cakeformába öntjük, hideg sütőben kezdjük sütni, és attól kezdve, amikor a sütő eléri a 180 fokot, kb. 40 percig sütjük.
A locsolgatáshoz a fenti hozzávalókat összeforraljuk, és amikor a cake kihűl, a tetejére öntjük. Ha nincs kedvünk locsolgatósziruppal pacsmagolni, szórjuk meg a süti tetejét porcukorral.

Majonézes brokkolisaláta sajtkosárkában

A „januárban postolni!” mappából szedtem elő ezt a receptet. A salátában semmi extra nincs, mindeni készítheti azzal, amit szeret, vagy épp azzal, ami éppen kéznél van. Nálam volt benne párolt brokkoli, kevés hagymán pirított gomba és fekete olívabogyó, a majonézes mismásban tejföl, itthon készült majonéz, mustár, só, bors, citromlé, kevés porcukor. Emlékszem, vendégek jöttek és már előre megbeszéltük, hogy valami majonézes saláta mindenképpen lesz, csak épp azt nem tudtam még, hogy miben tálaljam. Akkortájt épp tökös gnocchi lázban égtem, kerestem „Az Igazit”, és Christian blogjában a tökös recepteket bámulva megakadt a szemem a sajtkosárkán, amit a gnocchi mellé biggyesztett. No, innen már egyenes út vezetett a krémes-majonézes-saláta és a roppanós sajtkosárka kiváló összhangjához.

Kicsit babrás, kicsit könyökig zsírosak leszünk a megolvadt sajttól, kicsit törékeny (bár ez azért nem olyan nagy probléma, mert közben a letört széleket szépen elropogtathatjuk 😉 de nagyon mutatós, és „fa il suo effetto”, a vendégek pedig agyon fogják dísérni gyöngy kezeinket!
Közben találtam egy nagyon szimpatikus receptet is, szintén olvasztott Parmezánból: rakjunk sütőpapírrra egy mástól kellő távolságra 1-2 ek reszelt parmezánt, szórjuk meg mandulával, a sütő grill programján süssük néhány percig, vegyük ki, várjuk meg míg a mandulás sajt megszilárdul, és gesztenyemézzel meglocsolva szervírozzuk. Ezt mindenképpen ki kell próbálnom!

Na, de visszatérve a kosárkákhoz:

Parmezán kosárkák
Hozzávalók:
  • 12 ek. frissen reszelt parmezán

Egy felhevített serpenyőbe rakjunk 3 ek. reszelt parmezánt, várjuk meg míg teljesen elolvad, majd egy konyhai lapát segítségével emeljük ki a serpenyőből és lehetőleg anélkül, hogy rákvörösre égetnénk a kezünket, simísuk a sajtkorongot egy felfordított pohár aljára, és óvatosan, hogy a sajt ne törjön apró darabokra, nyomkodjuk a széleit a pohár falához.
Amikor a sajt teljesen megszilárdul, vegyük le a pohárról, és tálaljunk benne azt, amihez éppen kedvünk van.

Narancsos-túrós sütemény

“étteremalakítás”
És íme az átalakulásra ítélt, nosztalgikus hangulatú, narancsos-túrós sütemény. (Ha jól emlékszem „Üdítő szelet” néven futott.)

Narancsos-túrós sütemény
avagy
Üdítő szelet
Hozzávalók:
A tésztához:
  • 6 tojás
  • 6 ek. cukor
  • 4 ek. liszt
  • 1 cs. sütőpor
  • 2 ek. kakaópor
  • 1 dl olaj

A krémhez:

  • 25 dkg túró
  • 25 dkg vaj
  • 20 dkg porcukor
  • 1 vaníliarúd kikapart belseje

A krémre:

  • 2 narancs

A tetejére:

  • 1 l Fanta
  • 2 cs. vanília pudingpor

A tojások sárgáját kikervertem a cukorral, hozzáadtam az átszitált lisztet, a sütőport, a kakaót, az olajat és a tojásfehérjék felvert habját, majd a masszát kivajazott, lisztezett tepsibe öntöttem, és 180 fokra előmelegített sütőben készre sütöttem.
A cukrot és a szobahőmérsékletű vajat simára kevertem, hozzáadtam az áttört túrót és a vaníliarúd kikapart belsejét és az egészet addig kevertem, amíg krémes állagú nem lett.
A krémet a már kihűlt kakaós piskóta tetejére kentem, majd sűrűn megraktam kb. 2-3 cm-es narancsdarabokkal.
1 liter Fantát és a vanília pudingokat sűrűre főztem, langyosan a narancsok tetejére kentem, és a süteményt egy éjszakára hűtőbe tettem.

