Tavola in Piazza

Sajtos rúd másodszor

Nagymama receptje unoka konyhájára írva.
Nr 2 ugyanis volt nemrég egy másik, de most, hogy felfedeztem a nagyi receptjét, nem tudtam megállni, hogy ne ezt készítsem el. Persze, füstölt ricotta nem volt benne, ez saját találmány; áthoztam, mert tetszett, hogy az előzőnél veszített tőle a tészta a porhanyósságából.
A mézes puszedlikkel és a habcsóksapikkal együtt ezt is a foodbloggeres estre vittem.
Sajtos rúd
Hozzávalók: 500 g liszt, 250 g vaj, 1 tk. sütőpor, 1 tojás, 1 kk. só, 175 g tejföl, 300 g sajt (most Asiagot használtam), 50 g füstölt ricotta (elhagyható), a tészta megkenéséhez 1 tojás, szezám- és lenmag a szóráshoz
A sajtot és a ricottát kislyukú reszelőn lereszeljük.
A vajat a sütőporral átszitált liszttel elmorzsoljuk, belekeverjük a sajt felét és a ricottát, hozzáadjuk a sót, a tojást és a tejfölt, majd az egészet gyors mozdulatokkal könnyen formázható tésztalabdává gyúrjuk, és egy éjszakára hűtőbe tesszük.
Másnap kettévágjuk, és mindkét felet 0,5 cm vékonyra nyújtjuk. Mindkettő tetejét megkenjük felvert tojással, az egyiket megszórjuk a maradék sajttal, a másikat szezám- és/vagy lenmaggal. Éles késsel tetszőleges hosszúságú rudakat vágunk a tésztából, a rudakat sütőpapírral kibélelt tepsibe rakjuk, és 180 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. 

Bastoncini al formaggio

Ingredienti: 500 g di farina 00, 250 g di burro, 1 uovo, 1 cc. di lievito istantaneo per torte salate, 1 cc. di sale, 175 g di panna acida, 300 g di formaggio (questa volta ho usato Asiago, la scorsa volta Montasio), 50 g di ricotta affumicata, 1 uovo per spalmare la superficie della pasta, semi di sesamo e/o semi di lino

Grattugiate il formaggio e la ricotta con una grattugia a fori piccoli.
Sbriciolate la farina e il lievito precedentemente setacciato con il burro freddo tagliato a tocchetti. Aggiungete la metà del formaggio, tutta la ricotta, il sale, l’uovo e la panna acida. Dall’impasto ottenuto formate una palla, avvolgetela con della pellicola trasparente e mettete nel frigorifero per una notte.
Il giorno dopo dividete la pasta in due e stendetela separatamente (non dovrebbe essere più alta di mezzo cm). Spalmate entrambe le superfici con l’uovo sbattuto, cospargete una con il formaggio rimasto, e l’altra con i semi. Con un coltello molto affilato tagliate dei bastoncini lunghi 7-8, larghi 1-2 cm, appoggiateli in una teglia foderata con carta da forno e fateli dorare nel forno preriscaldato a 180 gradi. 

