Tavola in Piazza

Medvehagymás zöldségleves

Ugye te sem dobod ki a húsvéti sonka főzőlevét?

Én már évek óta alaplevezek. Általában húsból/csontból vagy hal nyesedékből, garnéla páncélokból előre elkészítem, aztán kisebb adagokban lefagyasztom, és amikor szükséges, csak előkapom a mélyhűtőből a megfelelő zacsit. A jó minőségű füstölt sonka főzőleve különleges ajándék: használtam már tészta főzéséhez, spárgás rizottó alapleveként, löttyintettem mártásokba (besamellel pl. remekül működik), de a tegnapi pacalt is ezzel – na meg persze egy jó adag fehérborral – öntöttem fel. A tél végén kissé fáradt ízű zöldségeknek is kifejezetten jót tesz, íme a bizonyíték:

Medvehagymás zöldségleves

Hozzávalók: 300 g brokkoli, 300 g kelbimbó, 3 db burgonya, 3 sárgarépa, 3 gerezd fokhagyma, 1 fej vöröshagyma, egy nagy csokor medvehagyma, 100 ml száraz fehérbor, füstölt sonka főzőleve, 100 ml tejszín, só, frissen őrölt fehér és fekete bors, extra szűz olívaolaj

sonka fozole zoldsegleves

A zöldségeket megtisztítjuk, a hagymát, a medvehagymát és a fokhagymát finomra aprítjuk. A brokkoli rózsáit diónyi darabokra szedjük, szárát 2-3 darabra, a kelbimbót negyedekre a burgonyát kisebb kockára vágjuk, a sárgarépát 2 mm vastagon felkarikázzuk.

A brokkoli szárát a burgonya, a répa és a fokhagyma 1/3 részével egy lábasba tesszük, felöntjük annyi sonka főzőlével, amennyi éppen ellepi, és addig főzzük, amíg a zöldségek megpuhulnak. Ezután az egészet botmixerrel sima pürévé turmixoljuk, hozzáadjuk a tejszínt, és félretesszük.

A hagymát közben 3-4 ek. olívaolajon üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a medvehagymát, a maradék fokhagymát, burgonyát, sárgarépát valamint a kelbimbót, meghintjük egy csipetnyi őrölt fehérborssal és sóval, majd 2-3 percig pirítjuk. Felöntjük a borral és egy kevés vízzel (esetleg sonka főzőlével, de itt a só miatt érdemes kicsit odafigyelni), és a zöldségeket félpuhára pároljuk. Hozzáadjuk a brokkolirózsákat, majd amikor ezek is majdnem megpuhulnak, hozzákeverjük a tejszínes zöldségpürét és a levest forráspontig hevítve készre főzzük.

Tálaláskor megszórjuk egy jó adag frissen őrölt fekete borssal, meglocsoljuk egy teáskanálnyi extra szűz olívaolajjal. Pirítóst érdemes belemártogatni. Citromlével, tárkonyecettel savanyítható.

Anellini füstölt sonkával, zöldborsóval, fürjtojással és ropogós kalácsmorzsával - klasszikus egyperces "húsvét keddre"

Egyperces, mert kb. ennyi ideig tart elmondani, hogy hogy kell elkészíteni a lenti tésztát. Klasszikus, mert nálunk húsvét utáni kedden immár azzá vált – visto che sonka, tojás és egy nyúlfarknyi kalács mindig marad, a zsenge zöldborsó állandó lakója a fagyasztónkak, tészta nélkül meg ugye nálunk nem élet az élet. Persze, lehetne szofisztikáltabbá tenni az ételt valami komolyabb tésztával, krémesre főzött tojással, sajtropogóssal, tormás/citromos sonkakrémmel, friss zöld spárgával, esetleg a főtt sonka levének felhasználásával, de a húsvéti tobzódás után, úgy érzem, ez teljesen fölösleges.

