Tavola in Piazza

Talán valami megmozdul...

Lassan három hete már, hogy ismét van Internetünk, és mégis, csak néhány napja, kezdtem el újra nézelődni a régen szinte naponta látogatott oldalakon. A másfél hónapos kimaradás után egyébként bekukkantottam a mailboxomba, de amikor megláttam, hogy majd’ 200 beérkezett levelem van, úgy, ahogy volt, azonnal be is zártam.
(Aha, meg ezt a posztot is kb. két hete írom már…. nem megy az írás, na. :-)))) Ezalatt a szinte mindenféle kommunikáció- és információmentes időszakban jöttem rá arra, hogy mennyire fontos ez a kilenc hónap egy nő életében, és a természet nyilván nem véletlenül adott ennyi időt az anyaságra való felkészülésre. Most látom csak, hogy Anna baba még meg sem született, és mégis millió csodálatos közös élményünk van már…énekelünk, lódafing babás kekszet gyártunk, kopácsolunk a pocakon ki, s be, nemalszunk, málnalevél teát iszunk, homeopátiás bogyókat kapkodunk és azzal hitegetjük magunkat, hogy ezek majd megmentenek minket az „átvágástól”; apácarácsot és kiskaput festünk, hátfájunk, bababútort tologatunk, apával jókat nevetünk, és persze női mivoltunkat bizonyítandó, hormonokkal felturbózott, szeszélyes kedvünknek szabad utat adva boldogságos-bőgős kalandokba keveredünk. Szóval minden rendben, köszönöm szépen én is jól érzem magam. Az utóbbi két hónapot gyakorlatilag a konyhában töltöttem mindenféle kényszerítő körülmények miatt: elsősorban azért, mert félóra egyhelyben üldögélés után nagyon bedagadnak a lábaim, másodsorban pedig mert az alig negyven négyzetméteres kertünkben olyan mennyiségű zöldség termett, amellyel akár az összes nagynénit, nagybácsit, is elláthattuk volna. Mivel a családban azonban mindenkinek van kertje, így csak a szomszédokra sikerült rátukmálni hetente néhány kiló paradicsomot, padlizsánt, lilababot. Mi meg úgy jártunk, mint a bélyeggyűjtő Gyerek abban a bizonyos svéd gyermekversben… (
Lorien, kívánom, hogy jövőre legalább ekkora mennyiséget szüretelj! Én már rá sem bírok nézni a lila-zöldbabra! :-)))) A paradicsomról nem is beszélve… közel negyven kilóból négyféle paradicsomszószt készíettem; a koktélparadicsomokból, a jól bevált kapribogyós-fokhagymás verzióból lett hét-nyolc üveggel; aztán második nekifutásra sikerült kikísérletezni a világ legjobb ketchup receptjét.Lett ismét húsz üveg szép, színes, ecetes kaliforniai paprikám, ezerféle lekvárom, amelyek közül a legeslegeslegfinomabb a cseresznyeszilva, és amihez semmilyen fixet meg faxot nem használtam, (és itt és most ünnepélyesen megfogadom, hogy többé egyik lekvárhoz sem fogok semmiféle port kavarni, könnyítse az bármilyen formában a munkámat!!!), „gumibarack” híján pedig próbálkoztam félérett nektarin és szilva tartósítószer mentes eltevésével, de sajnos a gyümölcsök megpuhultak, így sütitöltelékként végzik majd.
A nyáron több gasztroajándékot is kaptam, amiket mindenképp meg kell, hogy örökítsek itt a blogban; megérdemlik a közszereplést! Először is Nórinak szeretném megköszönni a saját kezűleg készített ajándékokat, amelyek egy része most is a konyhámat díszíti, a másik részét (ld. ajvar) seperc alatt elfogyasztottuk. Nóritól szerb recepteket is kaptam, amelyek közül a savanyú uborkás-krumplis-céklás-főtt tojásos-joghurtos ún. „Balkán salátának” nagy sikere lett annak ellenére, hogy errefelé nincs nagy keletje a joghurtos/tejfölös salátáknak. A desszertekkel (koljivo, tulumba) egyelőre csak szemezek, de előbb vagy utóbb mindenképp kipróbálom mindkettőt.