Tejszínes borjúmájjal töltött kakukkfüves-almás palacsinta

Csak mert májat is és palacsintát is régen ettünk. És húúú, de jó lett! Szerintem a karácsonyi asztalon is jól mutatna! Na, majd meglátjuk…
A tésztáján lehet kicsit könnyíteni, 100 ml tejet még kiválthatunk 100 ml szénsavas ásványvízzel vagy szódával.
A lenti mennyiség főételként kb. 6 személyre szól, de a palacsintákat kisebb serpenyőben sütve, meleg előételként szervírozva 10-12 személyre is elég.
A só elhagyásával (esetleg nádcukor hozzáadásával) ez a palacsinta nagyszerű desszertté avanzsálható.  Mézzel, almalekvárral, valamilyen jó fűszeres chutney-val, de körtésíthetjük is akár….ma adesso basta!
Tejszínes borjúmájjal töltött kakukkfüves-almás palacsinta
Hozzávalók:
A palacsintákhoz (kb. 10-12 db) 400 ml tej, 100 ml szénsavas ásványvíz, 250 g liszt, 3 tojás, 1 kk. só, 1 db alma (Golden delicious), néhány kakukkfű ágacska, kevés vaj a palacsintasütő/serpenyő kikenéséhez
A töltelékhez: 600 g borjúmáj, 3 salotta hagyma, 3 tk. vaj, 1 gerezd fokhagyma, 200ml tejszín, só, frissen őrölt fekete bors, 1 db alma (Golden delicious)
A palacsintákhoz a kakukkfű és az alma kivételével az összes hozzávalót csomómentesre keverjük, és legalább fél óráig állni hagyjuk.
Közben a hagymát vékony csíkokra vágjuk, a vajon az áttört fokhagymával együtt megpirítjuk, hozzáadjuk a szintén vékonyra csíkozott borjúmájat, és nagy lángon, folyamatosan kevergetve addig pároljuk, amíg a máj majdnem teljesen átfő. Ekkor hozzáadjuk a tejszínt, sózzuk, borsozzuk, egyet forralunk még rajta, és lefedve 10 percig pihentetjük.
A palacsintatésztába belereszeljük az almát, hozzáadjuk a letépkedett kakukkfűleveleket, és vajjal kikent forró serpenyőben vékony palacsintákat sütünk.
A tejszínes máj felét botmixerrel pürésítjük, és megkenjük vele a palacsintákat. Mindegyikbe két-három vékony szelet almát is helyezünk, majd az egészben maradt májból is halmozunk a tetejükre. Még melegen tálaljuk.
 
Crepes salate con mela e timo farcite con fegato di vitello alla panna
Ingredeinti:
Per le crepes salate: 400 ml di latte, 100 ml di acqua minerale gasata o soda, 250 g di farina, 3 uova, 1 cc. di sale 1 mela Golden delicious, qualche rametto di timo, burro per imburrare la padella
Per la farcitura: 600 g di fegato di vitello, 3 scalogni, 3 cc. di burro, 1 spicchio d’aglio, 200 ml di panna, 1 mela Golden delicious
Con l’aiuto di uno sbattitore mescolate tutti gli ingredienti per le crepes (salvo la mela e il timo). Coprite la pastella e lasciatela riposare per almeno mezz’ora.
Intanto preparate la farcitura: in una padella riscaldate il burro, fate rosolare lo spicchio d’aglio schiacciato e gli scalogni tagliati fine. Aggiungete il fegato tagliato a listarelle e a fuoco alto fatelo  cuocere fino a quando il fegato diventa quasi completamente cotto. A questo punto aggiungete la panna, e quando inizia a bollire, togliete la padella dal fuoco, coprite e lasciate a riposare per circa 10 minuti.
Grattugiate la mela con una grattugia a fori grossi e insieme alle foglioline del timo aggiungetela alla pastella delle crepes.
Imburrate una padella antiaderente, mettetela sul fuoco e preparate le crepes.
Con l’aiuto di un frullatore ad immersione frullate la metà del fegato alla panna, e con il composto ottenuto farcite le crepes. Inserite anche qualche fettina di mela tagliata fine.
Servite le crepes con il resto del fegato.

Az a bizonyos dán vajas tészta...

Valamelyik nap épp tűrhetetlen édességvággyal küzdöttem, amikor is eszembe jutott az a Limara -féle dán vajas tészta, amit már annyian kipróbáltak, és amiről mindenki ódákat zengett. Nagy bölcsen be is kevertem a tésztát egyik délután, mondván milyen jó lesz másnap a lekváros kifliket nyammogni, addig meg ha kibírom, megveregetem a vállam. Ez az egész elgondolás tökéletesen működik. Fejben. Egyedül. A problémák akkor jönnek, amikor az ember legalább ketten van, a hormonoktól vezérelve lázasan jön-megy, fel s alá, és keres…. Sósat, édeset, néha csak homályos elképzelései vannak az ehetnéke tárgyáról, máskor egészen konkrét dolgokat kutat. Aztán persze mindig az a vége, hogy pofon vágja a lelkiismeretét, és egy darab csokoládéval vigasztalja magát.
Velem is így történt. De a Ritter a bűnös! Meg Ember, mert vett nekem egy fehércsokis-málnásat. Nem is tudom, miért kell ilyeneket gyártani! Csak hogy a terhes nők megkívánják! Mert olyan szép, meg málnás is, meg fehér is, meg joghurtos is, sőt, még pufi rizs is van benne!
No, így esett tehát, hogy a csokoládé lecsúszott, de mivel a vajas tészta is be volt már keverve, másnap azt is el kellett készíteni. Csak hogy mentsem a menthetőt (meg addigra már ugye az édesség utáni vágy is alábbhagyott 😉 úgy döntöttem, hogy készítek valami sósat is a tésztából, hiszen annyira kevés benne a cukor, hogy nagy baj nem sülhet ki belőle akkor sem, ha a töltelék nem éppen lekvár lesz. Először a körte-sajt/sajt-dió motoszkált a fejemben, aztán rájöttem, hogy se körtém, se dióm, se megfelelő sajtom nincs otthon, így maradt a hűtőmustra, amiben egy kevés kolbászon, Latterián és az előző estéről megmaradt lecsón kívül semmi izgalmas dolog nem kérette magát.

