Tavola in Piazza

Diós-kávés patkó

A karácsonyi kekszsorozat utolsó darabja következik. Szerintem ez lett a legfinomabb. Kávérajongók imádni fogják, ez biztos!

Diós-kávés patkó

Hozzávalók 48 darab patkóhoz:

100 g liszt

50 g finomra darált, pirított dióbél

5 g őrölt kávé

15 g kakaópor

50 g porcukor

100 g hideg vaj

1 tojás sárgája

60 g fehér csokoládé

50 g világoskék és fehér cukorgyöngy vegyesen

kaves patko1

A lisztet egy keverőtálba tesszük, elvegyítjük benne a darált diót, a porcukrot, a kávét és a kakaót. A hideg vajat elmorzsoljuk a diós-kávés liszttel, hozzáadjuk a tojássárgáját, és az egészet könnyen formázható, puha tésztává gyúrjuk.

A tésztát 1-2 órán keresztül hűtőben pihentetjük, majd 8 részre osztjuk. Minden részt vékony rúddá sodrunk, és a rudakat hat egyenlő hosszúságú darabra vágjuk. Az így kapott tésztakukacokat patkó alakúra formázzuk, majd sütőpapírral kibélelt tepsibe téve, 180 °C-ra előmelegített sütőben kb. 8 perc alatt készre sütjük.

A patkók végeit előbb olvasztott fehér csokoládéba, azután a kék-fehér cukorgyöngy kupacba mártjuk, és miután a csokoládé megszilárdul, a patkókat fogyasztásig jól záródó fémdobozban tároljuk.

kaves patko

Más karácsonyi kekszek is érdekelnek? Kattints IDE!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzéseimről és további tartalmakra is kíváncsi vagy, követheted a blogot a Facebookon is!

Babéros-paradicsomos angolna, Delicius és Boldog Karácsonyt!

Delicius termékeit bizonyára sokan ismeritek, jó ideje jelen vannak már a magyar piacon is. (Én a sózott, az olajos-kapris és az olajos-csípős szardellájukat kedvelem különösen.) Ez már a második alkalom, hogy együtt dolgozunk, most olasz bloggerek részvételével egy hagyományos és újragondolt karácsonyi receptekből álló gyűjteményt hoztak létre, régióról régióra haladva Olaszországban.
A fotón látható étellel Friuli-Venezia-Giuliát képviselem – nem titok, ez lett a második otthonom. A babérral és petrezselyemmel fűszerezett paradicsomos angolna a évszázadokon keresztül a Bassa friulana területén elterjedt tradicionális karácsonyi főétel volt, ma már csak ritkán kerül az asztalra többnyire a főszereplő előkészítésének és beszerzésének nehézségei miatt. Nem terem már angolna a falu végén futó árok vizében, és valljuk be, a ma fiataljai sem azon igyekeznek, hogy megtanuljanak angolnát nyúzni (tisztelet a kivételnek ITT).

Babéros-paradicsomos angolna

recpet a Delicius Facebook oldalán, ITT található


A Tavola In Piazza minden olvasójának Békés Karácsonyt kívánok!

Panettone, pandoro és torrone - édes karácsony Olaszországban

Találtam egy régesrégi cikket, ami annak idején a Tavola In Piazzán nem jelent meg. Azt hiszem, ma is megállja a helyét – na, jó, a pandoro karácsonyfa rumos-cseresznyés krémjét ma már narancsosra vagy pisztáciásra cserélném, és a panettonéből sütipralinét készítenék…ramandolo borosat…tört torrone morzsába forgatva vagy fügés fehércsokival bevonva …:-)))


