Tavola in Piazza

Mogyorókrémmel és mascarponével töltött mini babapiskóták

Vasárnap ünnepelni megyünk: óvónénik, nagycsoportos gyerekek, anyukák, apukák, felkerekedünk, és együtt eltöltünk egy remélhetőleg remek napot itt. Az ebédet a hely háziasszonya készíti készítenek (frico lesz és különféle zöldséges rántották, a gyerekeknek tészta), nekünk csak a desszertről kell gondoskodni. A harmadik hete tartó kánikulára való tekintettel, úgy gondoltam, hogy ez az annak idején anyák napjára készült gyors, sütés nélküli édesség éppen jó lesz vasárnapra. Egy részét, persze, kávé nélkül, hogy a gyerkőcök is tudjanak belőle enni. (Még gondolkozom, hogy kipróbáljam-e tejeskávé helyett kókusztejjel, mogyorókrém helyett lemon curddel, hogy egy kicsit nyáriasabb legyen az összhatás…)

Ha van bevált, sütés nélkül, sok főre, gyorsan elkészíthető, lehetőleg mutatós, a szemnek is jóleső édességetek (ezeknek a kitalálása számomra mindig óriási fejtörést okoz), nyugodtan belinkelhetitek ide a bejegyzés végére kommentben. Köszönöm, előre is!

p.s. Lehetőleg kézzel ehető desszertek receptjét várom.

Mogyorókrémmel és mascarponével töltött mini babapiskóták

Hozzávalók 10 darabhoz: 20 db mini babapiskóta, 1 ek. mogyorókrém, 1 ek. mascarpone, 50 ml tej, 50 ml presszókávé, 2 ek. kókuszreszelék

babapiskotas

Tíz babapiskótát vékonyan megkenünk mogyorókrémmel, tízet mascarponével.

A kávét a tejjel egy tányérba öntjük.

A mogyorókrémes piskótákat a mascarponésekre helyezzük, majd egy pillanatra a tejeskávéba mártjuk, végül pedig a kókuszreszelékbe forgatjuk.

babapiskotas2

Anyák napjára: mogyorókrémmel és mascarponével töltött mini babapiskóták

Egyszerű, elegáns ajándék, amelynek minden anyuka örülni fog! Készítsd el te is!

Recept a Nől Lapja Café Gasztro rovatában: ITT!

babapiskotas

anyaknapja2

 

Cappuccino tekercs

…és ha már a gyorsan elkészíthető fogásoknál tartunk, hozok egy az olasz asztalokon gyakran felbukkanó desszertet is. Igaz, ennek állnia kell a hűtőben 24 órán keresztül, de a valós munka vele tényleg nem több, mint 15 perc. Szeretni fogjátok!

Cappuccino tekercs

Hozzávalók: 33 db mini babapiskóta, 250 g mascarpone, 2 púpos ek. mogyorókrém, 50 ml presszókávé, 50 ml tej, 1 ek. mogyorólikőr, 3 ek. kókuszreszelék

mogyorokremes tekercs2

A mogyorókrémet a mascarponével kikeverjük.

A tejet, a mogyorólikőrt és a kávét egy tálkába öntjük.

A babapiskótákat  három sorban, szorosan egymás mellé, sütőpapírra fektetjük. Meglocsoljuk a likőrös tejeskávéval, megkenjük a mogyorókrémes mascarponével, és a hosszabb oldalról indulva feltekerjük.

A tekercset alufóliába csomagoljuk, és 24 órára hűtőbe tesszük.

Másnap a tekercset kókuszreszelékbe forgatjuk.

Közvetlenül tálalás előtt szeleteljük.

mogyorokremes tekercs

Ha tetszett a bejegyzés, követheted a blog történéseit a Facebookon is!

Klasszikus kekszek - nem csak húsvétra

A férjem és a kislányom nagy kekszpusztítók. Nálunk nem múlhat el (olasz) reggel tejeskávé és keksz nélkül, így az utóbbiból szinte mindig tartok itthon egy-két kis doboznyit. Kedvenceik az alábbi klasszikusok: a kókuszos-citromos pöfetegek és a csigakeksz, ami gyerekeknél minden esetben biztos befutó.

Kókuszos-citromos pöfetegek

Hozzávalók: 75 g hideg vaj, 250 g liszt, 150 g finom szemcséjű kristálycukor, csipetnyi só, 2 db tojás, 1 citrom lereszelt héja, 100 g kókuszreszelék, 2 tk. sütőpor, porcukor a hempergetéshez

A vajat elmorzsoljuk a sütőporral átszitált liszttel, majd elvegyítjük benne a kókuszreszeléket, a cukrot, a sót és a reszelt citromhéjat. Hozzáadjuk a tojásokat, gyors mozdulatokkal az egészet összegyúrjuk. A masszából gombócot formálunk, folpackba csomagoljuk, és 2-3 órára hűtőbe tesszük.

