Tavola in Piazza

Három gyors tészta mediterrán stílusban cukkinivel és cukkinivirággal

Elkezdődött. Mármint a cukkini szezon. A kertünkben lévő négy tő már egy hete ontja a termést, kíváncsi vagyok, meddig bírjuk. Az apró, max. 10-15 centis cukkinik a legfinomabbak, ezek felhasználásával kreáltam a héten a tésztáinkat. Remélem, ti is találtok köztük olyat, amit szívesen elkészítetek!

A vargányás különösen ízletes, azt hiszem, a magyar ételekhez szokott szájnak ez a legkedvesebb, a másodikat azoknak javaslom, akik a friss aromákat kedvelik, a harmadik pedig a gyerekek nagy kedvence lehet.

Biztos sokan tudjátok, nálunk a tésztaevés mindennapos “mulatság”, a receptek publikálása azonban -elsősorban a Tarka Bárkával való elfoglaltságaim miatt- háttérbe szorult. Észrevettem, hogy  tésztaételeink egyre egyhangúbbak lettek, így most amolyan öninspirációt gyakorolva megpróbálom újra felvenni a tésztás fonalat.

Buon appetito! Jövő hétre még egy hármassal készülök.

1. Vajas-petrezselymes makaróni vargányával, zsenge cukkinivel és cukkinivirággal

Hozzávalók 4 személyre: 280 g száraz, tojásos makaróni, egy nagy csokor petrezselyemzöld, 40 g szárított vargánya gomba, 2 tk. vaj, 2 fej mogyoróhagyma, 2 gerezd fokhagyma, 50 ml száraz fehérbor, 100 ml zöldség vagy csirkehús alaplé, 4 db zsenge cukkini virággal együtt, 1 ek. frissen reszelt parmezán, só, frissen őrölt feketebors, extra szűz olívaolaj

DSC_9602fort

A vargányát legalább fél órára meleg vízbe áztatjuk, majd leszűrjük, nagyobb darabokra vágjuk. (Én át is szoktam öblíteni, mert poros lehet.)

A hagymát és a fokhagymát megpucoljuk, és a petrezselyemzölddel együtt finomra aprítjuk. A cukkinivirágok bibéjét eltávolítjuk, a szirmot vékony csíkokra vágjuk. A cukkinit felkarikázzuk.

Egy serpenyőben kevés olívaolajat és vajat hevítünk, majd közepes lángon a hagymát üvegesre pároljuk benne. Hozzáadjuk a gombát, a fokhagymát, néhány percig pirítjuk, majd felöntjük a fehérborral, aztán az alaplével, és addig főzzük, amíg a gomba megpuhul.

Ezután megsózzuk, megborsozzuk, hozzáadjuk a cukkinit, a cukkini virágot valamint a petrezselyemzöldet, és 1-2 perc nagy lángon való pirítás után megszórjuk a parmezánnal, végül összekeverjük.

Közben a tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot leszűrjük, összeforgatjuk a petrezselymes-cukkinis gombával, és azonnal tálaljuk.

2. Fusilli a kertünk első zöldségeivel

Hozzávalók 4 személyre: 320 g fusilli tészta, 4 db félérett paradicsom (ha van rá lehetőségünk, keressünk különösen ízletes fajtát, nekem most a “pantano romanesco” kezd érni itthon, ez egy valódi ízbomba! határozottan meg vagyok róla győződve, hogy ennek a paradicsomnak az édes-savas-gyümölcsös aromája óriásit dobott a végeredményen), 2 ek. zöld tabasco szósz, 2 db újhagyma fehér része, 4 db max. 10 cm hosszú új sárgarépa, 4 db vajretek (nálam most hosszú), 4 db zsenge cukkini virágokkal együtt, só, frissen őrölt feketebors, egy kis darab (2-3 cm) gyömbérgyökér, egy nagy csokor petrezselyem- és korianderzöld, 2 ek. lenmag

DSC_9663

A zöldségeket megtisztítjuk, a cukkinivirágok bibéjét eltávolítjuk. A paradicsomot, a cukkinit, az újhagymát és a retket vékonyan felszeleteljük, a cukkinivirágokat vékony csíkokra vágjuk, a sárgarépát nagylyukú reszelőn lereszeljük. A zöld fűszereket finomra aprítjuk. A gyömbért meghámozzuk, pépesre reszeljük.