Panettone, pandoro és torrone

– édes karácsony Olaszországban – 
Olaszországban a karácsony a legfontosabb, legbensőségesebb családi ünnep. A közmondás is úgy tartja: „Natale con i tuoi, Pasqua con chi vuoi.” vagyis A karácsonyt a szeretteiddel töltsd, a húsvétot pedig azzal, akivel akarod!
December nyolcadikán, Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának napján az egész Csizma karácsonyi fénybe öltözik. Ezen a napon díszítik fel a fenyőfákat, ekkor állítják fel a Betlehemet is. Jézus születésének ily módon való megjelenítése Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik. Ő volt az első, aki Greccio városában (Umbria tartományban) élő emberekkel -a hallgatóság számára még szemléletesebbé téve- játsszatta el a születéstörténetet. A Betlehem elkészítése ezután hagyománnyá vált szerte Olaszországban, s ma már minden család, minden templom, minden falu, város büszkélkedhet a saját maga által berendezett kisebb-nagyobb istállóval, ahol Mária, József, a három királyok puha szalmán ülik körül a jászolban fekvő kis Jézust, akit a hagyomány szerint csak karácsony előestéjén, éjfélkor helyeznek a bölcsőbe.


fotó forrása: natisone.it – Passariano Villa Manin Betlehem kiállítás 2009 – megj.: most is van, INFO ITT és dec. 15-től Tiepolo kiállítás is van (INFO ITT), ha valaki erre jár, ne hagyja ki!

Az ünnepi hangulat azonban nem csak az utcán, hanem a konyhában is megmutatkozik. Ilyenkor az oszág három napig folyamatosan terített asztal előtt ül. A karácsonyi menüben szereplő ételek tartományról tartományra változnak, közös bennük, hogy eredetük a hagyományos paraszti konyha ünnepi ételeiben gyökerezik.
Az egyes tartományok közötti eltérések ellenére van három olyan karácsonyi desszert, amelyet országszerte általánosan fogyasztanak: a panettone, a pandoro és a torrone.
A panettone eredetileg kovásszal, búzalisztből készült sütemény. Eredetét számos legenda lengi körül. Az egyik szerint Lombárdia területén egykor szokás volt, hogy Szenteste minden család kalácsot sütött. A kalács tetejét a családfő bemetszette, mintha keresztet vágott volna rajta, biztosítva ezzel az isteni áldást a következő évre. A süteményt meghatározott rítus szerint fogyasztották el: a kemencében borókabokor ágaiból tüzet gyújtottak, erre raktak egy nagyobb tölgyfa hasábot, és amikor az tüzet fogott, a családfő egy kevés bort öntött rá. A megmaradt borból a családtagoknak is inniuk kellett. Az apa ezalatt egy pénzérmét dobott a tűzre, majd a család minden tagjának is adott egyet-egyet (szintén bőséghozó motívum). Csak ezután került sor a panettone felszeletelésére, amelyből a hagyomány szerint egy darabot meg kellett őrizni a következő karácsonyig. Ha az év során elveszett a panettone szelet, az nagy bajt jelentett a családra nézve.
Egy másik legenda szerint Ugo, Ludovico il Moro egyik madarásza szenvedélyesen szerelmes volt az udvar melletti pékség tulajdonosának, Toninak a lányába, Adalgisába. Hogy minden nap találkozhassanak, Ugo álruhába bújva pékinasnak szegődött Toni sütödéjébe, amely a környékbeli konkurencia miatt egyre rosszabbul ment. Ugo ekkor furfangos cselt eszelt ki: az udvarból ellopott két sólymot, eladta őket, az árukból pedig vajat vett, amit éjjel becsempészett a másnapra készülő kenyér tésztájába. Az ízletes kenyérnek hamar híre ment, s Ugo következő nap is elcsent két madarat, majd ismét vajat vett, és ezúttal cukrot is, amit megint belekevertek a kenyértésztába. Az emberek ezután kígyózó sorokban álltak a pékség előtt, mind a panettonéra vagyis „pan del Toni”-ra (Toni kenyerére) várva. A pékség így megmenekült, Ugo pedig jutalmul feleségül vehette Toni lányát, Adalgisát.