A gombócból diónyi golyókat formázunk, amiket porcukorban meghempergetünk, és sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 °C-ra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt készre sütünk.

DSC_1912

Csigakeksz

Hozzávalók: 500 g liszt, 200 g hideg vaj, 200 g porcukor, 1/2 cs. sütőpor, csipetnyi só, 2 tojás, 1/2 vaníliarúd kikapart magocskái, 1 púpos ek. cukrozatlan kakaópor

A lisztet a sütőporral és a sóval elvegyítjük, majd átszitáljuk. Ezután elmorzsoljuk benne a vajat, hozzáadjuk a porcukrot, a vanília magokat, és a tojásokat is. A masszát gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, majd kettéosztjuk, és az egyik felébe beledolgozzuk a kakaóport.

A két tésztából gombócot formálunk, amiket folpackba csomagolva 2-3 órára hűtőbe teszünk.

A gombócokat ezután lisztezett deszkán 3 mm vékonyra nyújtjuk, a lapokat egymásra helyezzük, szorosan feltekerjük, ismét folpackba csomagoljuk, és még legalább fél órára visszatesszük a hűtőbe.

A tekercsből ezután éles késsel kb. 0,5 cm vékonyan felszeleteljük, és sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 °C-ra előmelegített sütőben kb. 10-12 perc alatt készre sütjük.

Tízperces desszert: pohárkrém kókuszos keksszel, rózsavizes joghurttal és fűszeres eperrel

Egy újabb epres finomság (azt hiszem az utolsó, a szezon végén járunk), egy újabb pohárkrém (ez a műfaj még csak most indul), csupán tíz perc és kész a boldogság.

DSC_9811

Pohárkrém kókuszos keksszel, rózsavizes joghurttal és fűszeres eperrel

Hozzávalók fejenként: 4 db eper, 1 tk. citromfű szörp, 1 tk. frissen facsart citromlé, 100 ml zsíros, natúr joghurt, 2 db kókuszos keksz, 1 tk. kókuszreszelék, 1 ek. rózsavíz, csipetnyi őrölt kardamom mag, 1 tk. méz

DSC_9753a

Az epret megtisztítjuk, kis kockákra vágjuk, és a citromfű szörppel, a citromlével, a kardamommal és a kókuszreszelékkel 2-3 percig főzzük.

A joghurtot kikeverjük a mézzel és a rózsavízzel.

A kekszet egy pohár aljára morzsoljuk, rákanalazzuk előbb a rózsavizes-mézes joghurtot, aztán a kókuszos epret, és akár azonnal tálaljuk. (A kókuszreszeléket felhasználás előtt meg is lehet pirítani – én most ezzel kísérleteztem – így erőteljesebb lesz az íze, de érdemes nagyon odafigyelni, mert pillanatok alatt megég, és kesernyés lesz.)

 

Dolcetti al cocco - Extra gyors kókuszos kekszek

Ci sono mille modi per cucinare i dolcetti al cocco. Ora ho scelto una ricetta la cui realizzazione è veramente un gioco da bambini.

Con il caffèlatte della mattina sono la fine del mondo!

Dolcetti al cocco

Ingredienti x circa 30 pz: 130 g di zucchero,125 g di cocco macinato, 40 g di farina, 2 uova, 1 pizzico di sale

Rompete le uova in una ciotola, e con la frusta elettrica iniziate a sbatterle. Aggiungete il sale, lo zucchero e quando il composto diventa chiaro e spumoso unitevi anche la farina e il cocco grattugiato.

Con l’aiuto di due cucchiaini da tè realizzate dal composto dei pezzettini grandi come una noce, appoggateli in una teglia foderata con la carta da forno (ben distanziati uno dall’altro perchè durante la cottura cresceranno) e fateli cuocere in forno preriscaldato a 180°C per circa 15-18 minuti.

Még mindig a család reggelijének (keksz+tejes kávé/mézes tej) változatosabbá tételén dolgozom. A projectet, így másfél hónap elteltével sikeresnek tekintem, több olyan receptet is kipróbáltam már, ami azonnal kedvencünkké vált. Az egyik az alábbi kókuszcsók, ami nem egészen csók, mert a tojás sárgája is a tésztába kerül. Tkp. mindegy, a lényegen nem változtat. Gyors és finom – langyosan és hidegen is, az össz. befektetett reális munka nem több, mint 10 perc. Kávéba mártogatva is remek, de egy gyors banánkrémmel (banán, mascarpone, agavé szirup, pár csepp citromlé) desszertnek sem utolsó.

