Tavola in Piazza

Húsleves sajtos pirítóssal és sült hagymával

Mindig nagy dilemma nálunk, hogy mivel dobjuk fel a maradék húslevest. Szeretjük a parmezános-petrezselymes/kapros-citromos grízgaluskát, a vékony csíkokra szelt soksajtos frittatát, sőt, évente három-négy alkalommal amolyan össznépi családi kikapcsolódás címén (hármasban 🙂 ) tortellinit is szoktunk kifejezetten erre a célra gyártani. A pálmát azonban ez a pirítóssal, sajttal, sült hagymával és sok-sok friss petrezselyemzölddel felturbózott verzió viszi. Próbáljátok ki! Isteni!

Húsleves sajtos pirítóssal és sült hagymával

Hozzávalók 4 személyre:

2 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

4 szelet magvas kenyér

100 g ementáli sajt

kb. 1 l húsleves

1 nagy csokor petrezselyemzöld

napraforgó olaj

frissen őrölt fekete borssulthagymas husleves fokhagymas-sajtos piritossal

A hagymákat megpucoljuk, félbe vágjuk, majd vékonyan felszeleteljük. A kenyérszeleteket nagyobb darabokra vágjuk, a sajtot nagylyukú reszelőn lereszeljük. A fokhagymát kés pengéjével kissé szétnyomjuk, a petrezselyemzöldet finomra aprítjuk.

Egy serpenyőben kevés napraforgó olajat hevítünk, hozzáadjuk a vékonyra szelt hagymát, a fokhagymát, majd megsózzuk, megborsozzuk, és közepes lángon aranybarnára pirítjuk.

A húslevest felforrósítjuk.

Közben a kenyérszeleteket egyszemélyes tűzálló tálkákba helyezzük, megszórjuk a reszelt sajttal, és 200 °C-ra előmelegített sütőben, ha van, grill programon, megpirítjuk.

A forró levest a sajtos pirítósokra merjük, megszórjuk a sült hagymával valamint az aprított petrezselyemzölddel, és a levest azonnal tálaljuk.

p.s. Legutóbb apró kockára vágott sárgarépát és sütőtököt is főztem bele. Tartalmas egytálétel lett a végeredmény.

sulthagymas husleves fokhagymas-sajtos piritossalok

Kefires sült csirkeszárnyak

Csütörtökön már ér a hétvégi menüt tervezgetni! Ezek a kívül ropogós, belül puha, szaftos, kefirben pácolt, sült csirkeszárnyak pont jók lesznek mondjuk a vasárnapi rántott hús helyett. “Giusto per cambiare.” – ahogy anyósom szokta mondani.

Kefires sült csirkeszárnyak

Hozzávalók 4 személyre: 8 db kicsi csirkeszárny, 300 ml kefir, 1 angol zeller szár, só, frissen őrölt fekete bors, szárított, őrölt fokhagyma, (rizs)liszt, napraforgó olaj a sütéshez

kefires csirke

A zellert finomra aprítjuk

A csirkeszárnyakat megtisztítjuk, ízekre daraboljuk, sóval, borssal és szárított, őrölt fokhagymával ízesítjük, majd a felaprított zellerrel együtt egy keverőtálba helyezzük. (Nálam a szárnyvégek általában mennek a fagyasztóba, aztán pedig a legközelebbi húslevesbe/alaplébe, – kivéve amikor grillezünk, mert akkor nem vágom le, hiszen ez a rész a rácson isteni ropogósra pirul.)

A kefirt a befűszerezett szárnyakra öntjük, alaposan összeforgatjuk, és legalább egy éjszakára hűtőbe tesszük.

Másnap a marinált szárnyakat kivesszük, kissé lecsöpögtetjük, majd egyenként lisztbe forgatjuk, és bő, forró olajban ropogósra sütjük.