A legismertebb történet azt meséli, hogy Ludovico Sforza udvarában, a karácsonyi ebédre készülődve a nagy sietségben a szakács odaégette az ünnepi kalácsot. Antonio, a pékinas, rettegve a herceg haragjától, s hogy mentse, ami még menthető, elővette az odaégett kalács tésztájából korábban ellopott kovászt, és vajat, tojást, mazsolát, cukrozott citrusgyümölcsöket adott hozzá, majd a tésztából új kalácsot sütött, amelynek akkora sikere lett a meghívottak körében, hogy Milánó ura hálából „pan di Toni”-nak nevezte el.






Így készül a panettone –  forrás: androkos.wordpress.com 


És hogy mi ma a titka a jó panettonénak? Az első osztályú hozzávalók, a kovász, a dagasztás, és ami talán a legfontosabb, a speciális kemencékben, két részletben – először magasabb, majd alacsonyabb hőfokon- való sütés. Épp emiatt szinte lehetetlen otthoni körülmények között olyan panettonét sütni, mint amilyet az olasz cukrászok készítenek.
S ha már unjuk az „egyszerű” panettonét, egy éles késsel vágjuk le az alját, szedjük ki a belsejét, a belső falát kenjük ki narancslekvárral, végül töltsük meg mákfagyival, tegyük vissza az alsó tésztaréteget, és tálalásig tartsuk mélyhűtőben. (A panettone kikapart belsejéből csodás karácsonyi tiramisù jellegű desszertet készíthetünk.)
A pandoro nyolcágú csillag alapú, magas, puha, foszlós kalács. Nevét „pan d’oro” aranykenyér, aranysárga színéről kapta. Eredetére vonatkozóan a panettonéhoz hasonlóan több forrás is fennmaradt. Egyesek szerint a Velencei Köztársaságban a XVI. században a nemesek asztalán már gyakran előfordult egy aranypapírba csomagolt kalács, ami a mai pandoro egy korábbi verziójának tekinthető. Ettől valószerűbb történet az, amely szerint a pandoro az ún. „Pane di Vienna”, azaz Bécsi Kenyér, amely nem más, mint egy vajas tészta alapú kalács és a veronai tradicionális karácsonyi sütemény, a csillag alakú „nadalin” összeolvadásából jött létre. A XIX. században végül maguk a veronai cukrászok emelték mesteri tökélyre a pandoro elkészítési módját, közkedveltté téve nem csak Verona környékén, de egész Itália területén e karácsonyi süteményt.
Az alábbi Pandoro karácsonyfa hamar elkészíthető, nem igényel különleges hozzávalókat. Ahogy az olaszok mondják „fa effetto” vagyis nagyon látványos is, és a díszítésnek csupán a fantáziánk szabhat határt.

A panettone és a pandoro mellett a leghíresebb olasz karácsonyi édesség a torrone, s mint szinte mindenhez, a furfangos olaszok ehhez is házasítottak egy olyan háttértörténetet, amely alapján szőröstől-bőrőstől magukénak tudhatják a mézes-mandulás téglákat. A legenda szerint az első torronét a cremonai cukrászok készítették 1441. október 25-én, Bianca Maria (Filippo Maria Visconti lánya) és Francesco Sforza esküvőjére. Az ajándékot a cremonai dóm harangtornyának, a Torrionénak, (ill. később Torrazzonak) mintájára formázták, innen a torrone név. Egy másik feltevés szerint az édesség római eredetű. Ezt azzal bizonyítják, hogy már Kr.e. 116-ban Marco Terenzio Marrone is említést tett egy bizonyos mézes-mandulás desszertről, amelyet „cuppedo”-nak hívtak, a cupeto szót pedig a mai napig is több dél-olaszországi dialektus használja a torrone megnevezésére. Nagyon valószínű azonban, hogy a torrone elődje, a „turun” az arab világ egyik kedvelt édessége volt, amit szinte egy időben vettek át mind a spanyolok, mind az olaszok. Az édesség az idők folyamán olyannyira közkedveltté vált, hogy Cremonában már a XIX. század közepétől ipari méreteket öltött a gyártása. A város hálából minden év novemberében hatalmas ünnepséget rendez, melynek főszereplője természetesen nem más, mint a torrone. A többnapos rendezvényen korhű öltözékben reneszánsz lakomát tartanak, felelevenítik a Sforza-Visconti házaságkötést, de számos más érdekes és ízletes program is várja a Cremonába látogatókat.
A torronét persze nem csak önmagában ropogtathatjuk. Az alábbi desszertet azoknak ajánljuk, akik valami különlegességgel szeretnék elvarázsolni szeretteiket a karácsonyi vacsora végén. (Nagy előnye, hogy néhány óráig dermednie kell, így akár előző nap is elkészíthető.)