DSC_8239

Ennyire egyszerű tehát az egész…

Anellini füstölt sonkával, zöldborsóval, fürjtojással és ropogós kalácsmorzsával

Hozzávalók 4 személyre: 320 g anellini tészta, 1 fej mogyoróhagyma, 100 g főtt, füstölt sonka, 100 g fagyasztott zöldborsó, 8 db keményre főtt fürjtojás, 50 g szikkadt húsvéti kalács, 4 tk. frissen reszelt parmezán, só, frissen őrölt feketebors, kevés friss zöld fűszer (most majoránna és kakukkfű), extra szűz olívaolaj, vaj

DSC_8213

A sonkát apróra, a fürjtojásokat negyedekre vágjuk. A kalácsot késes robotgépben morzsává aprítjuk, serpenyőben megpirítjuk, és amikor kihűl, összekeverjük a parmezánnal.

A hagymát megpucoljuk, finomra aprítjuk, és egy serpenyőben, kevés olaj és vaj keverékén üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a sonkát, a zöldborsót, és a zöld fűszereket, kevés sót és frissen őrölt feketeborsot, majd az egészet fedő alatt addig pároljuk, amíg a borsó megpuhul. A szaftból 4-5 teáskanálnyit félreteszünk, a zöld fűszereket kidobjuk.

Közben a tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, és összeforgatjuk a sonkás-borsóval. A tésztát tényérokra szedjük, megszórjuk a parmezános kalácsmorzsával, megrakjuk a negyedelt fürjtojásokkal, meglocsoljuk a félretett szafttal, és azonnal tálaljuk.

Risotto al silene - Rizottó hólyagos habszegfűvel

E infine la terza ricetta promessa, e Buona Pasqua a tutti! 🙂
Risotto allo sclopit
Ingredienti:
  • 4 tazze da caffè di riso (ho usato Carnaroli)
  • 1 cipolla
  • 2 cucchiaini di burro
  • olio d’oliva extravergine
  • 200 g di foglie di silene
  • 100 ml di vino bianco
  • 80 g di Montasio
  • brodo di verdure
  • sale
  • pepe

Tagliate a cubetti la cipolla, sminuzzate le foglie del silene e riscaldate il brodo di verdure.
In una casseruola fate imbiondire la cipolla con l’olio e un cucchiaino di burro. Unitevi il riso, fatelo tostare per qualche istante, aggiungete anche le foglie del silene sminuzzate, un po’ di pepe e il vino bianco. Quando la maggior parte del vino sarà evaporato, abbassate la fiamma e fate cuocere il riso fino a quando diventa tenero, bagnando ogni tanto con il brodo bollente.
Alla fine aggiungete il Montasio tagliato a dadini piccolissimi, il rimanente burro e fate cuocere tutto mescolando fino a quando il burro si scioglie. Servite subito.
Magyar változat Gasztrotippen.

Minestra verde di primavera - Tavaszi zöld leves

Ecco la seconda ricetta promessa. Lüidea di base arriva dalla rivista La Cucina del Corriere Della Sera -che secondo me è la rivista di cucina più bella che in questo momento si trova in Italia. Quando l’Uomo ha visto la foto della minestra, ha detto: “Questa non la mangerei.”
Il giorno dopo l’ha mangiato! 😉 Anzi…!
Minestra verde di primavera
Ingredienti:
  • un bel mazzo di erba cipollina
  • 1 cipollotto
  • 1 spicchio d’aglio
  • 100 g di foglie di ortiche
  • 100 g di foglie di silene
  • 100 g di spinaci
  • un mazzetto di prezzemolo
  • 2 patate medie
  • 1 l di brodo di verdure
  • qualche rametto di timo fresco
  • 4-5 foglie di basilico
  • 4 cucchiai di panna acida
  • 1 cucchiaino di burro
  • olio d’oliva extravergine
  • sale
  • pepe

In una casseruola con l’olio e il burro fate imbiondire l’erba cipollina, la cipolla e l’aglio sminuzzati. Aggiungete le patate tagliate a cubetti, le foglie di ortiche, anche quelle di silene, gli spinaci e le erbe aromatiche. Pepate, versateci il brodo e lasciate cuocere per circa mezz’ora.
Con un frullatore ad immersione frullate le verdure, e servite subito con un cucchiaio di panna acida e qualche erba profumata sopra.
Magyar változat a Gasztrotippen.