Lehetőség szerint könnyű körettel, pl. hagymás paradicsom- vagy joghurtos-kapros uborkasalátával azonnal tálaljuk.

p.s. Próbáltam rizsliszttel is készíteni, de nekem a normál lisztes változat ropogósabb lett.

Spárga-burgonya krémleves maradékokból

A “vasárnapi” maradék húsleves, a benne főtt burgonya + valamilyen szezonális zöldség (jelen esetben az előző héten összegyűjtött, lefagyasztott spárga szárak) nálunk mindig krémlevesben végzik. Betétként most egy gyors frittatát sütöttem, de szeretjük vele a gerslit, és végső esetben tkp. néhány pirított kenyérkocka is megteszi.

Spárga-burgonya krémleves maradékokból

Hozzávalók 4 személyre: 200 g zöld spárga szár, 3 db főtt burgonya nagyobb kockára vágva, kb. 1 l húsleves, 1 ek. frissen reszelt parmezán, 2 ek. tejföl, só, frissen őrölt fekete bors, 2 db tojás, egy kis csokor finomra aprított petrezselyemzöld

sparga kremleves1

A húslevesben a spárga szárakat puhára főzzük. Hozzáadjuk a felkockázott főtt burgonyát, a tejfölt, a parmezánt, és botmixer segítségével az egészet sima pürévé turmixoljuk. A krémlevest forráspontig hevítjük, és félretesszük.

A tojásokat a petrezselyemzölddel valamint kevés sóval és borssal felverjük, majd egy 20 cm átmérőjű serpenyőben 2-2 tk. olívaolajon két frittatát sütünk belőle. A frittatákat feltekerjük, és vékony metéltre vágjuk.

A levest tányérokba szedjük, mindegyikre sült tojás csíkokat halmozunk, megszórjuk frissen őrölt borssal, meglocsoljuk néhány csepp extra szűz olívaolajjal, és azonnal tálaljuk.

sparga kremleves 2Krémlevesek még a blogon:

Fűszeres zöldség krémleves medvehagymás knédlivel

Bögrés bableves

Burgonya krémelves cotechinoval

Sültaprika krémleves friss zellerrel

Aszalt paradicsomos-póréhagymás sütőtök krémleves

Ha tetszett a bejegyzés, követheted a blog történéseit a Facebookon is!

Ha a halételeket is szereted, nézz be a Bárkámra! Biztos vagyok benne, hogy találsz kedvedre való halas recepteket.

 

Panada (il pan bulìt - per quelli che non hanno denti) - Panada (főtt kenyér - a fogatlanoknak) --- VKF! XXXVI.