A három olasz desszertről szóló írás és a receptek eredetileg a Gasztrotippen jelentek meg.

Boldog karácsonyt!

Kedves Olvasók!
Annyi hallal és tenger gyümölcseivel készülő receptem összegyűlt már, hogy úgy gondoltam, megrdemelnek egy külön blogot. Eredetileg nem szerettem volna szétszabdalni magam, de a Tavola In Piazzán már nagyon nehézkes volt mind a rendszerezés, mind a keresés a halételek között. Folyamatosan töltöm fel a recepteket, de találtok még filézési technikákat, a gyerekmenü címke alatt az aprók által kedvelt halételeket, gyakorlati tanácsokat, a keresés és a beazonosítás megkönnyítése érdekében a blogban szereplő állatok latin, angol és olasz neveit, fotókat, és nagyon sok tervem van még a jövőre vonatkozóan, de ez egyelőre maradjon titok.
Előrebocsátom, nem vagyok halszakértő, amit közzéteszek, azt mind egyszerű, hétköznapi emberektől tanulom, tehát ha esetleges tévedésekkel találkoznátok, szóljatok bátran, megbeszéljük!
A tengertől az asztalig blognak készítettem Facebook oldalt is, ha tetszik, gyertek, és kövessétek a friss híreket ott is.
Nos, remélem tetszeni fog.
Békés, boldog karácsonyt kívánunk mindannyiótoknak!
A Gyerek, Ember és Gaba


Megvan már a karácsonyi menü? - ajánló 2011.

Gondoltam, leteszem a lantot karácsonyig. Az utóbbi időben napi 8-10 órát ültem a számítógép előtt (másfél hétig nem is főztem, anyukám megtette helyettem, pusz!), és remélem, A Gyerek és Ember is “megismernek” még.
Örülök, mert túlvagyok egy nagy project első harmadán, és mostmár vígan karácsonyozhatok.
A menü nagy nehezen összeállt, de most, hogy Magyarországon karácsonyozunk, nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy jól választottam. (Khm, mondta is a család, amikor meghallotta a menüsort, hogy azért tegyünk be a sütőbe egy kis oldalast a biztonság kedvéért ;-)))
Nálatok összeállt már a menü? Gondoltam, hozok néhány tippet előételre és főételre – általában ez szokott fejtörést okozni, a halászlé majdnem mindig fix pont), holnap jövök még, boldogkarácsonyt kívánok, aztán keddig elteszem magam.


Előételek



Főételek


Sikerült választani?

Karácsonyi menü 2011. - Menu di Natale 2011

DECEMBER 25.

póréhagyma krémleves fokhagymás-petrezselymes szárított tőkehal krémmel töltött mini bundás kenyérrel
crema di porri con baccalà mantecato alle erbe aromatiche “in carrozza”
rozmaringos ricottával töltött ravioli paradicsomos fácánraguval
ravioli con ricotta alle erbe aromatiche con ragù di fagiano
balzsamecetes főtt cékla-cotechino-párolt vöröskáposzta torony
burgonyapüré
torre di barbabietole all’aceto balsamico-cotechino-capuccio viola
purè di patate
fatörzs (mascarponés-csokis-kávés krémmel)
tronchetto di Natale al caffè



DECEMBER 26.

pirítós fokhagymás-petrezselymes szárított tőkehal krémmel
crostini con baccalà mantecato
marinált füstölt makréla
sgombro affumicato marinato
sáfrányos spagetti szárított tonhalkaviárral
spaghetti allo zafferano con bottarga di tonno 
körtés-gesztenyés pohárdesszert (körtekompót, karamell, gyömbéres-gesztenyemézes tejföl, gesztenyepüré, torronedarabkák)
dolce al bicchiere con pere e castagne (composta di pere, caramello, panna acida allo zenzero e miele di castagno, purè di castagne, pezzettini di torrone)