A lenmagot száraz serpenyőben megpirítjuk.

Wokban kevés olívaolajat hevítünk rádobjuk a hagymát és a sárgarépát, és 1 percig pirítjuk. Megsózzuk, megborsozzuk, és meglocsoljuk a tabasco szósszal.  Hozzáadjuk a gyömbért, a retket, a cukkinit, és még 1 percig pirítjuk. Végül elkeverjük benne a paradicsomszeleteket, a cukkinivirág csíkokat valamint az aprított zöldeket, és fél perc alatt az egészet készre pirítjuk.

Közben a tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot leszűrjük, és a pirított zöldségekre szedjük. Megszórjuk a pirított lenmaggal, nagy láng fölött az egészet összerázzuk, és azonnal, még forrón, nagy melegben langyosan tálaljuk.

3. Penne lisce vajban sült parmezános-cukkini virágos csirkemell gombócokkal, zsenge cukkinivel és pirított fenyőmaggal

Hozzávalók 4 személyre: 320 g penne lisce, 2 mogyoróhagyma, 2 gerezd fokhagyma, 240 g csirkemell, 1 tojás sárgája, 4 ek. frissen reszelt parmezán, kb. 2 ek. zsemlemorzsa, frissen reszelt szerecsendió, só, őrölt fehér bors, 4 zsenge cukkini (max. 15 cm hosszúak), 4 cukkinivirág, 4 ek. tejszín (nem kell több! ne ússzon a tészta a tejszínben!), vaj, extra szűz olívaolaj, 4 tk. fenyőmag

DSC_9616

A hagymát és a fokhagymát megpucoljuk, és nagyon finomra aprítjuk. A cukkinit vékonyan felkarikázzuk, a cukkini virágok bibéjét eltávolítjuk, a szirmokat csíkokra vágjuk.

Egy serpenyőben kevés olívaolajat és vajat hevítünk, hozzáadjuk a hagymát, a fokhagymát, és alacsony lángon üvegesre pároljuk. Rászórjuk a cukkini virág csíkok felét, és nagy lángon 1 percig pirítjuk.

A csirkemellet ledaráljuk, és a parmezánnal, a cukkini virágos hagymával, a tojássárgával, sóval, fehér borssal, frissen reszelt szerecsendióval, valamint 2-4 ek. finom zsemlemorzsával alaposan összedolgozzuk. A masszából 2-3 cm átmérőjű gombócokat formázunk, és kevés forró vajon kisütjük, majd papírtörlőre szedjük, melegen tartjuk.

A cukkinikarikákat és a megmaradt szirom csíkokat a sült vajon megpirítjuk. Hozzáadjuk a tejszínt, ha szükséges, sóval és fehér borssal fűszerezzük, és az egészet nem több, mint 1 perc alatt készre főzzük.

Közben a fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítjuk. A tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot leszűrjük, és összeforgatjuk a tejszínes cukkinivel.

A tésztát tányérokra szedjük, ráhelyezzük a sült csirkemell gombócokat, megszórjuk a fenyőmaggal (esetleg néhány parmezán forgáccsal), és azonnal tálaljuk.

A legfinomabb bazsalikompesztó

Így kezdődött a kissé hatásvadász paradicsomszószos recept is, ami messzemenően a legnépszerűbb bejegyzés a blogon, gondoltam ez a poszt is megérdemel legalább annyi látogatót…
Egyébként tényleg sikerült a legfinomabb verziót kikísérletezni. A titok a fenyőmag pirításában rejlik – igaz, így a recept a legkevésbé sem nevezhető autentikusnak. Erről pedig az jut eszembe, hogy mivel másfél kg bazsalikomlevelet nem voltam hajlandó az alig 15 cm átmérőjű mozsaramban péppé zúzni (konyhai robotgépet használtam), a szószt tkp. nem is nevezhetjük “pesto”-nak. A továbbiakban tehát bazsalikomszószról beszélünk.
 