Kalács és verseny

“étteremalakítás”
Ha minden jól megy, az idő is kegyes lesz hozzánk és sikerül összeszedni a társaságot is (no, itt lesznek azért problémák 😉 akkor Húsvét hétfőn nagyszabású főzőverseny résztvevője leszek.
Minden ott kezdődött, hogy barátosném meghívott hozzájuk ebédre. Amolyan batyus ebédre. Mindenki vitt valamit: volt frissen szelt sonka, egyenesen San Danieléből, fűszeres pancetta valamelyik nagybácsitól, marintált lajbogyók valahonnan délről, tatárbifsztek, vaddisznópörkölt polentával, petrezselymes erdei gomba és sooook-sooook desszert. Ha jól emlékszem, akkor készítettük a vaníliakrémes zsidócseresznyét vaníliakrémmel, az almáspitét meg a fahéjas-szilvás-sipkás-paplanos sütit.
A vaddisznópörköltöt M. készítette otthon még előző nap. Megkért minket, hogy kóstoljuk meg, és szóljunk, ha hiányzik valami belőle. Persze mindenki nagy bölcsen rám mutogatott, mondván ő a magyar, ő a „gulasch” szakértő. Nem volt mit tenni, megkóstoltam a pörköltöt. M. bizakodva kérdezte:„ Allora, che cosa manca?” (Akkor hát, mi hiányzik?) Én: „Beh, un po’ di sale e un mezz’ora di cottura.” (Háááát, egy kevés só, és úgy fél óra főzési idő.)
Paff, nem kellett volna! Szegény M. ben meghűlt a vér, ugyanis előző nap 5 órán keresztül főzte a bestiát 🙂 és tényleg szívét-lelkét beleadta. No, akkor mindenki a nagy bödönhöz járult, és közösen megállapodtunk abban, hogy megesszük, még ha kicsit rágós is a hús.
Láttuk viszont, hogy később M. nagyon maga alatt volt. Próbáltuk felvidítani, vigasztalni egy kicsit, mókázni, de nem segített semmi. Aztán barátosném kitalálta, hogy majd ha jó idő lesz, szervezünk egy főzőversenyt, amelynek a két főszereplője M. lesz és én. Persze belementem rögtön, gondoltam, M. is felvidul a gondolattól, aztán majd jót nevetünk az egészen, és szépen elfelejtünk mindent.
Csakhogy nem így lett, ugyanis a társaság kapva kapott az alkalmon, jól az eszükbe vésték a kiírást, és azóta is egyfolytában emlegetik.
No, erre a versenyre készülök most.
Először valami különlegeset, valami nagyon kidolgozottat akartam kitalálni, de rájöttem, hogy semmi értelme nagy dolgokba fogni, ugyanis bármilyen magyaros ételt készítek, az az ittenieknek úgyis érdekes lesz.
Épp a a menüt készültem összeállítani, szelektálni egy kicsit a már meglévő ötleteimet, amikor barátosném szólt, hogy valószínűleg Húsvét hétfőn megejthetjük a nagy „campionatot”. No,innen nem is gondolkodtam tovább: sonka, kolbász úgyis jön otthonról, sütök hozzá friss kalácsot, főzök hozzá sárgatúrót, készítek egy-két magyaros kencét (körözöttet saját kútfőből, tepertőkrémet -mondjuk a Tomakonyhából), megtöltök egy dagadót, sütök két süneményt, a főétel meg legyen M. feladata.
Két probléma jött közbe: dagadó a naffényes Itáliában nincs ugye, mert másképp bontják a sertést, enélkül pedig valószínűleg csak előételnek lenne elég a felsorolt rakomány.
Ekkor lépett a színre egy nagyon szimpatikus bloggertársam, aki nagylelkűen megosztott velem egy szupertitkos pácreceptet, amit a múlt hétvégén ki is próbáltunk, természetesen a jövendőbeli zsűri közreműködésével. Ők mondták azt, hogy akár nyerő fogás is lehetne. És persze kérleltek, hogy mondjam el a receptet. De nem tettem.
Viszont döntöttem: az étel versenyfogás lesz, akár illik, akár nem a főtt füstölt sonka-sárgatúró-foszlós kalács trió után. Ha belegondolok, hogy M. is hasonló mennyiségű fogással fog nevezni, akkor már ugyis teljesen mindegy. Két napig csak enni fogunk.
Mindenesetre csináltam egy kalácstesztet. A legfinomabb, másnap is tökéletes kalács a VKOrsi receptje alapján készült, amit később olívaolajban eltett, szárított paradicsommal is kipróbáltam, de a paradicsom sárgára festette a tésztát, ami – valószínűleg a nagyobb mennyiségű olaj miatt- nem is lett igazán foszlós, és másnapra is sokat vesztett azon kevés puhaságából, ami frissen még volt neki. Marad a jól bevált eredeti recept.
Ezek után már csak a süneménypróba maradt. Nosztalgiázhatékom volt, így sütöttem egy Lajcsi szeletet, egy kávékrémes kókuszosat, és egy üdítő szeletet is. (Még egy bombát is akartam, de végül túl babrásnak tituláltam és elvetettem az ötletet.)
A végleges voks az üdítő szeletre szállt, kisebb módosításokkal: alsó kakaós piskóta + a középen lévő túrós-vajas krém marad, a tetejére viszont Fanta-vaníliapuding-narancsszeletek helyett vagy Fanta-vaníliapuding-eperdarabok, vagy piros Fanta-lódafing puding-eperdarabok kerülnek. A sünemény, Húsvét lévén galamb formára lesz vágva és mondjuk tojáscukorral lesz díszítve. Na jó, tudom ez már merő giccs, de nem baj! A lényeg, hogy hasson!
M. azóta egyébként is részt vett 1-2 főzőtanfolyáson, és így előnyben van. 😉
Ezek után már csak az időjárásét kell könyörögni, mert egyelőre úgy esik az eső, mintha dézsából öntenék, és ha így marad, akkor nem marad más számomra, mint az „újratervezés”. 🙂