Lorientől is jött egy tetemes pakk, épp amikor otthon voltunk. Vetőmagért cserébe küldött nekem jobbnál jobb lekvárokat éééééééés egy üveg valódi barackpálinkát! A lekvárok közül eddig egyet, a baracklekvárt mertem felbontani, a többit csak kerülgetem… Olyan dili vagyok, sajnálom felbontani. Csak nézegetem az üvegeket(főleg ezt a sült epreset 🙂 és aztán mindig azt gondolom, hogy ááááááá, ez még nem elég ünnepélyes alkalom arra, hogy felbontsam bármelyiket is. Úgy vagyok velük, mintha valami drága bort tartogatnék a pincémben. A pálinkát egyértelműen szülés (szoptatás?) utánra tarogatom. Az elmúlt kilenc hónap alatt az egyetlen dolog, amitől többször is undorodtam, az az alkohol volt. A baráti összejöveteleken felbontott legjobb borok is minium ecetnek tűntek első szaglásra…következésképp a másodikra már legtöbbször nem került sor. 🙂 Kíváncsi vagyok, hogy fogok viszonyulni a Lorien -féle kincset érő pálinkához úgy egy-két hónap múlva! Na de addig is hagyom, hadd érjen ott lenn a pincében.
Kedvenc szomszédom és a párja Franciaországban, Champagne környékén töltöttek el két hetet. Ez épp akkortájt történt, amikor Mamma postolta
ezt és ezt a mogyoróolajjal készült finomságot, én meg kapva kaptam az alkalmon, és rögtön rendeltem egy üveggel. Mogyoróolaj épp ott, akkor, abban a pillanatban nem volt, de érkezett helyette egy fél liter kiváló minőségű dióolaj (amit fogalmam sincs még, mire fogok elpancsolni, ha valakinek vannak ötletei, kérem jelezze!!!) és az olajjal együtt kaptam ezeket a belül teflonbevonatú, kerámia muffin/felfújt vagy tegyélbeleamitakarsz (süti?)formákat.
Mielőtt hazamentünk az öcsémnek és a barátnőjének kerestem valami hasznos ajándékot, amikor rábukkantam ezekre a szimpatikus mappákra: persze, vettem magamnak is. 😉 Sosem szerettem a csilli-villi holmikat, ezt a cseresznyés-muffinos mappát azonban nem volt szívem otthagyni, a paprikás, a padlizsános és a zöldalmás irattartókról nem is beszélve.
Ezen felül megajándékoztam magam még két könyvvel. Az egyiket otthon vettem, Magyarországon, de hallgatni kellett volna a bölcs, és igen masszív nemzettudattal rendelkező olaszokra, akik erőszakosan tiltakoznak azellen, hogy olyan külföldi írjon az olasz konyháról, aki nem élt minimum tíz évig folyamatosan a naffényes Itáliában. Esetünkben pedig egyenesen egy angol férfiúról van szó; ez pedig már mindennek a teteje! 😉 William Black Al dente – Gasztronómiai kalandozások Itáliában című könyvéről van szó, és annak ellenére, hogy a könyvet júliusban vettem, még most is csak a második fejezetnél tökölök. Egyelőre a hormonokra fogom a dolgot, de megfogadtam, hogy később újraolvasom, hátha másodszorra felkelti az érdeklődésemet a torinói városleírás, a számtalan, témába szerintem teljességgel oda nem illő történelmi vonatkozással egyetemben.
Az előbbinek szöges ellentéte Elena Kostioukovitch Perché agli italiani piace parlare del cibo című műve Umberto Eco előszavával, ami már önmagában is garancia arra, hogy igen értékes írásról van szó. Egyébként nincs rajta mit ragozni, kultúrát közvetít, szokásokat mutat be; annak aki szeretné megismerni az olaszokat, melegen ajánlott! No, azt hiszem, itt új bejegyzést kezdek, mert nehézkes lesz megfelelően elrendezni a fotókat, a szöveget, és kicsit fáj a pocakom is -azt hiszem, Anna baba készülődik….pssszt, vasárnap telihold lesz! 😉
Most megyek járok egyet, hátha elmúlik a fáj, jövő héten pedig, ha még mindig egyben leszünk, jövök, és folytatom a nyári élményekről szóló részletes beszámolót.