Bazsalikomszósz
Hozzávalók: 100 g megmosott és alaposan megszárított friss bazsalikomlevél (szár nélkül!), 1 gerezd fokhagyma, 1 kk. durva tengeri só, 1 ek. fenyőmag, kb. 80 ml extra szűz olívaolaj
 
 
A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítjuk. A fokhagymagerezdet meghámozzuk.
A hozzávalókat konyhai robotgépbe helyezzük, és pépesítjük. Ha szükséges, adhatunk még hozzá  olívaolajat.

Kevés frissen reszelt, érlelt juhsajttal tésztákra, ízesítőként levesekbe, egy szelet friss bivalymozzarellával pirítóson is finom. Nagyobb mennyiség jégkockatartóba, apró dobozokba téve, fagyasztószekrényben 2-3 hónapig eltartható. (Másfél kg bazsalikomlevél lecsöpögtetésére és megszárítására kiválóan alkalmas a salátacentrifuga.)

Citromos-mákos cantuccini fenyőmaggal

…akkor ma a “keksz téma” a soros 😉
Kollégáknak karácsonyra a legjobb választás!
Citromos-mákos cantuccini fenyőmaggal
Hozzávalók: 370 g liszt, 100 g kristálycukor, 50 g házi vaníliás cukor, 60 g darált mák, 40 g fenyőmag, 1 citrom lereszelt héja, 2 tk. sütőpor, 3 tojás sárgája, 2 egész tojás, csipetnyi só


Eletromos habverővel a cukrot és a vaníliás cukrot az egész tojásokkal, a tojások sárgájával, a sóval és a reszelt citromhéjjal habosra keverjük. A lisztet a sütőporral átszitáljuk, elvegyítjük benne a darált mákot és a fenyőmagot, majd az egészet gyors mozdulatokkal a cukorral felvert tojásokhoz keverjük. 
A masszát lisztezett deszkára borítjuk, négy részre osztjuk, és mindegyikből kb. 3 cm széles, 2 cm magas rudat formázunk.
A rudakat sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezzük, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25 percig sütjük.
Ekkor kivesszük, felszeleteljük, visszatesszük a sütőbe, és további 10 percig szárítjuk.

További cantuccini receptek a blogon:

Zöldcitromos-kiwis tejföl fenyőmagos zabpehelymorzsával

Flat-Cat Gabinál láttam meg ezt a morzsát. Mivel sosem szerettem igazán a zabpelyhet, jó alkalomnak tűnt, hogy ismét megpróbáljam magam meggyőzni arról, hogy azért mégsem akkora mumus ez, mint ahogy világéletemben gondoltam. Azt hizem, sikerült. Zabpehelynemszeretőpajtások, hello, gyertek!
Zöldcitromos-kiwis tejföl fenyőmagos zabpehelymorzsával
Hozzávalók:
A tejfölös réteghez: 200 ml sűrű, zsíros tejföl vagy 100 g mascarpone és 100 g tejföl keveréke, 2 tk. cukor, 1 kiwi, 1 zöldcitrom héja
A kiwis részhez: 1 db kiwi, 1 tk. cukor, 1 zöldcitrom leve (esetleg citromfű vagy bazsalikom)
A morzsához: 20 g zabpehely, 20 g kenyérpihe (levegős kenyérből nagyon finomra reszelt, többször átszitált, házi morzsa), 20 g nádcukor, 15 g vaj, 20 g durvára aprított fenyőmag

A morzsához egy serpenyőben a vajat megolvasztottam, hozzákevertem a zabpelyhet, a kenyérpihét, a durvára tört fenyőmagot és a nádcukrot, majd közepes lángon, folymatosan kevergetve aranybarnára pirítottam. Amikor kihűlt, a felét poharak aljába kanalaztam.