Foszlós kalács Húsvétra

Hozzávalók:
A kovászhoz:

  • 1 pohár liszt (kerestem egy VKOrsi által javasolt kb. 240 ml-es poharat)
  • 2/3 pohár víz
  • 1 tk. szárított élesztő
  • 1 tk. cukor

A tésztához:

  • a már elkészített kovász
  • 1 1/3 pohár liszt
  • 3 ek, cukor
  • 1 tojás
  • 3 ek. olaj
  • 1 tk. só
  • + 1 tojás a kalács kenéséhez

A kovászhoz valókat összekeverem, és szobahőmérsékleten minimum 5-6 órán keresztül állni hagyom.
A tésztához valókat és a kovászt laposan összedolgozom, és legalább 20-25 percig dagasztom, majd letakarva, szobahőmérsékleten 1 órán keresztül állni hagyom.
Ekkor újra átgyúrom, tetszőlegesen két- vagy három részre osztom, hurkákat formálok belőlük, ezeket kissé megcsavarom a saját a tengelyük körül, és hármas vagy négyes fonással (majd ha nagy leszek, nyolcassal is, csak még a négyes is csúnyácska) összefonom őket.
Nagy segítség volt az E. Margit és Limara által készített videósorozat, ami itt található.
A kalácsot sütőpapírral kibélelt formába teszem, majd 40 fokos sütőben még egy óráig hagyom kelni, aztán megkenem felvert tojással, a sütőt 200 fokra tekerem, és a kalácsot kb. 35 perc alatt készre sütöm.

Karfiolfasírt - Frittelle di cavolfiore

Loriennel valami furcsa gasztrotelepátia fűz össze, ugyanis már másodszor készítjük ugyanazt az ételt, szinte ugyanakkor. Az eredeti recept Kicsi Vú-tól származik. Nálam csak annyiban módosult a dolog, hogy a szerecsendiót kihagytam, de vágtam bele egy kevés friss kakukkfüvet.

