Tavola in Piazza

Egy állati nap (Csak húsevőknek!)

Körülbelül másfél hónapja otthon voltunk a szüleimnél. Akárki akármit mond, számomra Magyarország mindig is a világ közepe marad. Az igazat megvallva, egy-egy nyaralást, kirándulást leszámítva, sohasem vágytam el innen, s most, hogy mégis távol vagyok, az otthoni dolgok számomra még több értéket hordoznak magukban. De nem is erről akartam írni… hanem arról a bizonyos állati napról.
Úgy indult minden, hogy egyik délelőtt egy házigalamb “pottyant” az ölünkbe. Tanakodtunk, mi legyen vele, de mivel sokáig nem tartogathattuk, engem illetett az a megtisztelő feladat, hogy megtisztítsam. Hálátlan munka, de meg lehet szokni… Felgráfoltuk a nagyikat: az egyik galamblevest ajánlott, a másik galambbegy pörköltöt, de hát egy galambból elég nehéz kivitelezni ezeket az ételeket, így jóságos Gugli barátunkat hívtuk segítségül. Jobbnál jobb receptek kerültek elő (volt egy töltött változat, amiért különösen odavoltam), a mennyiség miatt azonban mégis egy gombás-galambos rizottóra esett a választás. I’me:
Gombás-galambos rizottó – Risotto ai fughi e piccione
Hozzávalók (2 személyre) :
  • 2 kávéscsésze rizs
  • 1 házigalamb
  • 20 g szárított vargánya
  • 1 kisebb vöröshagyma
  • kb. 1 l húsleves
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 1 ek. vaj
  • reszelt parmezán
  • 2 ek. extra szűz olívaolaj
  • só, frissen őrölt bors
Az olajon és a vaj felén fonnyasszuk meg az apróra vágott hagymát. A galambot vágjuk nagyobb darabokra, pirítsuk néhány percig a hagymán, majd locsoljuk meg a fehérborral. Amikor a bor elpárolog, adjunk hozzá 2-3 dl húslevest, ha szükséges, sózzuk, borsozzuk, majd pároljuk puhára a madárkát. Ha kész, csontozzuk ki, a mellet vágjuk apró kockára (a többi részét nem szükséges, mert már egyébként is elég apró lesz), majd rakjuk vissza a megmaradt lére. Adjuk hozzá az előzőleg beáztatott gombát, majd a rizst is, és folyamatosan kevergetve, a megmaradt húslevest apránként hozzáadva főzzük puhára. Kb. 16-18 perc. A végén adjuk hozzá a maradék vajat, és 1-2 evőkanál reszelt parmezánt. Frissen tálaljuk.
Délután szokás szerint elvittük Artúrt rohangálni egy kicsit a közeli parkba. Kutynak azonban ez alkalommal esze ágában sem volt rohangálni: orrát a földnek szegezte, és keresett, keresett, mígnem megállt egy nagy nyírfa alatt, fej előre, farok fel – beindult a vadászat! Nemsokára éktelen ugatásba kezdett, szaladt a zsákmánytól a gazdiig, gazditól a zsákmányig, de hozzányúlni nem mert 🙂 S hogy mi volt a zsákmány? Egy aprócska, a fészkéből lepottyant fülesbagoly, aki a Tóni nevet kapta. Hazavittük, megetettük, megitattuk, ketrecbe raktuk. Másnap felhívtam a Nyírgyházi Állatparkot, de ők azt mondták, hogy már nem tudják befogadni. Adtak viszont egy másik tippet, így Tóni két nap múlva már a Hortobágyi Nemzeti Park büszke lakója lett. Reméljük, azóta is jól van!

Bagolyetetés után elmentünk kicsit sétálni, meglátogattuk egy nagyon jó barátunkat. Szembe velük elhagyatott, eladó ház, az udvaron csodálatos sárgarózsa bokor. Nem hagyhattam ki! Barátunk anyukája is támogatta az ötletet, miszerint a fiúk igazán szedhetnének néhány szálat, a tulajdonossal meg majd ő elintézi a csínytevést. A két pasas be is, ment; s egyszer csak emberem nagy örvendezve jön: “Gabika, megvan a vacsora!” Én: “Dio santo, mit találtál?” Ő: “Csigát! Rengeteget!” Én: “Jó, jó szedd csak össze, egy feltétellel: ha te tisztítod meg őket. Én elvágtam a galamb nyakát, de a csigáét már nem vagyok hajlandó! :-)))))” I’gy lett tehát csigavacsoránk. Persze nem aznap, mert hagyni kell őket néhány napig letakarva, börtönbe zárva, étlen szomjan, hogy “kiürüljenek”. Kétféleképpen készítettük el őket: az egyik egy szokványos francia étel (Burgundi csiga), a másik egy “anyósrecept” alapján készült étel volt (Paradicsomos-zöldséges csiga polentával). Fényképet szándékosan nem készítettem!