Fokhagymás-kapribogyós koktélparadicsom

A Casamia Cucina nyári számában bukkantam erre a receptre, és mivel koktélparadicsom dömping volt nálunk,mindenképp ki kellett próbálnom! Most bontottam fel az első üveget, és bár az íze egyáltalán nem olyan, mintamilyet vártam, tésztaszószokhoz kitűnő alapanyag!

Fokhagymás-kapribogyós koktélparadicsom

Hozzávalók:
  • 4 kg koktélparadicsom
  • 100 g kapribogyó
  • 60 bazsalikomlevél
  • 30 gerezd fokhagyma
  • extraszűz olívaolaj

Egy serpenyőben pirítsuk meg a fokhagymagerezdeket. Adjuk hozzá a kapribogyót és a paradicsomokkat, nagy lángonpirítsuk kb. 5 percig, majd töltsük előre kimosott üvegekbe. A paradicsomok közé tegyünk egy-egy megmosott, megszárított bazsalikomlevelet.

Zárjuk le az üvegeket, helyezzük őket egy nagy lábasba. A lábast töltsük meg annyi langyos vízzel amennyi az üvegeket ellepi, és nagyon gyenge lángon (épp csak gyöngyözzön a víz) forraljuk kb. 20 percig, majd így hagyjuk kihűlni. Néhány hét múlva fogyasztható.


Pomodorini con aglio e capperi

Ingredeinti:

  • 4 kg di pomodori ciliegino
  • 100 g di capperi
  • 60 foglie di basilico
  • 30 spicchi di aglio
  • olio extravergine d’oliva
  1. In una padella scaldate l’olio e soffriggete l’aglio. Unite i capperi e i pomodorini, cuocete a fiamma alta percirca 5 minuti, poi trasferite i pomodorini nei vasetti intervallandoli con le foglie di basilico precedentemente lavate e asciugate.
  2. Mettete i vasetti in una pentola capiente, ricopriteli completamente d’acqua e bolliteli per 20 minuti. Lasciateli raffreddare nell’acqua.

Nyárbúcsúztató paprika

Nem múlhat el “nyárvég” ennek az ecetes paprikának az elkészítése nélkül. Érdekes, hogy bármennyit készítek belőle, Karácsonyra mindig csak egy üveggel marad 🙂
Ecetes kaliforniai paprika
Hozzávalók:
  • 3 liter víz
  • 1 liter fehérborecet
  • 300 g kristálycukor
  • 100 g só
  • 3,5 kg sárga és piros kaliforniai paprika vegyesen
  1. Forraljuk fel a vizet az ecettel, a cukorral és a sóval, majd hűtsük le. Legjobb megoldás, ha üvegtöltögetés előtti este elvégezzük ezt a műveletet.
  2. Mossuk meg a paprikákat, vágjuk hosszanti szeletekre, amennyire lehet, szárítsuk meg. A színeket váltogatva töltsük meg a paprikaszeletekkel az előzőleg fertőtlenített üvegeket, öntsük rá a kihűlt ecetes-cukros levet, majd jól zárjuk le.
  3. Az üvegeket helyezzük egy nagy lábasba, majd töltsük meg annyi vízzel, hogy az üvegeket ellepje.
  4. Forraljuk az egészet 1-2 percig, öntsük le a víz felét, fordítsuk az üvegeket a tetejükkel lefelé, fedjük le, és így hagyjuk kihűlni. Másnap mehet is a kamrapolcra.
  5. (Ebből a mennyiségből kb. 20 kisebb üveget sikerül megtölteni. Én az idén dupláztam. 😉

Peperoni in agrodolce al naturale

Ingredienti:
  • 3 litri di acqua
  • 1 litro di aceto di vino bianco
  • 300 g di zucchero
  • 100 g di sale
  • 3,5 kg di peperoni rossi e gialli
  1. Fate bollire l’acqua con l’aceto, sale e zucchero la mattina per la sera o viceversa.
  2. Lavate i peperoni e tagliateli a spicchi, asciugateli e disponeteli nei vasi di vetro a chiusura ermetica, versateci sopra il liquido freddo e chiudete bene il vaso.
  3. Mettete i vasi in una pentola grande con dell’acqua che copra i vasi. Portate all’ebollizione per circa 1-2 minuti, togliete una parte dell’acqua, lasciando che copra metà vaso.
  4. Rovesciate i vasi con il tappo in giù, coprite la pentola con un coperchio e infine lasciate riposare finchò non si rafferddi.

