Tavola in Piazza

Fontinával, dióval és pármai sonkával töltött sertéskaraj

És íme az utolsó ünnepi fogás. Parmezános, párolt, leveles spenóttal tálaltam. Olaszék imádták! Nagyon gyorsan elkészíthető – talán ez volt az az étel, amivel az ünnepek alatt a legkevesebbet kellett foglalkozni. (A fényképek meg, hmmmm, mondtam, hogy csúnyácskák lesznek, na de itt nem is ez a lényeg, hanem hogy látsszon az elkészítés folyamata, igaz?)
Fontinával, dióval és pármai sonkával töltött sertéskaraj
Lonza di maiale farcita con noci della nonna unhgerese, fontina valdostana e prosciutto crudo di Parma
Hozzávalók: kb.1 kg kicsontozott sertéskaraj, comb, esetleg tarja, 100 g dióbél (nagymamám küldte, ő törte fel mindet a két kis kezével, köszönöm, nagyikám, és puszillak! össze sem lehet hasonlítani azokkal a zacskós dióbelekkel, amiket boltban lehet kapni!), 150 g vékonyra szelt pármai sonka, kb. 150 g Valle d’aostai fontina, bors, kb. 200 g vékonyra szelt húsos szalonna, 1 ág rozmaring, 2 cikk fokhagyma, extraszűz olívaolaj
A sajtot vastag szeletekre vágtam, a diót durvára törtem. A húsba öt hosszú, mély zsebet vágtam, ügyelve arra, hogy sem a végeket, sem az alját ne vágjam át, a húst kívül-belül alaposan bedörzsöltem frissen őrölt borssal, a zsebekbe fektettem a sajtszeleteket, egy-egy evőkanálnyi durvára tört dióbelet, és amindegyk zsebet betömködtem sonkával. Az egészet beborítottam a pancettaszeletekkel,  a tetejére egy rozmaringágat raktam, átkötöztem, a tetejére pedig két, kissé szétnyomott fokhagymagerezdet tettem. Egy kevés extraszűz olívaolajjal meglocsoltam, és 180 fokra előmelegített sütőben 2 órán keresztül sütöttem. Szeletelés előtt kb. 30 percig hagytam szobahőmérsékleten pihenni.

Rizottó trevisoi radicchioval - avagy a második legjobb dolog, ami egy trevisoi radicchioval történhet

A radicchio manapság az egyik legdivatosabb zöldségféle egész Olaszországban. A legtöbb radicchio fajta IGP (Indicazione Geografica Protetta) vagyis védett földrajzi megjelöléssel rendelkezik. A törvény nem csak a termelés, a betakarítás, de még a csomagolás földrajzi helyét, módját is szabályozza.
A legértékesebb radicchio fajta mind közül a kései (Tardivo) Radicchio Rosso di Treviso, melynek szedése minden év november elsejétől (vagy az első két olyan nap után, amikor fagypont alá esik a hőmérséklet) lehetséges.
A radicchio termesztése nem egyszerű feladat. A magokat szabadföldbe vetik, majd ősszel a növényeket egyesével felszedik, a külső leveleiket eltávolítják, gyökerüket meghatározott hosszúságúra vágják, és megtisztítják az esetleges földmaradványoktól. Az így kapott növényeket (sokszor légkondícionált) nyitható sátrakban nevelik tovább, szigorúan ügyelve az időjárási behatásokra. Ezt hívják pre-forzaturának, azaz elsődleges erősítésnek.
A termesztés következő fázisa az imbianchimento azaz a fehérítés/halványítás. Ebben a fázisban sötétben tartják a növényeket, amik klorofill hiányában elveszítik zöld színüket. Ehhez társulnak még az első hideg, olykor fagyos éjszakák alatt lejátszódó kémiai folymatok, amelyek a radicchio leveleinek gyönyörű, bíborvörös színét hivatottak elősegíteni. Nem mellékes, hogy a fehérítés fázisában válik a növény ropogóssá, jellegzetes kesernyés ízűvé.
A halványítás után a forzatura, vagyis a megerősítési fázis következik. Ezalatta a fázis alatt a növényeket vízzel telt kádakba állítják, és folytonos megfigyelés mellett addig itt tartják, míg azok el nem érik a megfelelő érettségi fokot.
A folyamat legvégén a külső leveleket és a még meglévő gyökérrészt meghatározott szabályok szerint levágják, az így kapott növényt megmossák, csomagolják, és azonnal a piacokra szállítják.
Ezek után értjük ugye, hogy miért írtam azt, hogy a legjobb dolog, ami egy trevisoi radicchioval történhet, az az, hogy ha egyszerűen grillre rakom? Ha valaki nem kedveli az erős, kesernyés ízt, az használja olyan párosításban, ahol azért rejtve ugyan, de uralkodhat ez a fantasztikus “saláta”. Megérdemli!
Rizottó trevisoi radicchioval
Hozzávalók:
  • 1 kései trevisoi radicchio IGP
  • 4 kávéscsésze rizottóhoz való rizs (pl. Carnaroli)
  • 1 lilahagyma
  • extraszűz olívaolaj
  • 1 tk. vaj
  • 1 dl vörösbor (cabernet jó lesz)
  • 50 g taleggio vagy fontina valdostana (ha egyiket sem sikerül beszerezni, üsse kő, legyen 2 ek. frissen reszelt Parmigiano és 1 tk. vaj)
  • zöldség alaplé
  • frissen őrölt bors

A hagymát apró, a radicchiót nagyobb kockára vágom, a zöldség alaplevet felmelegítem.

Az olívaolajon és 1 tk. vajon megfonnyasztom a hagymát, hozzáadom a rizst, néhány percig pirítom, majd belekeverem a radicchiot is. Ezután felöntöm a vörösborral, sózom, borsozom, és nagy lángon, folyamatosan kevergetve, a meleg zöldség alaplével locsolgatva addig főzöm, amíg a rizs megpuhul, de a belseje roppanós marad. Ekkor hozzáadom a kockára vágott taleggiot vagy a fontinát (Parmigianot és vajat), az egészet összekeverem, és lefedve 3-4 percig állni hagyom, majd azonnal tálalom.
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!