Burgundi csiga – Lumache alla borgognona

Hozzávalók:

  • fejenként 10-12 csiga
  • 3 l víz
  • 1 üveg száraz fehérbor
  • 6 gerezd fokhagyma
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 sárgarépa
  • 3-4 babérlevél
  • 1-1 csokor petrezselyem ill. kakukkfű
  • só, bors

A csigákat 4-5 napra bezárjuk, pl. egy vödörbe, aminek a tetejét lefedjük úgy, hogy egy apró nyílás azért maradjon rajta. Első két nap a csigákat jól leöblítjük, a többi napokon szárazon hagyjuk őket. Az elkészítés napján alaposan, többször váltott vízben tisztára mossuk a csigákat, majd alaposan besózzuk. Ez az egyik legrondább része a csigakészítésnek: ilyenkor adák ki magukból az összes nyálkát. Brrrr 1…. Tehát jól megforgatjuk a csigákat sóban, majd újabb öblítés következik. Végül lobogó, sós vízbe dobjuk őket, 5-6 perc főzés után öblítés következik, és egy újabb kritikus pont a gyengébb idegzetűek számára: a csigákat kiszedjük a házukból, és letépjük róluk az alsó/hátsó fekete részt. Brrr 2… Az így kapott csigákat ismét leöblítjük, a házakat megtisztogatjuk, forró vízben fertőtlenítjük, majd kiszárítjuk

A nagytakarítás alatt egy lábasban sóval, borssal, babérlevéllel, sárgarépával, hagymával, fokhagymával és a borral ízesített vizet forralunk, ebbe rakjuk a már szép, tiszta állatokat, és lassú tűzön 2,5-3 órán keresztül főzzük.

Fokhagymás vajkrém – Burro aromatizzato all’aglio
Hozzávalók:
  • 20 dkg vaj
  • 5 gerezd fokhagyma
  • ha van, 2 újhagyma, egyébként elhagyható
  • só, bors,
  • finomra vágott petrezselyem
A hozzávalókat alaposan összedolgozzuk, a megtisztított csigaházakba rakunk egy kávéskanálnyi vajkrémet, ráhelyezzük a megfőtt csigát, majd a tetejére megint egy kiskanál vajkrém következik, végül sütőbe tesszük, épp csak néhány percre, hogy a fűszeres vajkrém megolvadjon, azonnal tálaljuk.
Anyós féle recept:
Paradicsomos csiga polentával – Lumache in umido con polenta
Hozzávalók:
  • 50 db a fent leírt módon megtisztított csiga
  • 1 zellerszár
  • 1 sárgarépa
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 6 db héjától megtisztított húsos paradicsom
  • 1 dl száraz fehérbor
  • só, bors,
  • kevés oregánó, 1 ágacska rozmaring
  • extra szűz olívaolaj
A zöldségeket – a paradicsom kivételével- megtisztítjuk, és egészen apró kockára vágjuk (2-3 mm). Egy lábasban olajat hevítünk, rádobjuk a kockára vágott hagymát, fokhagymát, répát, zellert, néhány percig pároljuk, majd hozzáadjuk a csigákat, meglocsoljuk fehérborral, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a zöldfűszereket, s amikor a bor nagy része elpárolgott, beledobjuk a csigákat is. Közben a paradicsomokat forró vízbe mártjuk, héjukat lehúzzuk, magját eltávolítjuk, durvára vágjuk, és a csigához adjuk, majd néha megkeverve kb. 1,5 órán keresztül főzzük, hozzáadjuk az apróra vágott petrezselymet, néhányszor átforgatjuk, frissen készült vagy grillezett polentával tálaljuk.
Hol is tartottam? Ja, persze: a csigákat börtönbe zártuk. Már sötétedett, hűvös májusi est köszöntött ránk, jóéjt mondtunk először Artúrnak, aztán Tóninak, a csigáknak a lelkükre kötöttük, hogy meg ne szökjenek az éj leple alatt…aztán aaaajaaaaaaaaaaj, egy cserebogár a hajamra szállt. Rázott a hideg, küzdöttem vele egy darabig, mire leráztam magamról. Párom csodálkozva: “Ez meg mi? Ilyen nálunk nincs.” Én: “Még jó, egyébként erre is kitaláltatok volna valami jó receptet, aztán holnap reggelire ehetnénk a cserebogarat!” Ha valakinek van tippje cserebogárra, nagyon kérem, még csak véletlenül se ossza meg velem, nehogy emberem lecsapjon rá… :-)))
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!