Kifőztük Karácsony 2011

A Kifőztük online gasztronómiai magazin az idén is megjelentette karácsonyi adománygyűjtő különszámát, amely nyolcavankét gasztroblogger karácsonyi receptjét tartalmazza.
Minimum összeg nincs, minden támogató annyit ajánl fel, amennyit szeretne áldozni az ügyért.
A  befolyt összeggel a Velemi Camphill gyermek Lakóotthont és a békéscsabai Degré utcai Gyermekotthont támogatják.
Én hajdinaliszttel készült olajbogyós-juhsajtos csillagocskákkal készültem.
A jótékonysági akció december 8-ig tart; aki szeretne ebből a nagyszerű számból, bizony sietnie kell!

Kép nélkül - finger food: hering + tormás-kapros kence + Montasio

Most, hogy beköszöntött az első hideg, akaratom ellenére az ünnepi menün kezdett el járni az eszem (pedig nem ott kellene, hogy járjon, ezer más munka van még az ünepekig, nem ártana inkább ezekre összpontosítani).
Tehát a mai ötlet Szilveszterre:
pirítós vagy friss kenyér
Philadelphia + kapor + torma (esetleg egy kevés, nagyon kevés! fokhagyma) kence
marinált ecetes hering darabka (nyersen de akár egy cseppnyi kapros vajon hirtelen átsütve)
2-3 Montasio kocka
kapros vaj cseppek
(megyek, vetek is pár kapormagot, hátha idebenn december végére kikelnek)
Szilveszter még ugyan messze van, de az alábbi Kaláka videó ezen az októberberi fújszerdán is mosolyt csalhat az ember arcára…

Mandulás-édesköménymagos és mogyorós-mogyorókrémes keksz

Beindult a kekszgyár. Utoljára ennyi kekszet akkor készítettem, amikor Anna megszületett. Igaz, akkor én ettem éjjel-nappal…
Mandulás keksz édesköménnyel
Hozzávalók: 230 g liszt, 100 g porrá őrölt, hámozott mandula, 130 g vaj, 75 g porcukor, 1 tojás, 20 g tejpor, egy csipetnyi só, 1 citrom reszelt héja, 1 tk. őrölt édeskömény, (ha szükséges, néhány evőkanálnyi tej), a tetejére egész édesköménymag

A lisztet és a mandulát összekevertem, a hideg vajat gyorsan elmorzsoltam a keverékkel, majd hozzáadtam az összes többi hozzávalót, és könnyen formázható tésztát gyúrtam belőle. (Tojás nagyságától függően, lehet, hogy szükésg lesz egy kevés tejre a “könnyen formázható tészta” eléréséhez.)

A tésztát folpackba csomagoltam, és 30 percre hűtőbe tettem, majd kivettem, 2-3 mm vékonyra nyújtottam, holdacskákat, halakat és virágokat szaggattam belőle. A kiszaggatott tésztát sütőpapírral kibélelt tepsibe raktam, megszórtam a tetejét édesköménymaggal, és a 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készre sütöttem.
 (p.s. Jobb lett volna ha az édesköményt őrölve teszem a tésztába, a tésztába, a keksz tetejére edig mehetett volna mondjuk egy narancslekváros máz, mint ennél a karácsonyi narancsos keksznél. Így kicsit jellegtelen lett az egész.)
Mogyorós-mogyorókrémes gombkeksz
Hozzávalók: 230 g liszt, 100 g porrá őrölt, hámozott mogyoró (Az idén lesz saját, abból lesz nagyon finom! Igaz, Emi néni? Sosem fogom elfelejteni Azt Az Islert!), 130 g vaj, 75 g porcukor, 1 tojás, egy csipetnyi só, 1 tk. fahéj, mogyorókrém a ragasztáshoz