Nem volt könnyű szülés ez a VKF! forduló, nem azért mintha a számítógépem nem tobzódna még publikálatlan tradícionális olasz ételek fotóiban, hanem mert az történt, hogy készültem, terveztem, olvastam reggel-este, aztán Ember vasárnapra húslevest, sült csirkét és lecsót óhajtott, ráadásul otthonról jött egy kb. tízkilós zöldségszállítmány, amit nem hagyhattam a tavernában, ott már a bornak sem jó, nemhogy a friss zöldségeknek, s én szerényen mindemellett házisajtot terveztem, kenyeret, egy cápás quiche-t a VKF!-re, meg sütit, igen, sütit azt mindenképp, mert hetek óta nem láttam süteményt az asztalunkon.
Ráadásul épp néhány hete találtam rá féláron a Culinaria sorozat Karibi konyha kötetére, meg biztos ami biztos, egyúttal bedobtam a kosaramba egy kevésbé színvonalas kiadású venetói tengeri recepttárat is, arra az esetre ha repülőhalat, nagyobb cápát, hibiszkuszvirágot, zöld banánt, kenyérfagyümölcsöt most az egyszer Rivignanoban nem kapnék. Erre Ember jön itt nekem a húslevessel… Csak onnan tudtam, hogy nagyon vágyik rá, mert azt is hozzátette, hogy még Annát is elviszi egy naaaagy rivignanoi körutazásra, csak legyen végre egy jó brodo. 
Végül persze lett húsleves, meg lecsó, megsült a csirke is, sikerült a 10 kg friss zöldséget felnőttesen is és gyerekesen is elkészíteni, de a nagy rivignanoi körutazásnak 1/2 11-kor vége lett, én meg itt ültem kétségbeesve, hogy akkor most én mit fogok publikálni a Sedith nagyszerű témájában. Arra már nem volt időm, hogy nagy terveket szőjek, gyorsan meginterjúvoltam a szomszédot, van-e valami dél-itáliai ötlete (anyukája déli),  de csak padlizsános receptek jutottak eszébe, nekem meg épp padlizsánom nem volt itthon, aztán végiglapoztam egy friulán szakácskönyvet, és végül vállveregetve konstatáltam, hogy a főtt kenyértől egyszerűbb étel nem létezik a világon, ezt fogom elkészíteni.
Gyorsan utánagugliztam a szakácskönyves polcon, és kiderült, hogy van toszkán változata is, ami csupán néhány tojással gazdagabb, és a nem csak simán, hanem lereszelve szétázott kenyér miatt minden bizonnyal szimpatikusabb állagú is – mert bizony ennek a levesnek? ….nem mondom ki na, hogy milyen állaga van, de evés közben az az érzése támad az embernek, hogy beszedett egy jó kis doveberi begfázást, khgrrrrr, phö.
És hogy mindez miért  a fogatlanoknak? Mert az olasz paraszti konyha eme gyöngyszeme az idősek és a gyerekek kedvenc eledele volt egykor. (És én nem is gondoltam volna, hogy manapság is elő-előfordul a hagyományőrzőbb családok asztalán!)
Mostanában egyébként nem adom fel olyan könnyen, így a legközelebbi húslevesnél a toszkán változattal próbálkozom; azt majd kissé antiautentikusan, ropogósra sült zsályalevelekkel a tetején fogom tálalni, mert szerintem ehhez a csatakos-mállós-nyálas-nyúlós halmazállapotú paraszti ételhez kifejezetten illik.
Aztán egyszer csak megbarátkozunk, a panada meg én.
Panada – il pan bulìt
Hozzávalók: 400 g száraz kenyér, 1 l húsleves vagy 7,5 dl víz és 2,5 dl tej, 2 babérlevél, 1 zsályalevél, 30 g vaj vagy egy kevés olívaolaj, érlelt sajt
A száraz kenyeret a levesbe aprítottam, hozzáadtam a babérlevelet, és az egészet gyakran kevergetve addig főztem, amíg az egész krémes állagú lett (ezt a “krémes” állagot nem én találtam ki, a szakácskönyv írta). A levest még forrón tányérokba szedtem, (pontosabban tányérba, mert Ember köszönte szépen, és azt mondta, hogy neki még van foga), a tetejét meglocsoltam egy kevés olívaolajjal, reszeltem rá egy kávéskanálnyi Grana Padanot. A tányérba szedett leves felét megettem, kb. egy fél evőkanálnyit A Gyereknek adtam – nem kérette magát -, a többit pedig közös megegyszés alapján Artúrnak adtuk.
Nem lepődnék meg, ha valaki magyar verziót is fel tudna mutatni!

Véres rizottó

Tavalyelőtt, amikor Ember bácsikája disznótorba hívott, készítettem először ezt a véres rizottót. Ember nagybácsi ki akarta dobni az összes vért, mert úgy döntött, hogy nem készít véres kolbászt. Természetesen azonnal lecsaptam rá, mint ahogy a kidobbásra váró zsírszalonna nagy részére is.
Hazavittem, a zsírt kisütöttem, a vérből pedig hagymás vért és véres rizottót főztem. Imádták! Aztán meg azon csodálkoztak, hogy eddig ez a véres rizottó nekik miért nem jutott eszükbe… 🙂
A mostani disznóvágás alkalmával a vér nagy részét felhasználták ugyan, de a böllér bácsi úgy gondolta, sok lesz a kolbászba, így egy kevés jutott nekem is. 😉