A “tejfölös részhez” a kiwit nagyon apróra vágtam, összekevertem a cukorral és a zöldcitrom lereszelt héjával. Amikor a cukor teljesen elolvadt, a gyümölcsöt leszűrtem, összekevertem a sűrű tejföllel, majd a poharakban lévő morzsaréteg tetejére kanalaztam és kb. egy órára hűtőbe raktam.
A “kiwis részhez” a kiwit feldaraboltam, összekevertem a cukorral és a zöldcitrom levével. Közvetlenül tálalás előtt a tejfölös réteg tetejére kanalaztam, és megszórtam a maradék fenyőmagos morzsával.

Dolce marmorizzato con prugne secche al profumo di cannella - per il tè delle 17:00 - Márványozott fahéjas-aszalt szilvás süti ötórai teához

C’è una ragazza ungherese che ha appena iniziato a frequentare la scuola di pasticceria e già adesso prepara dolcetti deliziosi. Lei si chiama Csenge, ha un blog molto invitante, con delle fotografie bellissime. Le sue ricette sono affidabili, per cui molte volte mi rivolgo alla sua raccolta. Ho trovato da lei anche questo dolce che si abbina molto bene con il tè delle 17:00.
Questa volta ho modificato la ricetta veramente pochissimo: non ci ho messo le gocce di cioccolato, ma ho aggiunto una decina di datteri sminuzzati, e 50 g di pinoli tostati.
Dolce marmorizzato con prugne secche al profumo di cannella
Ingredienti:
  • 350 g di farina 00
  • 2 cucchiai di cannella macinata
  • 1 e ½ cucchiaini da tè di polvere lievitante per dolci
  • 400 g di zucchero
  • 2 cucchiai di cacao amaro
  • 250 g di burro
  • 250 g di mascarpone
  • estratto di vaniglia (fatto in casa)
  • 4 uova
  • 70 g di gocce di cioccolato
  • un pizzico di sale
  • mezza tazza di prugne secche sminuzzate
  • mezza tazza di datteri sminuzzati
  • 50 g di pinoli tostati

Preriscaldate il forno a 180 gradi e foderate una teglia rettangolare (30 x 22 cm) con la carta da forno. (Io ho usato uno stampo da cake e altri stampini più piccoli, giusto per fare un po’ di esperimenti… Fra tutti, secondo me, il primo è stato il più adatto per questo tipo di dolce.)
In una ciotola setacciate insieme la farina, il sale e il lievito.
In un altra ciotola mescolate 100 g di zucchero con il cacao e la cannella, e mettetela da parte. (Attenti a metterci solo 100 g e non tutto, come ho fatto io…meno male che me ne sono accorta in tempo. Ora ho un sacco di zucchero marrone in dispensa. 🙂
Con una frusta elettrica mescolate lo zucchero rimasto con il burro, aggiungete il mascarpone. l’estratto di vanilglia e le uova uno per volta. Unitevi anche la farina setacciata e le goccie di cioccolato.
Versate la metà della pastella nella teglia/o nello stampo, spolverizzate con la metà della miscela di zucchero-cannella-cacao, cospargete con i pinoli tostati e la frutta secca sminuzzata e infine coprite tutto con la pastella rimasta.
Spolverizzate la superficie con il restante zucchero “cannellato”, con una forchetta disegnate degli spirali a volontà e fatelo cuocere in forno per circa 40 minuti. Lasciatelo intiepidire nella teglia.
Magyar változat Csengénél. Az eredetit csupán annyiban módosítottam, hogy kihagytam a csokipasztillákat, ill. az alsó réteg tésztára az aszalt szilva mellé szórtam úgy 50 grammnyi pirított fenyőmagot és egy kevés apróra vágott datolyát