az olasz lecsós
a sajtos-kolbászos egészben kisütve

Végül ezekből gazdálkodtam. A tésztát négy részre osztottam. Mindegyik darabot kinyújtottam, az egyiket megszórtam apró kockára vágott füstölt paprikás kolbásszal és latteria sajttal, a másikon szétpacsmagoltam néhány evőkanálnyi lecsót, a harmadikra mogyorókrém került. Mindhármat feltekertem, és próbaképp a kolbászos tekercsből kb. 2-3 cm-es csigákat vágtam, s ezeket így sütöttem meg -nem egészben, mint a többi tekercset.

a sajtos-kolbászos csigákban kisütve

A negyedik adag tésztát Limara útmutatása szerint háromszögekre vágtam, mindegyikre egy-egy teáskanálnyi dráganagyikám baracklekvárját ültettem, majd pedig minden háromszögből kifliket tekercseltem, és végül az egészet kisütöttem.
(A mogyorókrémesben szerintem kicsit megszaladt a mogyorókrém. Túl édes lett az egész, így a vajas tésztával együtt már túl tömény, túl cukros, túl, túl, túl….és ráadásul nem is volt szépséges!)
Nekem a csigára vágott kolbászos ízlett a legjobban, zöldségrajongó Embernek mi más, mint a lecsós, szomszédos barátném az egész tekercses kolbászosra szvazott, Ember kollégái pedig a lekvárosra csaptak le olyan hirtelen, hogy a nekik küldött nyolcas kóstoló kb. 30 másodperc alatt elfogyott.

és az eredeti – vagyis majdnem, mert ebbe baracklekvár került – köszi nagyi!

Én pedig ezek után alaposan megveregettem a vállamat! Na nem azért, mert olyan ügyes voltam, hanem mert olyan gyorsan szétosztogattam az egészet, hogy nekem már csak egy-egy szelet maradt mind a négy verzióból, s így végül a lelkiismeretem nem ütött vissza. 😉

A recept linkje még egyszer (mert megérdemli!): http://limarapeksege.blogspot.com/2009/05/dan-vajasteszta-friss-eperlekvarral.html

