Tavola in Piazza

Kördések

Khm, khm, tadááááááááám, és parárááááááááám, ezennel pótolom az elmaradt kördések megválaszolását.
Palócprovence kérdezett a függőségeimről. Íme:

  • a férjem – nélküle az egész világ nem ér semmit 🙂
  • a családom – főleg mióta ilyen messze lakunk fáj nagyon, hogy csak ritkán lehetek velük 🙁
  • a napfény és ezzel együtt a meleg – ritka az a lény e Földön, aki úgy tud fázni mint én, s amikor a hőmérő 26 fok körüli hőmérsékletet mutat a nappaliban, Ember gyakran elküld melegebb éghajlatra 🙂
  • ízek, illatok – egy életre megőrzöm őket, és sokszor kísérletezek a reprodukción, bár a tapasztalat azt mondja, hogy kétszer ugyanazt az ízt nem vagyok képes elővarázsolni
  • főzés – no comment


Lilahangya arról kérdezett, hogy mik voltak számomra 2008 legemlékezetesebb eseményei. Huh, ez nem könnyű. 2008 életem legszörnyűbb meglepetéseit, legnagyobb próbáit elémállító rémisztő gaz képében kísért még a mai napig is. Nem könnyű róla beszélni, és nem is idevaló, tehát próbálok a memóriámban a jó dolgokra koncentrálni, annak ellenére, hogy azok a randa dolgok „legemlékezetesebb szempontból” jóval túlszárnyaltak minden egyebet.
Tehát a legemlékezetesebb jók:

  • amikor anyukám azt mondta, hogy eljönnek hozzánk néhány napra
  • amikor a barátnőm a férjével és a két pici lányával itt nyaraltak, s hazainduláskor óriási ajándékot kaptunk tőlük
  • amikor Ember végérvényesen döntött a munkahelyváltásról
  • amikor tavasszal egy egész hónapot töltöttünk Magyarországon
    és végül
  • amikor megértettem, hogy itt a helyem.

Ezek az élmények mind megríkattak.

Lehet, hogy nem leszek most túl népszerű, de fogalmam sincs, hogy kinél nem jártak még ezek a kérdések. Ha valakinek van kedve válaszolni, én szívesen átadom a stafétát…
Ó, de! Mégis eszembe jutott! Ha jól emlékszem az Erdőben még nem jártak ezek a kördések (vagy ha igen, akkor bocs, lányok, tényleg naon le vagyok maradva).
Maradt még a barátos díj, amit Citromfűtől és Palócprovencetől is megkaptam. Köszönöm szépen! Nagyon kedves gesztus volt tőletek! Aranyak vagytok!

A díj célja, hogy a netes baráti kapcsolatok ápolása:

“Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert.”

No, ha nem baj, kicsit többet választok. 😉
Azt hiszem, minden blogger legjobb barátja az olvasóközönsége. (Ők az elsők. Akik írnak is, megérdemlik a csillagot is az ötös mellé, hiszem írjanak jót vagy rosszat, a blogtulajdonosnak nagyon fontosak a visszajelzések. 😉
Küldöm tehát a díjat a Piazza-Piazza blog minden egyes olvasójának!

Könyves kördés - Mit olvastam 2008-ban?

Maimoni kérdezte nemrég, hogy mit olvastam 2008-ban. (Na jó, ez most így ebben a formában nem igaz. Mármint nem igaz, hogy nemrég kérdezte. Igenis rég kérdezte, én meg olyan lusta disznó voltam, hogy csak halogattam a válaszadást.
Érdekes, hogy a valóságban nem vagyok az a késős típus. Mindig mindenhová időben odaérek, és gyűlölöm, ha valakire várni kell, ezzel a blogolással meg jónéhány e-maillel azonban nagyon el vagyok csúszva.)
Na, de térjünk a tárgyra! Íme az ötös lista:

1. Matthew Pearl: Dante kör (sokadszorra olvastam, és sokadszorra is imádom)

2. Michelle Kennedy: Nekem bejött – 1001 jó tanács kismamáknak (nekem nem)
3. Anthony De Mello: Messaggio per un’aquila che si crede un pollo (jelentem, még mindig „pollo” kategóriába tartozom – vagy legalábbis azt hiszem :-))))

5. Manuela Quaglia: Non ci credo alle streghe, però…! (Egy friulán etnográfus hölgy carniai kutatásainak összegzése…a boszorkányokról! 😉 Utoljára a szakdolgozatom írásakor olvastam hasonló témájú könyvet, és repkedtem az örömtől, amikor a rivignanoi mindenszenteki nagyvásáron rábukkantam erre a gyöngyszemre!)

Ez lenne hát a listám. Olvastam még töménytelen mennyiségű szakácskönyvet, nyugatos magyar szépirodalmat -ez nálam minden nyáron előkerül -, kutyapszichológiával kapcsolatos írásokat, és évek óta folyamatosan gyűröm Umberto Eco La misteriosa fiamma della regina Loana című művét. Eddig mindig ő győzött.
Tovább kell gurigázni a kérdést…legyen hát Dolce Vita, Lorien, Mamma, Max, és Bombadil Toma a következő „áldozat”.
Ha valaki idő, kedv, stb. hiányában nem ír, nem veszem sértésnek. 😉

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!