Kalács és verseny

“étteremalakítás”
Ha minden jól megy, az idő is kegyes lesz hozzánk és sikerül összeszedni a társaságot is (no, itt lesznek azért problémák 😉 akkor Húsvét hétfőn nagyszabású főzőverseny résztvevője leszek.
Minden ott kezdődött, hogy barátosném meghívott hozzájuk ebédre. Amolyan batyus ebédre. Mindenki vitt valamit: volt frissen szelt sonka, egyenesen San Danieléből, fűszeres pancetta valamelyik nagybácsitól, marintált lajbogyók valahonnan délről, tatárbifsztek, vaddisznópörkölt polentával, petrezselymes erdei gomba és sooook-sooook desszert. Ha jól emlékszem, akkor készítettük a vaníliakrémes zsidócseresznyét vaníliakrémmel, az almáspitét meg a fahéjas-szilvás-sipkás-paplanos sütit.
A vaddisznópörköltöt M. készítette otthon még előző nap. Megkért minket, hogy kóstoljuk meg, és szóljunk, ha hiányzik valami belőle. Persze mindenki nagy bölcsen rám mutogatott, mondván ő a magyar, ő a „gulasch” szakértő. Nem volt mit tenni, megkóstoltam a pörköltöt. M. bizakodva kérdezte:„ Allora, che cosa manca?” (Akkor hát, mi hiányzik?) Én: „Beh, un po’ di sale e un mezz’ora di cottura.” (Háááát, egy kevés só, és úgy fél óra főzési idő.)
Paff, nem kellett volna! Szegény M. ben meghűlt a vér, ugyanis előző nap 5 órán keresztül főzte a bestiát 🙂 és tényleg szívét-lelkét beleadta. No, akkor mindenki a nagy bödönhöz járult, és közösen megállapodtunk abban, hogy megesszük, még ha kicsit rágós is a hús.
Láttuk viszont, hogy később M. nagyon maga alatt volt. Próbáltuk felvidítani, vigasztalni egy kicsit, mókázni, de nem segített semmi. Aztán barátosném kitalálta, hogy majd ha jó idő lesz, szervezünk egy főzőversenyt, amelynek a két főszereplője M. lesz és én. Persze belementem rögtön, gondoltam, M. is felvidul a gondolattól, aztán majd jót nevetünk az egészen, és szépen elfelejtünk mindent.
Csakhogy nem így lett, ugyanis a társaság kapva kapott az alkalmon, jól az eszükbe vésték a kiírást, és azóta is egyfolytában emlegetik.
No, erre a versenyre készülök most.
Először valami különlegeset, valami nagyon kidolgozottat akartam kitalálni, de rájöttem, hogy semmi értelme nagy dolgokba fogni, ugyanis bármilyen magyaros ételt készítek, az az ittenieknek úgyis érdekes lesz.
Épp a a menüt készültem összeállítani, szelektálni egy kicsit a már meglévő ötleteimet, amikor barátosném szólt, hogy valószínűleg Húsvét hétfőn megejthetjük a nagy „campionatot”. No,innen nem is gondolkodtam tovább: sonka, kolbász úgyis jön otthonról, sütök hozzá friss kalácsot, főzök hozzá sárgatúrót, készítek egy-két magyaros kencét (körözöttet saját kútfőből, tepertőkrémet -mondjuk a Tomakonyhából), megtöltök egy dagadót, sütök két süneményt, a főétel meg legyen M. feladata.
Két probléma jött közbe: dagadó a naffényes Itáliában nincs ugye, mert másképp bontják a sertést, enélkül pedig valószínűleg csak előételnek lenne elég a felsorolt rakomány.
Ekkor lépett a színre egy nagyon szimpatikus bloggertársam, aki nagylelkűen megosztott velem egy szupertitkos pácreceptet, amit a múlt hétvégén ki is próbáltunk, természetesen a jövendőbeli zsűri közreműködésével. Ők mondták azt, hogy akár nyerő fogás is lehetne. És persze kérleltek, hogy mondjam el a receptet. De nem tettem.
Viszont döntöttem: az étel versenyfogás lesz, akár illik, akár nem a főtt füstölt sonka-sárgatúró-foszlós kalács trió után. Ha belegondolok, hogy M. is hasonló mennyiségű fogással fog nevezni, akkor már ugyis teljesen mindegy. Két napig csak enni fogunk.
Mindenesetre csináltam egy kalácstesztet. A legfinomabb, másnap is tökéletes kalács a VKOrsi receptje alapján készült, amit később olívaolajban eltett, szárított paradicsommal is kipróbáltam, de a paradicsom sárgára festette a tésztát, ami – valószínűleg a nagyobb mennyiségű olaj miatt- nem is lett igazán foszlós, és másnapra is sokat vesztett azon kevés puhaságából, ami frissen még volt neki. Marad a jól bevált eredeti recept.
Ezek után már csak a süneménypróba maradt. Nosztalgiázhatékom volt, így sütöttem egy Lajcsi szeletet, egy kávékrémes kókuszosat, és egy üdítő szeletet is. (Még egy bombát is akartam, de végül túl babrásnak tituláltam és elvetettem az ötletet.)
A végleges voks az üdítő szeletre szállt, kisebb módosításokkal: alsó kakaós piskóta + a középen lévő túrós-vajas krém marad, a tetejére viszont Fanta-vaníliapuding-narancsszeletek helyett vagy Fanta-vaníliapuding-eperdarabok, vagy piros Fanta-lódafing puding-eperdarabok kerülnek. A sünemény, Húsvét lévén galamb formára lesz vágva és mondjuk tojáscukorral lesz díszítve. Na jó, tudom ez már merő giccs, de nem baj! A lényeg, hogy hasson!
M. azóta egyébként is részt vett 1-2 főzőtanfolyáson, és így előnyben van. 😉
Ezek után már csak az időjárásét kell könyörögni, mert egyelőre úgy esik az eső, mintha dézsából öntenék, és ha így marad, akkor nem marad más számomra, mint az „újratervezés”. 🙂