Véres rizottó
Hozzávalók:
  • 4 csésze rizottóhoz való rizs (Carnarolit használtam)
  • 1 ek. disznózsír
  • 2 tk. vaj
  • 1 vöröshagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 dl száraz vörösbor
  • 320 g főtt vér
  • húsleves (lehetőleg sertéshúsból)
  • 1 ek. reszelt parmezán
  • frissen őrölt bors

Egy lábasban felhevítettem a zsírt és 1 tk. vajat. Hozzáadtam az apró kockára vágott hagymát és az áttört fokhagymát, majd amikor üveges lett, kissé megpirítottam rajta a rizst. Felöntöttem a vörösborral, megvártam míg nagy része elpárolog, majd folyamatosan kevergetve, a forró húslevessel időnként meglocsolva addig főztem, amíg a risz szinte teljesen megpuhult. Ekkor hozzáadtam a kisebb darabokra vágott főtt vért, 1 tk. vajat, a parmezánt, végül borsoztam (sózni nem kellett) 1-2 percig még forraltam, és azonnal tálaltam.


Risotto al sangue

Ingredienti:

  • 4 tazze di riso (Carnaroli)
  • 1 cucchiaio di strutto
  • 2 cucchiaini di burro
  • 1 spicchio d’aglio
  • 100 ml di vino rosso
  • 320 g di sangue di maiale
  • brodo
  • 1 cucchiaio di Parmigiano grattuggiato
  • pepe
  1. Sbucciate e schiacciate l’aglio, tagliate la cipolla a cubetti, lessate il sangue, scolatelo e tagliatelo a dadini.
  2. In una casseruola, nello strutto e 1 cucchiaino di burro fate imbiondire la cipolla e l’aglio. Unitevi il riso, fatelo tostare a fuoco vivo per qualche istante e aggiungete il vino rosso. Quando la maggior parte del vino sarà evaporato, abbassate la fiamma e fate cuocere il riso fino a quando diventa tenero (bagnando ogni tanto con il brodo bollente).
  3. Aggiungete i pezzettini di sangue, 1 cucchiaino di burro, il parmigiano grattuggiato e un po’ di pepe macinato. Fate cuocere il risotto ancora per 1-2 minuti, trasferitelo su un piatto da portata e servitelo subito.

Egy állati nap (Csak húsevőknek!)