Aszalt szilvás-csokipöttyös-kakaós csiga

Diétám felemelő pillanatai közé tartozik az a heti egy nap, amikor valami olyan ételt készítek, aminek köze sincs a témához. Kellenek az efféle kitérők, másképp az agyamra megy az egész. Morcos vagyok, goromba, és elviselhetetlen. A “jutalom nap” eredményeként 2-3 napig ismét használhatóvá válok 🙂 A dőzsölés most vasárnapra esett. Valami nagyon csokis, nagyon kakaós (lehetőleg magyar, mert már nagyon honvágyam van) kelt tészta járt az eszemben.
Megvan, kakós csiga!
Nagyanyó felgráfol:
– “Háááát, kislyányom, kell bele liszt, kicsi vaj, egy fél élesztő, egy tojás, kicsi cukor, kicsi só, bedagasztod, amikor megkel, kinyújtod, megszórod kakaóval meg cukorral, felvágod és kisütöd.”
– “Ok, nagyi, de miből mennyi??? És meddig kel?? És meddig sütöd??”
– “Ó, csillagom, én csak szemre szoktam…” – és akkor elkezd találomra mindenféle összevissza mennyiségeket mondani :-)))
– “Jól van, nagyikám, köszönöm szépen. Imádlak, szeretlek. Pusziiii.”
Szóval maradunk a jó öreg gugli barátunknál, meg persze a kulináris napló-író konyhatündérkéknél. 😉 Gugli második javaslata a Macikonyhán található csigarecept. Nem is mentem tovább! Maciban 100%-osan megbízok! A tölteléket kicsit felturbóztam egy kevés aszalt szilvával meg csokoládépötyökkel (nem is tudom, mi ezeknek a csokipöttyöknek a magyar neve), a szárított élesztő helyett friss élesztőt használtam, kézzel dagasztottam, és mivel cudar egy idő volt odakinn, begyújtottam a sparheltbe és ott sütöttem meg. (Imádom a sparheltemet! Az egyetlen probléma az, hogy szerintem nagyobb konyhákhoz tervezték, ugyanis, elég rárakni 2-3 darab fát, az én -mondjuk kozepes nagyságú- konyhámban minimum 28 fok van. Izzadtunk tehát. Én is, és a csiga is.) Na, de jöjjön a recept:
Aszalt szilvás-csokipöttyös-kakaós csiga
Hozzávalók:
A tésztához:
  • 500 g liszt
  • 70 g puha vaj
  • 15 g élesztő
  • 3 dl tej
  • 1 tojássárgája
  • 4 ek. kristálycukor
  • 1 kk. só

A töltelékhez:

  • 1 fél bögre kristálycukor
  • 4 ek. cukrozatlan kakaópor
  • 100 g aszalt szilva apróra vágva
  • 50 g csokipötty (ha valaki megszánna a rendes magyar nevével, megköszönöm)
  • 150 ml tej
  • 2 ek vaj

A tészta hozzávalóit összegyúrtam, majd kelesztettem kb. egy óráig.

A töltelék hozzávalóit összekevertem.

A megkelt tésztát kinyújtottam (kicsit vékonyabbra a Macié, kb. 60 X 35-ös nagyságúra, de legközelebb vastagabb lesz :-), aztán rászórtam a már összekevert tölteléknek valót.

Hívtam Embert, hogy segítsen feltekerni. (Nagyon fontos ám, hogy jó szorosan tekerjük fel!!!)

Végül 2 cm vastag szeleteket vágtam belőle, nem túl szorosan sütőpapírral kibélelt tepsibe raktam őket, hagytam, hogy keldegéljenek még vagy 1/2 órát, és 200-250 fokos sütőben kb. 20 percig sütöttem.

Megj.: A sütő hőfoka itt ne legyen mérvadó! A sparhelt sütőjét egyrészt sokkal jobban fel kell fűteni, mint a normál sütőt, másrészt pedig nem is lehet úgy szabályozni a hőfokot, tehát álljon itt Maci utasítása is:175 fokon kb. 25-30 perc 😉

Zöldfűszeres tengeri sügér sóköpenyben

Zöldfűszeres tengeri sügér sóköpenyben
Említettem már, hogy minden héten igyekszem legalább egyszer halat készíteni. A tengeri sügér az egyik kedvencem! Sokféle formában készítettem már, de megint bebizonyosodott, hogy az “egyszerű nagyszerű”. Nem kell hozzá más, mint némi zöldfűszer (petrezselyemzöld, rozmaring, néhány zsályalevél, kapor, bazsalikom, épp amit találok itthon), 1 citrom, apró szemű só, bors, és kb. 2 kg nagyszemű só.


A halat megtisztítom, kicsit sózom, borsozom, a hasüregét teletömködöm a zöldfűszerekkel, és rakok bele néhány citromkarikát is. Egy tűzálló tálba 1 cm vasatgon nagyszemű sót szórok, erre fektetem a halat, majd az egészet beborítom a maradék sóval, facsarok rá egy kevés citromlevet, és előmelegített sütőben 200 fokon kb. 30-40 percig sütöm.
Amikor kész, a bőrt és a szálkákat eltávolítom, a halhúst pedig egy kevés olívaolajjal meglocsolva tálalom.
(Az egyik legfinomabb halétel, mindenképp érdemes kipróbálni!)