Karfiolfasírt

Hozzávalók:

  • 1 kisebb fej karfiol
  • 1/2 tk. koriandermag
  • 2 tojás
  • 2 ek. liszt
  • egy csokor petrezselyemzöld
  • egy csokor friss kakukkfű
  • 3 ek. ricotta
  • 1 gerezd fokhagyma
  • só, fehérbors
  • olaj a sütéshez

A karfiolt megtisztítjuk, rózsáira szedjük, és sós-korianderes vízben puhára főzzük. Egy tálban villával szétnyomkodjuk -nem kell pépesre, jó ha maradnak benne nagyobb darabok-, belereszeljük a fokhagymát, hozzáadjuk a tojásokat, a lisztet, a ricottát, az apróra vágott zöldfűszereket, végül sózzuk, borsozzuk, majd alaposan összekeverjük. Egy serpenyőben olajat hevítünk, a karfiolos masszát kanállal beleszaggatjuk, a kupacokat kicsit lelapítjuk és pirosra sütjük.

Persze, persze, tejföllel biztos finom, de mivel errefelé nem létezik, így nélküle fogyott el …még mielőtt elkezdtünk volna vacsorázni :-))) A fotó is lóhalálában készült az utolsó darabokról. 🙂

Zebra és virsli - Artúr kutyánk egy éves lett!

Artúr, Túró Rudi, Turbó Rudi, Tündérbogár, Gabikának legcebb kutyája a világon, nyali-fali meg minden. Imádom! Igaz, kicsit a fejünkre nőtt, de olyan szép, hogy egyszerűen nem lehet neki nemet mondani. Na jó, néha: például amikor nagy sunnyogva ellopja az autómosó szivacsot, amit perceken belül darabokra szed, vagy amikor a frissen vetett fűbe jó mélyre eltemeti a készleteit, vagy amikor indulás előtt a fehér nadrágba nyomkodja a mancsait (jah, minek vesz fel az ember fehér nadrágot, ugye…), nem beszélve a számos ellopott cipőről, jónéhány megevett gumilabdáról, elrágott pálmalevélről, virágokról… A muskátlit nem szereti! 🙂
Szóval Artúr nagykuty lett, egészen pontosan június 26-án. Épp aznap, amikor a fényképezőgép bemondta az unalmast. Mostmár tudjuk, végérvényesen. Ez csupán azért jelent problémát, -azon túl, hogy nem tudom közzétenni a szülinapi torták fotóját – mert van néhány nagyon jó salátareceptem a VKF következő fordulójára, és ezúttal szeretnék én is benevezni, mindenképpen fotóval illusztrálva a recepteket. Majd még meglátom, talán sikerül legalább erre az alkalomra kölcsönkérnem egyet.
Visszatérve a tortákhoz:

Artúr-torta – Kutyáknak
Hozzávalók:
kutyánk nagyságától függő mennyiségű száraz kenyér
minimum 80 %-os hústartalmú virsli (ha már szülinap van)
tojás
kutyánk éveinek számától függően maradék grillezett oldalas (vagy csont)


A kenyeret beáztatjuk, jól kinyomkodjuk, összekeverjük a darabokra vágott virslivel és a tojással. A masszát egy kisebb tortaformába tesszük, majd egy tálra borítjuk, majd a közepébe, gyertya gyanánt beleszúrjuk a csontot (jelen esetben ez a hozzávalókban említett oldalas volt).

Zebra torta – Gazdiknak
Hozzávalók:
5 db tojás
25 dkg porcukor
125 ml langyos víz
250 ml étolaj
37,5 dkg liszt
1 sütőpor
2 evőkanál kakaó

A tojások sárgáját a cukorral kikeverem, majd folyamatosan kevergetve kanalanként hozzáadom a vizet és az olajat. Apránként belekeverem a sütőporral elkevert lisztet is, végül a keményre felvert fehérjét óvatosan beleforgatom.
Megfelezem a tésztát, az egyik felébe szűrőn keresztül beleszitálom a kakaót. Sütőpapirral kibélelek egy 26 cm-es tortaformát, aminek a közepébe teszek a fehér tésztából először 2 kanál világos masszát (nem kell elkenni), majd a világosra jön 2 kanál kakaós massza. Ezt addig kell folytatni, amíg a massza el nem fogy (mindig középre, a tetejére).
180 fokon kb. 50 percig sütjük.

Isten éltessen, Artúr!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!