DSC_4154

Gyors kókuszos kekszek

Hozzávalók – kb. 30 db kekszhez: 130 g cukor, 125 g kókuszreszelék, 40 g liszt, 2 tojás, csipetnyi só

A tojásokat egy keverőtálba ütjük, és a cukorral,valamint a csipetnyi sóval együtt elektromos habverő segítségével fehéredésig verjük. Hozzáadjuk az előzőleg átszitált lisztet, a kókuszreszeléket, és az egészet gyors mozdulatokkal csomómentesre keverjük.

A masszából két teáskanál segítségével diónyi halmokat készítünk, és sütőpapírral  kibélelt tepsiben 180 °C-on 15-18 perc alatt készre sütjük.

Az ötlet innen származik.

Cezerye

Jó kis tematikus hetek kerekedtek ki itt a blogban az elmúlt időszakban. Volt már tökös, most sütis, jövő héten tésztákat hozok, aztán meg majd minden visszatér szépen a régi kerékvágásba.
A mai dolce neve Cezerye. Óriási késztetész éreztem arra, hogy olaszosítsam, így a masszába került egy kevés amaretti is. A golyóbisok felét mogyorókrokantba forgattam; igen, ezek azok, amik nincsenek a képen. Eltűntek.
Tejkrémre már sajnos nem volt idő, de legközelebb mindenképp beépítem, mondjuk egy kis mandula- vagy mogyorólikőrrel ízesítve.
Az eredeti recept Edinától van, köszönöm szépen!
Cezerye all’italiana
Hozzávalók: 500 g sárgarépa, fél csésze nádcukor (1 csésze 2,5 dl), 1,5 dl víz, 1 tk. étkezési keményítő, 50 g háztartási keksz, 50 g amaretti, fél csésze törökmogyoró, kókuszreszelék vagy mogyorókrokant
A répát megtisztítjuk, finomra reszeljük, hozzáadjuk a cukrot és 1dl vizet, majd kb. egy óra alatt, lefedve, alacsony lángon, olykor-olykor megkeverve puhára főzzük. Ekkor hozzáadjuk a 0,5 dl vízzel elkevert keményítőt, és 1-2 perc alatt az egészet sűrű masszává főzzük. 
A tűzről levéve alaposan elkeverjük benne a keksszel együtt ledarált amarettit, az apróra tört mogyorót, és hagyjuk kihűlni.
A masszából gombócokat formálunk, a gombócokat mogyorókrokantba vagy kókuszreszelékbe forgatjuk, és tálalásig hűtőben tároljuk.

Szilvalekváros tepsis "muffin"

Nagyon pocakos voltam, amikor ez a kép készült. Nem emlékszem már, hogy honnan van a recept (a zsír alapján következtethetnénk valamiféle nagyanyós eredetre), azt tudom, hogy a benne lévő lekvárt anyukám barátnőjétől kaptam egy lekvárcsere alkalmával. Aztán arra is jól emlékszem, hogy a süti is, és a kókuszgolyó is a férjem munkatársainak készült, amikor megajándékoztak két Corianból készült tálcával, amin ugye illett valamit eléjük tenni. S hogy miért folyik a süteményen a csokoládé? Mert amikor elmeséltem, hogy ez a szilvalekvár majdnem szatmári, (és hogy egyébként a szilvalekvárt mifelénk hogyan készítik), és húúúúú, és hűűűűű, és ma che bontà!, nem engedték, hogy megvárjam, amíg a sütin megdermed a máz.
A számtalan kókuszgolyó változat közül nálam a Doctor Pepperé a favorit! Mással már rég nem próbálkozom.
Szilvalekváros sütemény
Hozzávalók:
  • 3 tojás
  • 5 ek. üstben főtt, sűrű, kemény szatmári szilvalekvár
  • 10 ek. víz
  • 90 g zsír
  • 150 g porcukor
  • 200 g liszt
  • 1 tk. sütőpor
  • ½ tk. szódabikarbóna
  • 1 tk. őrölt fahéj
  • 1 citrom reszelt héja
  • 100 g jó minőségű étcsokoládé
  • 50 ml napraforgóolaj
A tojásokat a cukorral habverővel alaposan felverem, majd hozzáadom a zsírt, a lekvárt, a vizet és a reszelt citromhéjat is. A lisztben elkeverem a szódabikarbónát, a sütőport és a fahéjat, majd az egészet fakanállal belekeverem a tojásos masszába, ügyelve arra, hogy a végén csomómentes legyen.
Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöm, és előmelegített sütőben 180 fokon 15-20 percig sütöm.
A tetejére a mázhoz gőz fölött felolvasztom a csokoládét, hozzákeverem az olajat, majd az egészet a kihűlt sütemény tetejére csorgatom, és lehetőleg csak akkor szeletelem, amikor megdermedt.

