Tavola in Piazza

Frico

A frico tradícionális friulán (carniai) étel.
Tulajdonképpen nem más, mint sült sajt.
Eredetileg különböző érlelésű sajtmaradékokból készült és ünnepnapokon fogyasztották, friss vagy sült polentával.
Két változata létezik, az egyik a “frico tenar” vagyis a “lágy frico”, ami hagyma, krumpli, vaj, só, esetleg póréhagyma és speck hozzáadásával készül, és úgy néz ki, mint a rösti; a másik a “frico friabile” vagyis az “omlós frico”, 🙂 amihez csak sajtot használnak. Ez utóbbiból – egészen vékonyan készítve – aranyos kis kosárkákat formázhatunk, amibe kedvünk szerint pakolhatunk bármit. Ünnepi előételnek kitűnő! (Ha jól emlékszem, a Szakácsok könyve is említi.)
No, de én most nem ezt a változatot készítettem, hanem az elsőt, a rusztikusat, hagymával és krumplival.
Második fogás volt, de polentát már nem főztem hozzá, anélkül is nagyon laktató.

Frico tenar cu lis patatis

Hozzávalók:
  • 5 közepes krumpli
  • 400 g Latteria vagy Montasio (vagy mindkettő; én kb. 100 g friss Latteriát és 300 g 3 hónapos Montasiot használtam)
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 ek. olívaolaj vagy 1 ek. vaj
  • bors

Egy serpenyőben felhevítjük a vajat/olajat, majd mepirítjuk benne a vékony karikára vágott hagymát. Hozzáadjuk a nagylyukú reszelőn lereszelt (vagy nagyon apróra vágott) krumplit, sózzuk, bprsozzuk, és folyamatosan kevergetve kb. 20 percig sütjük. (Ha úgy látjuk, hogy a krumpli túl gyorsan pirul, adjunk hozzá egy kevés vizet.)Ezután a hagymás krumplit megszórjuk a durvára reszelt sajttal, és az egészet alaposan összekeverjük. Innen már csak türelem és erős csukló szükségeltetik a tökéletes kivitelezéshez: még kb. 20 percig folyamatosan (kívülről befelé) keverve a fricot aranybarnára sütjük. Megéri a fáradságot, mert nagyon nagyon finom!

Pasta e fasoi - Bableves tésztával

Na, ha már így belemerültem a tömény ételek sorába, a pasta e fagiolit (vagy ahogy errefelé hívják “pasta e fasoi“) nem hagyhatom ki.

Ezt a levest gyakorlatilag Olaszország minden részén ismerik, és a hozzávalók is majdnem mindenhol ugyanazok. Végre! Micsoda összetartás! 😉

Pasta e fagioli
Hozzávalók:
  • 200 g szárazbab (lehetőség szerint Borlotti)
  • 1 sárgarépa
  • 1 zellerszár
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 100 g húsos szalonna (otthonról hoztam bele finom füstöltet 😉
  • 2 közepes krumpli
  • 1 ágacska rozmaring
  • 2 babérlevél
  • frissen őrölt bors
  • 80 g bucatini tészta (hosszú cső)
  • a leves tetejére egy kevés érlelt Latteria sajt és 1 tk. olívaolaj

A babot este langyos vízbe beáztatjuk, másnap a babérlevelekkel együtt puhára főzzük (nem kell sózni!). Ezalatt a szalonnát felszeleteljük, a zsírját kisütjük, a pörcöt félretesszük, majd a visszamaradt zsíron megpirítjuk az apró kockára vágott hagymát és a fokhagymanyomón áttört fokhagymát. Hozzáadjuk a felkockázott sárgarépát, zellerszárat és a krumplit, felöntjük vízzel, majd az egészet addig főzzük, míg a zöldségek megpuhulnak.

A babot leszűrjük, a felét a zöldségekhez adjuk, még kb. 10 percig együtt főzzük, majd botmixerrel pépesítjük.

Hozzáadjuk a leszűrt bab másik felét, fűszerezzük, beledobjuk a rozmaringágat, és felforraljuk.

A bucatinit 2-3 cm-es csíkokra tördeljük (de használhatunk akár más tésztát is; ha jól emlékszem, a legtöbb helyen spagettit tördelnek bele), a levesbe dobjuk, és kicsit roppanósra főzzük. (Mondjuk olyan “molto, molto al dentére”, ugyanis később a tészta még puhul a levesben.)

Tálalásnál a levest megszórjuk egy kevés durvára reszelt Latteriával, és meglocsoljuk egy evőkanálnyi olívaolajjal.

(Venetoi származású anyósom mesélte, hogy náluk sertésbőrrel készült ez a leves. Jövőre mindenképp kipróbálom!)

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!