Tavola in Piazza

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 36 - Pantacce bébi tintahallal és füstös zöldborsóval

Mostanában igyekeszem heti 2-3 alkalommal halat vagy valamilyen tengeri bogyót enni. Azt mondják, kell a sok Omega 3 a babáknak. „Okosak” lesznek tőle. 😉 No, ezt majd még meglátjuk…
A két fix halnap a hétfő és a szombat. Hétfőn hal halat veszek, és általában második fogásként tálalom, szombaton inkább kagylót, rákot, tintahalat, ezek ugyanis tényleg, szinte percek alatt elkészíthetőek, és mivel hétvégén igyekszem minél több időt Emberrel tölteni, nem szeretem, ha a fél nap főzéssel telik el.
A heti harmadik halevés -ha van- a különböző halkonzervekre korlátozódik, amit vagy egy kevés apróra vágott kapribogyóval és petrezselyemzölddel szórok meg vagy pedig valamilyen formában tésztaszósz lesz belőle.
Természetesen terhesség alatt azért oda kell figyelni az elfogyasztott halmennyiségre. Az orvosok nem javasolják, hogy a kismamák túllépjék a heti 350 g-ot, a halakban felhalmozódó higany miatt, ami károsan befolyásolhatja a baba idegrendszeri feljődését. Kerülendőek a nagyméretű halak, mint pl. a kardhal, a cápafélék, és a világos húsú tonhal.
Múlt szombaton egy jó adag apró tintahalra tettem szert, és meg kell, hogy mondjam, egy egészen kevés füstölt sonkával olyan különleges ízhatást sikerült elérni, hogy még Ember is azt mondta: „Ilyet ehetnénk holnap is!” – pedig ritkán történik meg, hogy két nap egymás után ugyanazt esszük. (Ez egyébként a legtöbb olasz családban így van; s aki nem lakik jól, az ebéd végén általában a sajthoz nyúl…)
Eredetileg zöldborsós tintahal salátát szerettem volna készíteni, de mivel elég későn értünk haza a szombat délelőtti körútunkból, úgy döntöttem, hogy inkább legyen egy gyors tészta, talán valamivel több a szokásosnál, így utána már nem kell második fogást készíteni, bőven elég lesz egy jó adag frissen szedett zöldsaláta -annál is inkább, mert délutánra grillmókára voltunk hivatalosak.
Adott volt tehát a zöldborsó, a bébi tintahal, no meg egy kis elő-grill-hangulat. Közben azon járt az eszem, hogy vehettünk volna rendes tintahalat, és este felrakhattuk volna a rácsra…meg eszembe jutott a múlt heti füstölt sonkás borsó, amit ha jól emlékszem, roston csirkemellhez készítettem… Igen, innen már egyenes őt vezetett ahhoz, hogy a fejemben kavargó ízeket összekapcsoljam! Így született meg a


Pantacce bébi tintahallal és füstös zöldborsóval

Hozzávalók (nagy négyfős adag lesz!):
  • 320 g pantacce
  • 320 g bébi tintahal megtisztítva
  • 200 g hámozott, darabolt paradicsom
  • 2 gerezd fokhagyma
  • extraszűz olívaolaj
  • 60 g füstölt sonka (Bőven elég! Ez azért nagyon fontos, mert ha eltúlozzuk a füstölt sonka mennyiségét, akkor az egész étel frissessége elvész. Többször tapasztaltam, hogy otthon, a nagy kinti főzéseknél sokan hihetetlen mennyiségű füstölt szalonnával, sonkával „bolondítják meg” egy-egy étel alapját. A végeredmény pedig füstölt szalonna ízű paprika és paradicsom = lecsó, füstölt sonka/szalonna ízű hús = pörkölt, stb. stb. Persze, biztos van, aki így szereti, de akkor már nem érdemesebb elővenni egy darab isteni finom szalonnát és felkockázva, friss kenyérrel, egy pohár borral/sörrel megenni?)
  • 80 g fagyasztott apró szemű zöldborsó (természetesen borsószezonban frisset használok, bár ebben az esetben a főzési idő kissé módosulhat a borsó érettségétől függően)
  • egy csokor petrezselyemzöld
  • 0,5 dl száraz fehérbor
  • só (ha szükséges)
  • fehérbors


A fokhagymát és a vékony csíkokra vágott füstölt sonkát egy kevés olívaolajon kissé megpirítom, meglocsolom a fehérborral, majd hozzáadom a zöldborsót, a lecsöpögtetett, paradicsomdarabokat, a 3-4 mm vékonyra felkarikázott bébi tintahalakat, egy kevés fehérborsot, majd az egészet kb. 5-6 percig főzöm. Ekkor hozzáadom a petrezselyemzöldet, ha szükséges, sót, és közepes lángon még 1-2 percig hagyom főni. Közben a tésztát kifőzöm, „al dente” leszűröm, összekeverem a tintahalas szósszal, egy hangyányi olívaolajat csorgatok a tetejére, és azonnal tálalom.
A füstölt húsért ezer hála és köszönet Kriszta barátnémnak! (No meg persze az apukájának! 😉

Káposztás bableves füstölt csülökkel

Korábban írtam arról, hogy a sziveszteri menü egyetlen fix pontja ez a leves volt. Nem hiába, a “másnapról” mindenki egyformán gondolkodik! :-)))
Káposztás bableves füstölt csülökkel
Hozzávalók:
  • 500 g előző este beáztatott, füstölt sertéshús (én csülköt és oldalast raktam bele)
  • 250 g előző este beáztatott tarkabab
  • 250 g savanyú káposzta
  • liszt
  • napraforgó olaj
  • 1 fej vöröshagyma
  • 1 tk. pirospaprika
  • bors
  • ízlés szerint ecet vagy citromlé (vagy mindkettő)


Az előző este beáztatott babot és a fültölt húst, személyenként kb. 4 dl vízzel feltettem főni.
Amikor a hús megpuhult, kivettem, megvártam míg kicsit kihűl, majd kicsontoztam, felkockáztam.
Míg a hús hűlt, folyó vízben átöblítettem a savanyú káposztát, majd a babhoz adtam, és elkészítettem a paprikás rántást is:
Az apró kockára vágott vöröshagymát egy kevés olajon megdinszteltem, lisztet szórtam rá, enyhén megpirítottam, épp csak hogy egy kis barnás színt kapjon, majd lehúztam a tűzről, hozzáadtam a pirospaprikát, alaposan elkevertem, végül folyamatosan kevergetve, hogy nehogy csomós legyen, felöntöttem vízzel és egy kevés főzőlével.
A rántást, a kicsontozott, felkockázott, főtt füstölt húst ezután a leveshez adtam, tekertem rá egy kevés borsot, (sózni ez esetben nem kellett, a füstölt hús elég sós volt) forraltam még kb. 5 percig, és egy kevés citromlével és ecettel savanyítottam.
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!