Kekszet nyomunk!

Itt semmi változás. Egyben vagyunk. A kislányok nem inkább az apukájukhoz szoktak ennyire ragaszkodni???!!! Hétfőn voltunk először CTG-n, (itt csak a betöltött 40.hét után kezdik el nézegetni, hogy minden rendben van-e) és képesek voltunk nullás méhösszehúzódásos értékeket is produkálni. Vagyis semmi mozgás. Illetve mozgás az van bőven, a belső szerveim már biztos lógnak, Anna sokszor annyit mocorog, kijönni viszont esze ágában sincs. Minek is jönne, olyan hideg van itt!
Holnap megint kontroll. Gyanítom, ugyanúgy jövünk majd haza, mint hétfőn. Akkor az orvos ránézett a hasamra, összeráncolta a szemöldökét, és megkérdezte, hogy becsülték-e mostanában a baba súlyát. (Király!) Mondtam neki, hogy utoljára a 34. héten, de „akkor még” teljesen normális volt. Erre azt válaszolta, hogy akkor csütörtökön erre is sort kerítünk.
A CTG alatt volt mellettem egy lány, már a második babáját hordta túl, és elmesélte nagy lelkesen milyen pokoli fájdalmai voltak az első szülésmegindításnál. Később, amíg orvosra vártunk meg egy másik adta elő, hogy ő most épp a harmadik császárra vár.
Kilenc hónapig halálos nyugalommal (őszintén szólva magamra sem ismerve) vártam ennek az egésznek a végét. Most meg a frász kerülget. Arról nem is beszélve, hogy a rokonok, ismerősök, nagyik naponta keresnek, kérdeznek, hívnak, írnak, hogy „NAAAAA???? MI VAN MÁÁÁÁÁR???” Nyilván azért teszik, mert aggódnak, mert szeretnek, mert kíváncsiak, és mert már ők is nagyon várják, hogy megszülessen a babánk, de ezzel engem lassan az őrületbe kergetnek. Amikor látják, hogy nincs itthon az autónk, azonnal telefonálnak. Ja, nem beszélve arról, hogy anyósom és az egyik sógornőm kétnaponta jönnek.
Feszültség-levezetésként mindig jól jönnek bizonyos konyhai tevékenységek, mint pl. a húsklopfolás, a kenyér- és pizzatészta-dagasztás, kekszkiszúrás, bonbongömbölygetés stb.
Ma azonban jobb ha hagyom az igazi gyurmákolós, döngölős-dagasztós dolgokat, aminek a készítése során az ember szívvel-lélekkel a rokonokért/a rokonok miatt/a rokonok ellen (a pillanatnyi hangulatnak, hormonális szintnek megfelelő válasz aláhúzandó) püföli a tésztát; dühöngtem már eleget a napokban.
Ehelyett igyekszem másra koncentrálni. Mondjuk a szülésre. (Aha, olyan ez, mint amikor a habzsák pocakjából kijön a keksznek való, nem? )
Háhá, azt hiszem, tényleg kezdek bedilizni!


Kókuszos keksz
tojásfehérje pusztításra
(eddig ez a recept vált be a legjobban;
Miriamtől)
Hozzávalók:
  • 100 g kókuszreszelék
  • 100 g apró szemű kristálycukor
  • 40 g liszt
  • 2 tojásfehérje
  • egy csipet só

A kókuszreszeléket elkevertem a cukorral és a liszttel. A tojásfehérjéket és a sót kemény habbá vertem, hozzákevertem a kókuszos-cukros lisztet, a masszát habzsákba töltöttem, onnan pedig egy sütőpapírral kibélelt tepsibe 4-5 cm-es köröket nyomkodtam, és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 10-12 percig sütöttem.

Ui.: Kb. tíz perce mondta a szomszédos barátosném, hogy meg ne merjem tenni, hogy hetekig (én 2-3, eeeeeesetlegnagyonmaximum négyre gondoltam, ha mondjuk nagyon sok lenne a környéken a vírusos, ilyen-olyan beteg) nem engedek rokonokat, barátokat, ismerősöket, és mindenféle egyéb gyüttment látogatót a gyerekem közelébe, mert félőrültnek fognak tartani!