Foszlós kalács Húsvétra

Hozzávalók:
A kovászhoz:

  • 1 pohár liszt (kerestem egy VKOrsi által javasolt kb. 240 ml-es poharat)
  • 2/3 pohár víz
  • 1 tk. szárított élesztő
  • 1 tk. cukor

A tésztához:

  • a már elkészített kovász
  • 1 1/3 pohár liszt
  • 3 ek, cukor
  • 1 tojás
  • 3 ek. olaj
  • 1 tk. só
  • + 1 tojás a kalács kenéséhez

A kovászhoz valókat összekeverem, és szobahőmérsékleten minimum 5-6 órán keresztül állni hagyom.
A tésztához valókat és a kovászt laposan összedolgozom, és legalább 20-25 percig dagasztom, majd letakarva, szobahőmérsékleten 1 órán keresztül állni hagyom.
Ekkor újra átgyúrom, tetszőlegesen két- vagy három részre osztom, hurkákat formálok belőlük, ezeket kissé megcsavarom a saját a tengelyük körül, és hármas vagy négyes fonással (majd ha nagy leszek, nyolcassal is, csak még a négyes is csúnyácska) összefonom őket.
Nagy segítség volt az E. Margit és Limara által készített videósorozat, ami itt található.
A kalácsot sütőpapírral kibélelt formába teszem, majd 40 fokos sütőben még egy óráig hagyom kelni, aztán megkenem felvert tojással, a sütőt 200 fokra tekerem, és a kalácsot kb. 35 perc alatt készre sütöm.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!