Zsidócseresznye vaníliás krémmel

Említettem már, hogy a múlt héten szomszédolni voltunk, és gyártottunk csokoládéba mártott zsidócseresznyét is főzött vaníliakrémmel. Nagyon mutatós desszert, szerintem a karácsonyi asztalon is megállja a helyét, és nem kell vele órákig pepecselni. Amikor postolni akartam a művet, eszembe jutott, hogy láttam már valakinél ezt a gyümölcsöt. Nem kellett sokáig keresgélni, Fűszeres Eszter volt az “elkövető”. A hozzászólók között viszont egy kedves biológus(?) lányka említi, hogy ő úgy tanulta, hogy a zsidócseresznye mérgező. Ezek után muszáj volt utánajárni a dolgoknak, mert hirtelen megijedtem attól, hogy a vállalkozó kedvű receptpróbálgató olvasók a zsidócseresznye kóstolgatása közben majd elkezdenek itt hullani nekem, mint a legyek. 🙂
Tehát az “igazság” a terebess.hu-ról:
Közönséges zsidócseresznye – Physalis alkekengi mintegy 30 faja leginkább Amerikában (hazánkban 1) terem. Levele hasítatlan, öblös, ritkán szárnyas hasábú, virága a levél tövéből fakad, lila, sárgás v. szennyes fehér; gyümölcse gömbölyű bogyó s az éréskor vele nagyobbodó, végre színesedő kehely rejti. A Physalis alkekengi L. többnyáréltű, bogyója cseresznye nagyságú. Vizelethajtóként ismeretes. Feltűnő – felfúvódott terméses csészéje skarlátpiros, belül a bogyó fényes piros, kedvelt szobadísz. Száraz erdőkben, cserjésekben, néha nitrogéndús ligetekben is megtalálható. A növény minden része, még az éretlen gyümölcse is mérgező!Perui földicseresznye – Physalis peruviana (= Physalis edulis) – ehető zsidócseresznye, ananászcseresznyeAz ehető földicseresznye legfeljebb 2 m magas, terebélyesen ágas, gyakran lilával futtatott, bordás szárú egyéves növény. Termése: sárga vagy világosbarna, gömbölyű, 1-2 cm nagyságú bogyó, amelyet a megmaradó, megérve szalmasárga, felfúvódott csésze vesz körül. A sima, vékony, szilárd, áttetsző héj alatt a bő levű, narancssárgás terméshúsban számos nagyon kicsi, lapos, sárga mag van. Az érett termés íze édes vagy édeskésen savanyú, zamatos. Felhasználása: a vitaminban gazdag bogyókat a csésze eltávolítása után a magokkal együtt nyersen fogyasztják, befőttnek, lekvárnak, zselének, chutneynak dolgozzák fel, vagy italokba teszik. A bogyó pudingok, gyümölcssaláták és jégkrémek nyersanyaga, vagy cukorral vagy mézzel párolva desszert. Az éretlen termések (és lampionszerű burka) mérgezők. Elterjedése: szubtrópusi növény, amely az Andokban honos, és világszerte termesztik a trópusokon és a szubtrópusokon. A fajt a meleg évszakban újabban Európában is termesztik. Termesztése és betakarítása: a viszonylag hűvös, fagymentes klímán, tápanyagban gazdag, homokos talajon tenyészik; mindenütt nevelhető, ahol a paradicsomtermesztés lehetséges; a trópusokon inkább a hegyvidékeken termesztik. Magról szaporítják, a vetés után 3-4 hónap múlva kezdődik az érés, és sok hétig tart, mikor is egy növény több mint 300 bogyót hozhat. 10°C-on teleltetve egész télen át folyamatosan érleli a gyümölcseit. Fejlődésének első periódusában vízigényes, gyümölcsérlelés idején azonban kevés vizet kíván. A terméseket a csészével együtt szedik és tárolják, száraz, hűvös helyen több hónapig eltarthatók.És persze a “tökeccerű” recept:
Csokoládéba mártott zsidócseresznye vaníliakrémmel
Hozzávalók:
A csokoládés zsidócseresznyéhez:
  • 200 g zsidócseresznye
  • 100 g keserű csokoládé
  • 25 g vaj

A krémhez:

  • 1 l tej
  • csipetnyi só
  • egy citrom héja
  • 8 tojássárgája
  • 1 rúd vanília
  • 200 g kristálycukor
  • 80 g liszt

Gőz fölött olvasszuk fel a csokoládét, adjuk hozzá a vajat, majd keverjük teljesen simára.