Orecchiette con broccoletti piccanti, pecorino e pinoli tostati - Orecchiette csípős brokkolival, pecorinoval és pirított fenyőmaggal

Ieri ho preparato le orecchiette con i broccoletti. E’ un piatto che non può mancare dalla tavola invernale degli italiani. Qualche settimana fa ho visto sul sito del Ristorante Brek di Padova, che il direttore, Claudio preparava un piatto molto simile aggiungendo dei pinoli tostati.
Ah, certo, i pinoli! 
Anche se ormai questo condimento è diventato classico, avevo sempre la sensazione di dover aggiungerci qualcosa. Ed ecco! L’ho trovato! I pinoli tostati insieme al pecorino rendono veramente squisita questa pasta!
Orecchiette con broccoletti piccanti, pecorino e pinoli tostati
Ingredienti per 4 persone:
  • 320 g di orecchiette
  • 320 g di broccoletti
  • 50 g di pinoli
  • 4 cucchiai di pecorino stagionato
  • 2 spicchi di aglio
  • un piccolo pezzo di peperoncino (io ho quello che arriva dall’Ungheria, anzi direttamente dall’orto di mio padre; ne basta un centimetro 😉
  • olio d’oliva extravergine
  • sale
  • pepe 

Lavate i broccoletti, lessateli in acqua salata, scolate e schiacciateli leggermente con una forchetta.
Tostate i pinol, e tritate finemente circa la metà.
In una padella riscaldate l’olio, rosolate l’aglio e il peperoncino. Aggiungete i broccoletti, i pinoli tostati e tritati, due cucchai di pecorino stagionato grattuggiato, sale, pepe e cuocete per pochi secondi.
Intanto cuocete anche la pasta in acqua bollente salata, scolatela al dente e mescolate con i broccoletti. Se è necessario, aggiungete un po’ dell’acqua di cottura della pasta (o quella dei broccoletti).
Servite subito cospargendo con il pecorino rimasto e i pinoli interi tostati.

Magyar változat itt.

Karácsonyi tiramisù

Azt hiszem, sosem készítettem még el a karácsonyi menüt előre, próbaképp. Egyrészt mert akkor hol a meglepetés varázsa, másrészt mert nagyon ritkán készítek el egy ételt több alkalommal, harmadrészt meg mert ha véletlenül ez utóbbi mégis előfordul, másodszorra tuti kudarc az egész. Most azonban volt néhány kísérletem, ugyanis az idén nem mi megyünk… Kriszta barátnőmet, a párját és négy hónapos kisfiúkat várjuk vacsorára Karácsony előestéjén. (Olaszországban csak 25-én kezdődik a nagy ünneplés, és mivel sem Krisztáék, sem mi nem tudunk az idén otthon karácsonyozni, kitaláltam, hogy hívjuk le ide a magyar angyalokat a mennyből. A szülőket, nagyszülőket meg majd bekapcsoljuk az éneklésbe élőben Msn-en keresztül.)

Erre az alkalomra készült tehát az alábbi próba tiramisù, és meg kell mondjam,nagyon finom lett, de milyen már az amikor Karácsonykor azt eszem, amit épp egy hete is elkészítettem….! Szóval per pill. nem hiszem, hogy ezzel zárjuk majd a karácsonyi menüt -amiről egyébként még halványlila gőzöm sincs, mert egyszerűen nem volt időm ezen gondolkodni. (Jah, persze mea culpa. Egy-egy fontosabb menü miatt hetekig szoktam rágódni, szakácskönyveket, gasztronómiai magazinokat olvasni, most viszont ezek helyett Nemalvó Anna Manóval énekelünk, játszunk, és amikor csak lehet sétálunk. A karácsonyi menü meg le van tojva.)

Na jó, azért titokban elmondom, hogy tele van a hócipőm a húsz perc alatt elkészíthető ételekkel, és alig várom, hogy egyszer egy teljes napot a konyhában tölthessek!