Körülbelül másfél hónapja otthon voltunk a szüleimnél. Akárki akármit mond, számomra Magyarország mindig is a világ közepe marad. Az igazat megvallva, egy-egy nyaralást, kirándulást leszámítva, sohasem vágytam el innen, s most, hogy mégis távol vagyok, az otthoni dolgok számomra még több értéket hordoznak magukban. De nem is erről akartam írni… hanem arról a bizonyos állati napról.
Úgy indult minden, hogy egyik délelőtt egy házigalamb “pottyant” az ölünkbe. Tanakodtunk, mi legyen vele, de mivel sokáig nem tartogathattuk, engem illetett az a megtisztelő feladat, hogy megtisztítsam. Hálátlan munka, de meg lehet szokni… Felgráfoltuk a nagyikat: az egyik galamblevest ajánlott, a másik galambbegy pörköltöt, de hát egy galambból elég nehéz kivitelezni ezeket az ételeket, így jóságos Gugli barátunkat hívtuk segítségül. Jobbnál jobb receptek kerültek elő (volt egy töltött változat, amiért különösen odavoltam), a mennyiség miatt azonban mégis egy gombás-galambos rizottóra esett a választás. I’me:
Gombás-galambos rizottó – Risotto ai fughi e piccione
Hozzávalók (2 személyre) :
  • 2 kávéscsésze rizs
  • 1 házigalamb
  • 20 g szárított vargánya
  • 1 kisebb vöröshagyma
  • kb. 1 l húsleves
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 1 ek. vaj
  • reszelt parmezán
  • 2 ek. extra szűz olívaolaj
  • só, frissen őrölt bors
Az olajon és a vaj felén fonnyasszuk meg az apróra vágott hagymát. A galambot vágjuk nagyobb darabokra, pirítsuk néhány percig a hagymán, majd locsoljuk meg a fehérborral. Amikor a bor elpárolog, adjunk hozzá 2-3 dl húslevest, ha szükséges, sózzuk, borsozzuk, majd pároljuk puhára a madárkát. Ha kész, csontozzuk ki, a mellet vágjuk apró kockára (a többi részét nem szükséges, mert már egyébként is elég apró lesz), majd rakjuk vissza a megmaradt lére. Adjuk hozzá az előzőleg beáztatott gombát, majd a rizst is, és folyamatosan kevergetve, a megmaradt húslevest apránként hozzáadva főzzük puhára. Kb. 16-18 perc. A végén adjuk hozzá a maradék vajat, és 1-2 evőkanál reszelt parmezánt. Frissen tálaljuk.
Délután szokás szerint elvittük Artúrt rohangálni egy kicsit a közeli parkba. Kutynak azonban ez alkalommal esze ágában sem volt rohangálni: orrát a földnek szegezte, és keresett, keresett, mígnem megállt egy nagy nyírfa alatt, fej előre, farok fel – beindult a vadászat! Nemsokára éktelen ugatásba kezdett, szaladt a zsákmánytól a gazdiig, gazditól a zsákmányig, de hozzányúlni nem mert 🙂 S hogy mi volt a zsákmány? Egy aprócska, a fészkéből lepottyant fülesbagoly, aki a Tóni nevet kapta. Hazavittük, megetettük, megitattuk, ketrecbe raktuk. Másnap felhívtam a Nyírgyházi Állatparkot, de ők azt mondták, hogy már nem tudják befogadni. Adtak viszont egy másik tippet, így Tóni két nap múlva már a Hortobágyi Nemzeti Park büszke lakója lett. Reméljük, azóta is jól van!

Bagolyetetés után elmentünk kicsit sétálni, meglátogattuk egy nagyon jó barátunkat. Szembe velük elhagyatott, eladó ház, az udvaron csodálatos sárgarózsa bokor. Nem hagyhattam ki! Barátunk anyukája is támogatta az ötletet, miszerint a fiúk igazán szedhetnének néhány szálat, a tulajdonossal meg majd ő elintézi a csínytevést. A két pasas be is, ment; s egyszer csak emberem nagy örvendezve jön: “Gabika, megvan a vacsora!” Én: “Dio santo, mit találtál?” Ő: “Csigát! Rengeteget!” Én: “Jó, jó szedd csak össze, egy feltétellel: ha te tisztítod meg őket. Én elvágtam a galamb nyakát, de a csigáét már nem vagyok hajlandó! :-)))))” I’gy lett tehát csigavacsoránk. Persze nem aznap, mert hagyni kell őket néhány napig letakarva, börtönbe zárva, étlen szomjan, hogy “kiürüljenek”. Kétféleképpen készítettük el őket: az egyik egy szokványos francia étel (Burgundi csiga), a másik egy “anyósrecept” alapján készült étel volt (Paradicsomos-zöldséges csiga polentával). Fényképet szándékosan nem készítettem!