A zsidócseresznye száraz leveleit hajtsuk fel, (ne szakítsuk le!) a gyümölcsöt pedig félig mártsuk az olvasztott csokoládéba. Sütőpapíron hagyjuk megszáradni.

A tejet a citrom héjával, a csipetnyi sóval és a vanília kikapart belsejével forraljuk fel, és hagyjuk kihűlni. A tojássárgákat a cukorral verjük habosra, majd apránként szórjuk bele az átszitált lisztet. Szűrőn keresztül adjuk hozzá a vaníliás tejet, és folyamatos keverés mellett, nagyon alacsony lángon forraljuk addig, amíg a krém besűrűsödik.

Alchechengi al cioccolato con crema pasticciera alla vaniglia

Ingredienti:
Per gli alchechengi al cioccolato:
  • 200 g di alchechengi
  • 100 g di cioccolato fondente
  • 25 g di burro

Per la crema pasticciera:

  • 1 l di latte
  • la scorza di un limone
  • un pizzico di sale
  • 8 tuorli
  • un baccello di vaniglia
  • 200 g di zucchero
  • 80 g di farina
  1. Sciogliete il cioccolato a bagnomaria aggiungendo il burro. Aprite le foglie degli alchechengi e immergete la metà del frutto nel cioccolato. Appoggiate gli alchechengi su una carta da forno e lasciateli asciugarsi.
  2. Portate a bollore il latte con i granelli raschiati della vaniglia, la scorza di limone e il sale, e fatelo intiepidire.
  3. Montate in una casseruola i tuorli con lo zucchero. Unite poco alla volta la farina setacciata. Senza smettere di mescolare, unite il latte filtrato attraverso un colino, poi mettete ad addensare la crema a fuoco moderato per qualche minuto mescolando costantemente.

"Fahéjas paplan alatt"

Az egyetlen női magazin amit hajlandó vagyok elolvasni, az a Nők Lapja. Anyukám mindig összegyűjti nekem, Luciano pedig amikor jön hűségesen elfuvarozza a nagymami lekvárjaival, 1-2 liter tejföllel, Mese keksszel, mákkal dióval egyetemben. Ezt a szilvás süteményt a szeptember 17-i számban közölték, és épp valami habos-babos süteményre vágytam, meg egyébként is szomszédolni mentünk, így erre, ill. Sütis néne almás pitéjére esett a választásom. (Gyártottunk még csokoládéba mártott “zsidócseresznyét” is főzött vaníliás krémmel, meg panna cottát is, de erről majd később…) Ja, és csak egy icipicit változtattam az eredetin. 😉

Habos szilvás szelet
Hozzávalók:
  • 1,5 kg szilva
  • 2 tojás + 5 tojásfehérje
  • 1 citrom
  • 80 g hámozott mogyoró
  • 20 g fenyőmag
  • 50 g dió
  • 6 g tasak sütőpor
  • 180 g finomliszt
  • 100 g lágy vaj
  • 100 g + 4 ek. kristálycukor
  • 300 g porcukor
  • 3 ek. rum
  • 1 dl tej
  • 1 kk. őrölt fahéj
  • 3 ek. gyalult mandula

A szilvát megmossuk, lecsepegtetjük, szárazra töröljük, a szárakat eltávolítjuk, a szemeket kettévágjuk, a magokat kiemeljük. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A mogyorót, a diót és a fenyőmagot finomra daráljuk, majd a sütőporral együtt az átszitált liszthez keverjük.

A vajat és 100 g cukrot habosra keverjük. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, a reszelt citromhéjat, majd a rummal és a tejjel felváltva a mogyorós lisztet. A masszát sütőpapírral kibélelt tepsibe szedjük, tetejét kirakjuk a magházukkal felfelé fordított fél szilvaszemekkel, és megszórjuk 4 ek. kristálycukorral, majd előmelegített sütőben 45 percig sütjük.