Talán jövő Karácsonykor? 😉 Talán már Annával együtt. 🙂

Karácsonyi tökös tirmisù

Hozzávalók:

  • 150 g mascarpone
  • 50 g natúr joghurt
  • egy kb. másfél kg-os tök
  • mézeskalács
  • 4+4 db aszalt szilva
  • nádcukor
  • 10 g fenyőmag
  • néhány csepp tarpai szilvapálinka


A tököt meghámoztam, magjait kikapartam, nagyobb darabokra vágtam, megszórtam nádcukorral, és sütőben puhára sütöttem (az elején alufóliával letakartam, hogy a cukor meg ne égjen).

A sült tököt pürésítettem, hozzáadtam a mascarponét, a joghurtot, fahéjat és egy kevés nádcukrot, majd a krémet simára kevertem.

A fenyőmag felét és négy szilvát felaprítottam, összekevertem a nagyobb darabokra tördelt mézeskaláccsal, majd meglocsoltam egy kevés tarpai szilvapálinkával, és kb. 10 percig állni hagytam.

Poharak aljára raktam egy réteg mézeskalácsos-szilvás keveréket, erre jött egy réteg tökös-fahéjas mascarpone, végül a tetejére a megmaradt szilva ill. fenyőmag került. (Persze a rétegeket lehet folytatni, amíg van a hozzávalókból, bár ekkora mennyiségű mascarponébol nem futja túl sok rétegre.)

Ha lett volna időm, próbálkoztam volna még a mézeskalács helyett mákos bejglivel, és aszalt szilva helyett kandírozott naranccsal, pálinka helyett Grand Marnier-vel, mascarponéban kis narancsvirágvízzel, de mióta szeretem a diót, a diós bejgli-rumos meggy-rum v. diólikőr hármas is megért volna egy kísérletet, nem beszélve egy esetleges amarettis-amarettós-darált mandulás-tökös verzióról….

Anyuka álmodik…

Gubana

Van néhány tippem diéta kellős közepén előtörő édességvágy csillapítására: kávé, tea, rágó stb., de az a helyzet, hogy ezek nem mindig nem mindig működnek. (Megjegyzem, nálam a gyümölcs ilyenkor nem sokat ér!)
Tegnap is annyira kívántam valami édességet, hogy egy szelet sütiért odaadtam volna a fél karomat! Pedig nem is szeretem annyira az édességet. Látszik ez a „DOLCI” címszó mögötti 11-es számról is: szégyen, nem szégyen, ez kb. havonta 1 desszertet jelent (szinte kizárólag jeles alkalmakkor).
Most azonban nem bírtam tovább.
Ahogy kerestem a Casamia Cucina tavalyi őszi számában a gulyásleves receptet olaszul (a disznóvágás óta többen is rágják a fülem érte ;-), rábukkantam a Gubana leírására. Évek óta készülök arra, hogy elkészítsem, de mivel elég időigényes elfoglaltság, így mindig csak halogattam.
Reméltem, hogy mire elkészül, elmúlik az édesség utáni vágyam is… 🙂
Nem múlt el. Ettem belőle egy szeletet. Evan kérem.


A gubanáról: a gubana a Natisone völgy tradicionális (karácsonyi) kelt tésztája. Az első írásos emlék 1409-ből maradt fenn róla, amikor is XII Gergely pápa Cividaléba látogatott, és az ezen egyházi méltóság tiszteletére rendezett ünnepségen szilvapálinkával meglocsolt gubanát szolgáltak fel desszertként.
A tészta elnevezése állítólag szlovén nyelvterületről származik. A Natisone völgy ill.Gorizia környéke nagyrészt szlovénok lakta terület, és mivel szlovénul a „guba” azt jelenti „piega” (hajtás, redő, kanyarulat), azt mondják, a sünemény innen kapta a nevét. Furcsa következtetés, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezt a kelt tésztát Szlovéniában a „putizza” vagy „putizza” névvel illetik (Valamelyik friss néprajzos beleáshatná magát a témába, hátha van valami más magyarázata is az elnevezésnek, mert ez a változat nekem olyan „eben guba”. 😉 Igen, igen, az esetleges magyar vonatkozásra gondoltam, bár az is lehet, hogy semmi köze hozzánk.)
A gubana eredeti változata egyébként négy napig készül. Akinek van bátorsága, itt talál róla egy „négynapos receptet” olasz nyelven.