Ui.2.: Már többen is jelezték, hogy majd jönnek a kórházba! Én meg tavaly, amikor a sógornőm délelőtt tizenegykor szült, és este hétkor láttam, hogy az újszülöttel együtt 13! ember van egyszerre a kétágyas kórteremben, azt hittem, ez csak valami vicc, pláne, amikor azt láttam, hogy az újszülött kézről kézre jár…

Ui.3.: Félreértés ne essék, nem akarom én karanténba zárni a gyerekemet, a kórházi látogatással sem lenne semmi bajom, ha nem lihegnének folyton az ember meg a gyereke arcába, a frissen hazavitt babákkal kapcsolatos első, lelkendezős (“Jaj, de aranyooooos! Megfoghatooooom?” – és azonnal ki is kapja a kezedből vagy az “Egyem a kis kezedet!” -és már meg is puszilja a gyerek kezét) mondatokról és a velük járó kellemetlen helyzetekről már nem is beszélve.

Azért jegyeztem le ide mindezt, mert nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy néhány hét/hónap/év múlva hogyan fogok viszonyulni ehhez a szituációhoz. Úgy értem, lehet, hogy csak most vélekedek így, (mert arra már bizony rájöttem, hogy az ember terhesen kissé megbolondul), és idővel örülni fogok amikor az emberek csoportosan jönnek majd látogatni minket?

Narancslekvár - Nórinak

A következő narancslekvárt még az előző narancsszezonban, januárban készítettem, és bár nagyon macerás az egész procedúra, hideg, téli hétvégéken, a sparhelt melege mellett, forralt borral még a férjeket is meg lehet győzni arról, hogy áááááááá, ha együtt csináljuk, nem is olyan gáz… 😉
Az eredeti recept a Makkakonyhából származik, ő pedig Deliától „tanulta”.
Kókuszos-vaníliás narancslekvár
– Marmellata di arance alla vaniglia e cocco

Hozzávalók:
  • 1,8 kg narancs
  • 2 db citrom
  • 2 kg kristálycukor (Ez Deliánál majdnem a duplája, és azt hiszem, legközelebb én is emelni fogom egy kicsit a cukormennyiséget, mondjuk 2,5 kg-ra, a vizet pedig mindenképpen csökkenteni, mert a lekvár 5 órai főzés után is inkább szirup, mint zselészerű lett. Persze fagylalt tetejére, Crépe Suzette-hez kitűnő alternatívaként szerepelt. Nemrég felmerült bennem az is, hogy kell-e hozzá egyáltalán víz? Hiszen ha mondjuk valami igazán lédús, valóban érett naranccsal dolgozunk – nem a kamionban megérett spanyol narancsra gondolok! – akkor ahhoz már nem biztos, hogy egyáltalán bármennyi víz is szükségeltetik. No, de majd legközelebb többet próbálkozom.)
  • 1 vaníliarúd
  • 100 g kókuszreszelék

A narancsokat és a citromot forró vízben megmostam, majd egy zöldségpucoló segítségével mindegyikről lehántottam a külső sárga héját, amit egy éles késsel a lehető legvékonyabbra aprítottam. A gyümölcsöket félbevágtam, a levüket kifacsartam, és összekevertem a felcsíkozott héjakkal, a cukorral valamint 4,5 l vízzel.
A gyümölcsök rostjait kikapartam és a magokkal együtt dupla gézlapba csomagoltam. A batyut egy fakanálra kötöttem, és belelógattam a fazékba. (Ezt a műveletet ne hagyjuk ki! A rostokban lévő pektin sűríti majd be a lekvárunkat!) Az egészet felforraltam, és 2 órán keresztül főztem.
Ezután a gézbatyut levettem a fakanálról és alaposan kinyomkodtam – két kistányér sokat segít! – majd a fazékba zuttyantottam a cukrot, és állandóan kevergetve, főztem mindaddig, míg a cukor elolvadt.
Itt jött volna az eredeti receptben is említett „kistányér-teszt”, aminek ilyenkor még tényleg semmi értelme, így kivártam a Makka által javasolt újabb 2 órát, amire én még ráhúztam egyet, aztán minden türelmemet elveszítve a vanília kikapart belsejét a lekvárba kevertem.
A már kész lekvárt megfeleztem, az egyik felét csak így, vaníliásan, a másikat 100 g kókuszreszelékkel összekeverve töltöttem üvegekbe. Az üvegeket lezártam, és szárazdunsztban hagytam kihűlni.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!