A lisztet és a mogyorót összekevertem, a hideg vajat gyorsan elmorzsoltam a keverékkel, majd hozzáadtam az összes többi hozzávalót, és könnyen formázható tésztát gyúrtam belőle. (Tojás nagyságától függően, lehet, hogy szükésg lesz egy kevés tejre a “könnyen formázható tészta” eléréséhez.)
A tésztát folpackba csomagoltam, és 30 percre hűtőbe tettem, majd kivettem, 2-3 mm vékonyra nyújtottam, pogácsaszaggatóval kiszaggattam. A tésztakorongok felére egy valamivel kisebb átmérőjű poharat enyhén rányomtam és a korongok közepére szívószállal négy-négy lyukat szúrtam. A lyukas és a sima korongokat is sütőpapírral bélelt tepsibe raktam, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készre sütöttem (a képen lévőket kissé túl…a tésztának elvileg nem lenne szabad megbarnulni).
Miután kihűltek, a sima korongokra mogyorókrémet kentem, és mindegyikre egy-egy lyukas korongot ragasztottam.
A felnőttek félóra alatt elkapkodták!
Eredeti ötlet: Baiocchi di Sarah
Tudom, messze még a karácsony, de már bevéstem az ajándékok listájába! 
Mogyorókrémes ragasztgatás nélkül is fonom. A mandulás kicsit túl “omlós”. Kell rá egy kis csokomáz, vagy baracklekvár…
Legközelebb: A fahéjat el ne felejtsem! Kísérlet: gesztenyeliszttel és málnalekvárral; citrommal, mákkal és lemon curddel (persze, ezek mogyoró nélkül), darált dióval és rumos cseresznyelekvárral. Gombosabbak lesznek így! A naaagy barna régi, a mákpöttyös, meg a “rumszagú”…

Fontinával, dióval és pármai sonkával töltött sertéskaraj

És íme az utolsó ünnepi fogás. Parmezános, párolt, leveles spenóttal tálaltam. Olaszék imádták! Nagyon gyorsan elkészíthető – talán ez volt az az étel, amivel az ünnepek alatt a legkevesebbet kellett foglalkozni. (A fényképek meg, hmmmm, mondtam, hogy csúnyácskák lesznek, na de itt nem is ez a lényeg, hanem hogy látsszon az elkészítés folyamata, igaz?)
Fontinával, dióval és pármai sonkával töltött sertéskaraj
Lonza di maiale farcita con noci della nonna unhgerese, fontina valdostana e prosciutto crudo di Parma
Hozzávalók: kb.1 kg kicsontozott sertéskaraj, comb, esetleg tarja, 100 g dióbél (nagymamám küldte, ő törte fel mindet a két kis kezével, köszönöm, nagyikám, és puszillak! össze sem lehet hasonlítani azokkal a zacskós dióbelekkel, amiket boltban lehet kapni!), 150 g vékonyra szelt pármai sonka, kb. 150 g Valle d’aostai fontina, bors, kb. 200 g vékonyra szelt húsos szalonna, 1 ág rozmaring, 2 cikk fokhagyma, extraszűz olívaolaj
A sajtot vastag szeletekre vágtam, a diót durvára törtem. A húsba öt hosszú, mély zsebet vágtam, ügyelve arra, hogy sem a végeket, sem az alját ne vágjam át, a húst kívül-belül alaposan bedörzsöltem frissen őrölt borssal, a zsebekbe fektettem a sajtszeleteket, egy-egy evőkanálnyi durvára tört dióbelet, és amindegyk zsebet betömködtem sonkával. Az egészet beborítottam a pancettaszeletekkel,  a tetejére egy rozmaringágat raktam, átkötöztem, a tetejére pedig két, kissé szétnyomott fokhagymagerezdet tettem. Egy kevés extraszűz olívaolajjal meglocsoltam, és 180 fokra előmelegített sütőben 2 órán keresztül sütöttem. Szeletelés előtt kb. 30 percig hagytam szobahőmérsékleten pihenni.
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!