Cukkini olajban

Tegnap levest ettünk, ígyhát a mai (Majdnem) Minden napra egy tészta elmarad. Sikerült viszont mozgósítani a kisöcsémet, aki nagyon rendes volt: elküldte nekem e-mailben az olajban eltett cukkini receptjét, amit nemrég megígértem. Tehát:
Cukkini olajban – Zucchine sott’olio
Hozzávalók:
  • 800 g cukkini
  • 8 dl fehérborecet
  • extra szűz olívaolaj
  • néhány levél bazsalikom
  • oregánó
  • 2 babérlevél
  • 5-6 szem feketebors
A cukkiniket megmossuk, hosszanti vékony szeletekre vágjuk, besózzuk, és 1-2 óráig egy szűrőben állni hagyjuk, hogy a fölösleges víz lecsöpögjön. Az ecetet a babérlevéllel és az egész borssal felforraljuk, és a cukkiniszeleteket ebben a lében főzzük kb. 1-1,5 percig, majd leszűrjük, és amennyire lehet megszárítjuk. A szeleteket egyenként felgöngyöljük, majd jó szorosan kisebb, előzőleg sterilizált üvegekbe töltjük úgy, hogy közben ide-oda rakunk egy-egy levél bazsalikomot és oregánót is. Ezek után az üvegeket feltöltjük olívaolajjal, lezárjuk, és a kamra egy sötét zugában legalább egy hónapig hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek.
Az eredeti receptben nem írják, hogy fel kell göngyölni, de valahol láttam, és olyan, de olyan mutatós, hogy szerintem gasztroajándékként is nagy sikert arat.
Ügyeljünk arra, hogy az üvegek teljesen tiszták legyenek, és hogy a cukkiniket jól szárítsuk meg, mert egyébként könnyen megpenészedik.
Fogyasztható előételként, szép dísz mindenféle falatkákon (tavalyi próba: kenyérkocka, friss kecskesajt, rajta egy felgöngyölt cukkiniszelet), de illik akár egy szárazabb frissensült mellé is.

Bodza

Az ember mindig dúdol vagy mormog valamit magában. Néhány hete ráakadtam a You Tube-on erre a dalra:

(Pontosabban ezekre a dalokra.) Ezen nőttem fel: Kalákán, Vitai Ildikón, Illésen… Az István a király bemutatója után néhány hónappal már kívülről fújtam a szöveget apróbb változtatásokkal, mint pl. „Erre kamarun, István a mi urunk, árad a kenyere vége ránk…” A Sebő féle Weöres Sándor összeállítást utoljára sok-sok évvel ezelőtt egy Kaláka-fesztiválon hallottam, Diósgyőrben, s amikor most, ismét rátaláltam annyira megörültem neki, hogy több mint egy hétig ezt dudorásztam. Tartott ez mindaddig, míg néhány napja azt álmodtam, hogy egy kedves ismerősömnek énekeltem Bob Dylannek a Blowing in the wind című dalát. Rögtön kiugrottam az ágyból, gép bekapcs, dal megkeres. Találtam is egy csodaszép verziót Katie Meluna előadásában itt:
Tehát most ez mocorog a fejemben. Emlékszem, amikor férjhez mentem, hetekig Tóth Árpád Esti sugárkoszorúját mormoltam magamban. Na, de hogy jön ez a gsztro témához? Úgy, hogy bodzaszedéskor meg Nemes Nagy Ágnes Tavaszi felhők című versét mondtam el magamban kb. százhuszonháromszor. Biztos mindenki könyv nélkül fújja, de azért hadd legyen itt:

Nemes Nagy Ágnes
Tavaszi felhők

Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.
Szállj, szállj felhő
pamacsos,
hullj le te zápor,
aranyos.
hullj le te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.

Akkor hát lássuk, mit is készítettem bodzavirágból:

Bodzaszörp – Sciroppo di fiori di sambuco
Hozzávalók:
kb. 30-40 megmosott, lecsepegtetett bodzavirág-tányér (nem tudom, általában a receptek miért javasolnak csak épp néhányat; ártani, nem árt, legfeljebb aromásabb lesz az italunk)
5 liter víz
3,5 kg kristálycukor
5 dkg citromsav
3 karikára vágott citrom

Főzzük fel a vizet a cukorral és a citromsavval, hagyjuk hűlni kb. 5-10 percig, majd a szinte még forró szirupot öntsük rá a karikárra vágott citrommal összekevert bodzavirágokra. Hagyjuk állni 1-2 napig, szűrjük le, töltsük üvegekbe, és az üvegek méretétől függően dunsztoljuk 20-30 percig. (Ugyanezzel a szisztémával készítettem akácvirág szörpöt is, de nem vagyok vele kibékülve. Az akác sokat veszített az aromájából. Sebaj, meghagyjuk télire, fájós torokkal biztos jó lesz kortyolgatni egy kis akácszörppel megbolondított mézes tejet.)