A tojásfehérjéket egy csipet sóval habosra verjük, majd hozzáadunk 100 g porcukrral elkevert fahéjat, tovább verjük, és amikor már elég tömör, hozzáadjuk apránként a maradék cukrot és a citrom kifacsart levét is.

A habot csillagcsőrös nyomózsákba tesszük, és a sütemény tetejét becsíkozzuk vele. Megszórjuk a mandulával, majd visszatesszük a sütőbe, és további 15-20 perc alatt világosdrappra-ropogósra sütjük. A tepsiben hagyjuk kihűlni.


Crostata meringata con le prugne

Ingredienti:

  • 1,5 kg di prugne
  • 2 uova + 5 albumi
  • 1 limone
  • 80 g di nocciole sgusciate
  • 20 g di pinoli
  • 50 g di noci
  • 6 g di lievito per dolci
  • 180 g di farina tipo “00”
  • 100 g di burro morbido
  • 100 g + 4 cucchiai di zucchero
  • 300 g di zucchero a velo
  • 3 cucchiai di rum
  • 100 ml di latte
  • sale
  • 1 cucchiaino di cannella
  • 3 cucchiaini di mandorle affettate
  1. Mondate e lavate le prugne, asciugatele, tagliatele a metà e privatele dai noccioli.
  2. Tritate finemente le noci, le nocciole e i pinoli e aggiungeteli insieme al lievito alla farina setacciata.
  3. Riscaldate il forno a 180 gradi.
  4. Con una frusta elettrica mescolate il burro con 100 g di zucchero. Aggiungete uno alla volta le uova, la buccia grattuggiata del limone, il rum, e alternando, il latte e la farina. Distribuite il composto in una teglia (30 x 40 cm) foderata con la carta da forno e mettetevi sopra le prugne tagliate a metà (con la parte del nocciolo verso sopra). Cospargetele con 4 cucchiai di zucchero e cuocete nel forno preriscaldato a 180 gradi per circa 45 minuti.
  5. Nel frattempo preparate la meringa. Con una frusta elettrica montate a neve gli albumi con un pizzico di sale, unite 250 g di zucchero a velo e la cannella, montate ancora un po’ e incorporate anche lo zucchero rimasto e il succo del limone.
  6. Mettete il composto in una tasca da pasticciere con bocchetta dentellata e quando la crostata sarà cotta, copritela con la meringa e cospargetela con le mandorla affettate. Rimettete la crostata nel forno già caldo per circa 15-20 minuti, e lasciate intiepidire il dolce nella teglia.

Nyárbúcsúztató paprika

Nem múlhat el “nyárvég” ennek az ecetes paprikának az elkészítése nélkül. Érdekes, hogy bármennyit készítek belőle, Karácsonyra mindig csak egy üveggel marad 🙂
Ecetes kaliforniai paprika
Hozzávalók:
  • 3 liter víz
  • 1 liter fehérborecet
  • 300 g kristálycukor
  • 100 g só
  • 3,5 kg sárga és piros kaliforniai paprika vegyesen
  1. Forraljuk fel a vizet az ecettel, a cukorral és a sóval, majd hűtsük le. Legjobb megoldás, ha üvegtöltögetés előtti este elvégezzük ezt a műveletet.
  2. Mossuk meg a paprikákat, vágjuk hosszanti szeletekre, amennyire lehet, szárítsuk meg. A színeket váltogatva töltsük meg a paprikaszeletekkel az előzőleg fertőtlenített üvegeket, öntsük rá a kihűlt ecetes-cukros levet, majd jól zárjuk le.
  3. Az üvegeket helyezzük egy nagy lábasba, majd töltsük meg annyi vízzel, hogy az üvegeket ellepje.
  4. Forraljuk az egészet 1-2 percig, öntsük le a víz felét, fordítsuk az üvegeket a tetejükkel lefelé, fedjük le, és így hagyjuk kihűlni. Másnap mehet is a kamrapolcra.
  5. (Ebből a mennyiségből kb. 20 kisebb üveget sikerül megtölteni. Én az idén dupláztam. 😉