Burgundi csiga – Lumache alla borgognona

Hozzávalók:

  • fejenként 10-12 csiga
  • 3 l víz
  • 1 üveg száraz fehérbor
  • 6 gerezd fokhagyma
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 sárgarépa
  • 3-4 babérlevél
  • 1-1 csokor petrezselyem ill. kakukkfű
  • só, bors

A csigákat 4-5 napra bezárjuk, pl. egy vödörbe, aminek a tetejét lefedjük úgy, hogy egy apró nyílás azért maradjon rajta. Első két nap a csigákat jól leöblítjük, a többi napokon szárazon hagyjuk őket. Az elkészítés napján alaposan, többször váltott vízben tisztára mossuk a csigákat, majd alaposan besózzuk. Ez az egyik legrondább része a csigakészítésnek: ilyenkor adák ki magukból az összes nyálkát. Brrrr 1…. Tehát jól megforgatjuk a csigákat sóban, majd újabb öblítés következik. Végül lobogó, sós vízbe dobjuk őket, 5-6 perc főzés után öblítés következik, és egy újabb kritikus pont a gyengébb idegzetűek számára: a csigákat kiszedjük a házukból, és letépjük róluk az alsó/hátsó fekete részt. Brrr 2… Az így kapott csigákat ismét leöblítjük, a házakat megtisztogatjuk, forró vízben fertőtlenítjük, majd kiszárítjuk

A nagytakarítás alatt egy lábasban sóval, borssal, babérlevéllel, sárgarépával, hagymával, fokhagymával és a borral ízesített vizet forralunk, ebbe rakjuk a már szép, tiszta állatokat, és lassú tűzön 2,5-3 órán keresztül főzzük.

Fokhagymás vajkrém – Burro aromatizzato all’aglio
Hozzávalók:
  • 20 dkg vaj
  • 5 gerezd fokhagyma
  • ha van, 2 újhagyma, egyébként elhagyható
  • só, bors,
  • finomra vágott petrezselyem
A hozzávalókat alaposan összedolgozzuk, a megtisztított csigaházakba rakunk egy kávéskanálnyi vajkrémet, ráhelyezzük a megfőtt csigát, majd a tetejére megint egy kiskanál vajkrém következik, végül sütőbe tesszük, épp csak néhány percre, hogy a fűszeres vajkrém megolvadjon, azonnal tálaljuk.
Anyós féle recept:
Paradicsomos csiga polentával – Lumache in umido con polenta
Hozzávalók:
  • 50 db a fent leírt módon megtisztított csiga
  • 1 zellerszár
  • 1 sárgarépa
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 6 db héjától megtisztított húsos paradicsom
  • 1 dl száraz fehérbor
  • só, bors,
  • kevés oregánó, 1 ágacska rozmaring
  • extra szűz olívaolaj
A zöldségeket – a paradicsom kivételével- megtisztítjuk, és egészen apró kockára vágjuk (2-3 mm). Egy lábasban olajat hevítünk, rádobjuk a kockára vágott hagymát, fokhagymát, répát, zellert, néhány percig pároljuk, majd hozzáadjuk a csigákat, meglocsoljuk fehérborral, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a zöldfűszereket, s amikor a bor nagy része elpárolgott, beledobjuk a csigákat is. Közben a paradicsomokat forró vízbe mártjuk, héjukat lehúzzuk, magját eltávolítjuk, durvára vágjuk, és a csigához adjuk, majd néha megkeverve kb. 1,5 órán keresztül főzzük, hozzáadjuk az apróra vágott petrezselymet, néhányszor átforgatjuk, frissen készült vagy grillezett polentával tálaljuk.
Hol is tartottam? Ja, persze: a csigákat börtönbe zártuk. Már sötétedett, hűvös májusi est köszöntött ránk, jóéjt mondtunk először Artúrnak, aztán Tóninak, a csigáknak a lelkükre kötöttük, hogy meg ne szökjenek az éj leple alatt…aztán aaaajaaaaaaaaaaj, egy cserebogár a hajamra szállt. Rázott a hideg, küzdöttem vele egy darabig, mire leráztam magamról. Párom csodálkozva: “Ez meg mi? Ilyen nálunk nincs.” Én: “Még jó, egyébként erre is kitaláltatok volna valami jó receptet, aztán holnap reggelire ehetnénk a cserebogarat!” Ha valakinek van tippje cserebogárra, nagyon kérem, még csak véletlenül se ossza meg velem, nehogy emberem lecsapjon rá… :-)))
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!