Gubana

Hozzávalók:

A tésztához:

  • 20 g friss élesztő
  • 500 g liszt (dagasztás során az enyém felvett még jó 100-150 g-ot)
  • 2 dl tej
  • 60 g vaj
  • 250 g kristálycukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 1 narancs lereszelt héja
  • 2 tojás sárgája
  • 1 tojásfehérje
  • egy löttnyintés rum
  • egy csipetnyi só

A töltelékhez:

  • 150 g mazsola
  • (80 g aszalt áfonya
    50 g cukrozott narancshéj – az eredeti receptben sem az áfonya, sem a cukrozott narancshéj nincs benne, de gondoltam, elrontani nem fogja)
  • 7 cl szilvapálinka (Kicsit későn kaptam észbe, hogy azt a keveset, ami itthon volt, elvittük a torba, így a Grand Marnier mellett döntöttem. A citromhéj, a narancshéj, a fahéj, a fenyőmag mellé nagyon passzolt. Talán jobb is így, mint szilvapálinkával.)
  • 150 g dióbél
  • 150 g hámozott mandula
  • 30 g fenyőmag
  • 40 g amaretti
  • 40 g kristálycukor
  • 20 g vaj
  • fahéj
  • frissen reszelt szerecsendió
  • a tetejére 1 tojássárgája

Az élesztőt langyos tejben megfuttattam, hozzáadtam 100 g lisztet, és csomómentesre kevertem. Letakartam, és állni hagytam mindaddig míg a duplájára nőtt. Langyos sütőben ez kb. fél óráig tartott. (A langyos sütőről: amikor a konyhában hűvös van, és kelt tésztát készítek, a sütőt bekapcsolom 60 fokra, majd kikapcsolom, résnyire kinyitom, várok néhány másodpercet, végül letakarva belerakom a keleszteni való tésztát, ami így sokkal hamarabb megnő, mintha a konyhai hűvösben várakozna.)
A maradék lisztet egy deszkára borítottam, a közepébe krátert fúrtam, ide öntöttem a megfuttatott élesztőt, a cukrot, egy csipetnyi sót, apró darabokban a lágy vajat, 2 tojássárgáját, a rumot, a reszelt citrom-, ill. narancshéjat, és az egészet alaposan összegyúrtam. A tojásfehérjét közben kemény habbá vertem, majd ezt is beledolgoztam a tésztába. (Kicsit nyúlós-mállós-ragacsos volt az egész köszönhetően annak, hogy akitől a recept származik 100%, hogy nem annyi lisztet használt, mint amennyi az eredeti receptben le volt írva! Azért idebiggyesztem: eredetileg 400 g liszttel, a 2 helyett 4 tojássárgájával, és olvasztott vajjal „dolgoztak”. Ha dolgoztak. Egy kicsit mérges voltam. Ha belegondolok, hogy mennyire igyekeztem, hogy a tökeccerű gulyásleves receptje szinte grammra pontosan úgy legyen a cikkben, ahogy az a nagy fazékben volt, ezek a goriziaiak meg itt mit sem törődnek a gubanáéval, ami azért nem is olyan könnyen elkészíthető… Mindegy. Két friulán szakácskönyv és a világháló ezt a problémát is megoldotta. 4-5 gubana recept elolvasása után rájöttem, hogy ez így nem ok. Cukrászok és pékek rosszalló gondolataikat kérem mellőzzék! 😉 Nekem ez igenis probléma volt, hiszen nagyon ritkán sütök, és csak az utóbbi hónapokban sütök „szemre”, mint a nagyik. Előtte, ha süteményről volt szó, a mérleg mindig előkerült.)
Na de hol is jártam?
Igen, a nyúlós-mállós tésztánál. Szóval liszteztem. Mindig csak annyit, hogy ne ragadjon az összes a kezemre. Aztán amikor már gombócot tudtam belőle formázni, beletettem egy tálba, letakartam, és hagytam kelni egy órán keresztül.
Ezalatt elkészítettem a tölteléket.
A mazsolát, a narancshéjat és az áfonyát a Grand Marnier-be áztattam. A diót, a mandulát, a fenyőmagot és az amarettit apróra daráltam, hozzáadtam a cukrot, fűszereztem fahéjjal és egy kevés szerecsendióval, majd a likőrbe beáztatott bogyókkal jól összekevertem. (Kicsit későn kapcsoltam, de szerintem mézzel is finom lett volna.)
Amikor a tészta megkelt kb. 25×50 cm-es téglalappá nyújtottam, rászórtam a tölteléket, ide-oda vajdarabkákat raktam, majd az egészet feltekertem. A tekercset csigává formáztam, a tetejét megkentem a tojássárgájával, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 55-60 percig sütöttem. (Nézegessük időnként, és ha nagyon pirulna a teteje, fedjük le alufóliával!)