Peperoni in agrodolce al naturale

Ingredienti:
  • 3 litri di acqua
  • 1 litro di aceto di vino bianco
  • 300 g di zucchero
  • 100 g di sale
  • 3,5 kg di peperoni rossi e gialli
  1. Fate bollire l’acqua con l’aceto, sale e zucchero la mattina per la sera o viceversa.
  2. Lavate i peperoni e tagliateli a spicchi, asciugateli e disponeteli nei vasi di vetro a chiusura ermetica, versateci sopra il liquido freddo e chiudete bene il vaso.
  3. Mettete i vasi in una pentola grande con dell’acqua che copra i vasi. Portate all’ebollizione per circa 1-2 minuti, togliete una parte dell’acqua, lasciando che copra metà vaso.
  4. Rovesciate i vasi con il tappo in giù, coprite la pentola con un coperchio e infine lasciate riposare finchò non si rafferddi.

Fókacsa és ketten pofa

Egy végtelenül szimpatikus háromgyerekes család jött hozzánk nyaralni. Sőt, több, mint nyaralni, ugyanis ősztől ide költöznek Olaszországba, és egyfajta információ-, tapasztalatgyűjtő úton is voltak. A három gyerkőc mindegyike fogékony a nyelvek iránt, azonnal el is kezdtük a “tanulást”, igyekezve kibővíteni a már otthon megszerzett tudást. A két kicsi, napokig mondogatta: “Ketten pofa, ketten pofa…”, én balga meg nem értettem 🙂 Azt gondoltam, hogy ez biztos valami játék kettejük között; ketten egyszerre kell grimaszolni, vagy valami dalszöveg… Csak akkor figyeltem fel igazán a dologra, amikor anyuka felvilágosított, hogy “A gyerek azt kérdezi, hogy milyen idő van.” vagyis “Che tempo fa?” Kicsit elszégyelltem magam, de aztán később, egy másik családdal, egy másik gyerkőccel újra előjött a téma, csak ezúttal gasztrovonalon, ti. focacciát sütöttem. Szenzációs a gyerekek asszociációs képessége!!! Új állatot kreáltunk ám: FÓKACSÁT amit a kezünkkel jól össze kell nyomorgatni-gyurmákolni, utána a sok náspángolástól a fókacsa megdagad, megint adunk neki vagy kettőt, aztán nyújtófával jól kiporoljuk a bundáját, az ujjunkkal megszurkáljuk, majd bedobjuk a kemencébe, mint a gonosz boszorkányt a Jancsi és Juliskában, végül pedig meg is esszük. Tiszta horror! 🙂 Mindenesetre nagyon jól szórakoztunk. I’me az én fókacsám:

Rozmaringos focaccia fekete olívabogyóval és koktélparadicsommal –

Focaccia al rosmarino con le olive nere e pomodorini
Hozzávalók:
  • 350 g liszt
  • 6 ek. extra szűz olívaolaj
  • 20 g élesztő
  • 1 tk. kristáycukor
  • 1 tk. finomsó
  • 1/2 ek. nagyszemű só
  • kb. 2,5 dl víz
  • koktélparadicsom
  • fekete olívabogyó
  • 1 ágacska rozmaring

Az élesztőt keverjük el 1 dl langyos vízben, majd apránként adjuk hozzá a lisztet, a maradék vizet, 1 tk. sót, 1 tk. kristálycukrot és 1 ek. olívaolajat. Kb. 10 percig gyúrjuk, labdává formázzuk, és letakarva 30 percig kelesztjük. Ezután még egyszer átgyúrjuk, 1-1,5 cm vastagságúra nyújtjuk, és egy olajjal kikent tepsibe fektetjük. Itt-ott az ujjunkkal mélyedéseket nyomkodunk bele, majd finoman belenyomkodjuk a félbe vágott koktélparadicsomokat és az olívabogyókat, rádobálunk néhány rozmaringlevélkét, végül a tepsiben még 30 percig hagyjuk kelni. Amikor a tészta megkelt, meglocsoljuk a maradék olívaolajjal, megszórjuk a nagyszemű sóval. 190 fokra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütjük.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!