Nálam a befőttek, lekvárok, paradicsomszósz stb. eltevésénél a nedves dunsztolás alapvető dolog. Itt Olaszországban mindenki ezzel a módszerrel tartósít. Nátrium micsodát, meg citromsavat, borkősavat itt már seholsem árulnak. Tavaly, amikor csalamádét raktam be, kerstem, kutattam a boltok polcain, de nem találtam sehol, aztán mentem nagy hévvel a gyógyszertárba, ahol felvilágosítottak, hogy jónéhány éve már, hogy betiltották. Azóta mindent dunsztolok. Kicsit babrás, kicsit hosszú folyamat, de legalább nem káros. Itt a szörpnél is gondolkodtam azon, hogy belemenjen-e a citromsav vagy sem, aztán mégis beletettem…biztos, ami biztos alapon.

A következő recept Torkos Zergétől származik. Kicsit módosítottam az eredeti mennyiségeken a saját bevált madártej receptem szerint, kicsit a magamévá tettem az egészet, így ilyen lett:

Illatos madártej –
(Haha, ez jó lesz olaszul! Azuram is csak néz, hogy az meg mi!:-))))
„Latte profumato di uccello”
Hozzávalók:
1,2 liter tej
4 tojás
1 ek. liszt
15 dkg kristálycukor
1 vaníliarúd
1 narancs durvára reszelt héja
ízlés szerint bodzaszörp

A tojások fehérjéből és 5 dkg cukorból kemény habot verünk. Hét dl tejet a vaníliarúd kikapart belsejével és a narancshéjjal felforralunk, majd a habot evőkanállal óvatosan beleszaggatjuk. A habgaluskák mindkét oldalát egy-egy percig főzzük, majd szűrőn lecsorgatjuk. (A megmaradt vaníliarudat egy hermetikusan záródó dobozban szoktam tartani, jól beborítva kristálycukorral. Eredmény: illatos vaníliás cukor.)
A tojások sárgáját a maradék cukorral, a liszttel és tetszés szerinti bodzaszörppel habosra keverjük, a maradék tejjel felengedjük, és azt az átszűrt tejet is beleöntjük, amiben a habgaluskákat főztük. Habverővel állandóan kevergetve híg krémmé főzzük, majd ha kihűlt, mély tálba öntjük, a habgaluskákat a tetjére fektetjük, és behűtve, egy cseppnyi bodzaszörppel meglocsolva tálaljuk.


Bodzavirág köntösben – Fiori di sambuco in camicia
Hozzávalók:
néhány bodzavirág
kevés bodzaszörp
20 dkg liszt
3 dl tej
2 dl szódavíz vagy szénsavas ásványvíz
2 egész tojás
csipetnyi só
½ dl étolaj
A tojásokat a csipetnyi sóval habverővel felverjük, majd felváltva apránként belekeverjük a lisztet, a szódavizet és a lisztet. Az egészet csomómentesre keverjük, végül belekeverjük az étolajat és egy kevés bodzaszörpöt is. Ebbe a palacsintatésztába mártjuk a bodzavirágokat, majd forró olajban kisütjük, lecsöpögtetjük, porcukorral megszórva tálaljuk. El tudnám képzelni vanília fagylalttal is, de mivel fagyi nem volt otthon, a második kisütött adagot a Müller cég bodzavirágos-zöldalmás jégbe hűtött joghurtjával és egy cseppnyi bodzaszörppel csorgattam meg. (Itt is kipróbáltam az akácvirágos változatot, de elég jellegtelen íze lett.)
A megmaradt bodzavirágot ne dobjuk ki! 5-6 napi szárítás után papírzacskóba csomagolva elrakhatjuk bodzateának. Ügyeljünk arra, hogy a virágokat megfelelően szárítsuk ki, illetve hogy ne tároljuk őket hermetikusan lezárt üvegben, mert furcsa illatot fognak árasztani… A bodzavirág így szárítva kb. egy évig használható fel.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!