Sardelle in saòr - előétel karácsonyi halas menühöz

Nos, tetszenek nekem ezek a party villácskák is, úgyhogy csak összehoztam egy második pályaművet a Nemisbéka által kiírt karácsonyi receptversenyre ;-)))
Igazi ínyenc falatok, egyenesen Velencéből. A karácsonyi halas menübe kiválóan beilleszthető. Azt hiszem, nem létezik olyan olasz a világon, aki ne zengene ódákat erről az ételről.
Eredete egyébként az 1300-as évekre vezethető vissza. A velenceiek eleinte az ún. ” Festa del Redentore” idején, vagyis július harmadik vasárnapján fogyasztották, ma azonban már más alkalmakkor is előfordul, s igazi ünnepi előétellé nőtte ki magát.
A mazsolát és a fenyőmagot a korai receptek nem tartalmazták, ezek a hozzávalók csak később váltak az étel szerves részévé. (Venetoi származású anyósom a mai napig nem tesz bele sem mazsolát, sem fenyőmagot, mert azt mondja, hogy a tradíció így diktálja, és annak idején a szegényeknek biztos nem volt egyik sem a “spájzban”. 🙂 Persze, az már más kérdés, hogy a velenceiek sohasem tartoztak a szegényebbik fajtához… Van aki úgy tartja, hogy a fenyőmag és a mazsola használata a zsidó hagyományból való. (Legközelebb ha Velencében járok, megpróblom kideríteni az igazságot. 😉
Sardelle in saòr
Hozzávalók:
  • 1 kg friss szardínia
  • 0,5 kg vöröshagyma (van amikor 1-2 lilahagymát is teszek bele)
  • 60 g mazsola
  • 60 g fenyőmag
  • 3 dl fehérborecet (amikor lilahagymát is használok, az ecet fele nálam vörösborecet)
  • liszt
  • 1 dl száraz fehérbor
  • extraszűz olívaolaj


A mazsolát összekeverjük a fehérborral, és hagyjuk állni kb. 15 percig.
A szardíniákat megtisztítjuk, fejüket, belüket eltávolítjuk, (legutóbb a gerincüket is kiszedtem, nekem így jobban ízlik), leitatjuk róluk a vizet, lisztbe forgatjuk, majd bő forró olajban kisütjük.
A hagymát karikára vágjuk, egy kevés olívaolajon megdinszteljük, hozzáadjuk a fehérborba áztatott, enyhén kinyomkodott mazsolát, felöntjük az ecettel, és 2-3 percig főzzük.
Egy üvegtál aljára rakunk egy réteg szardíniát, erre egy réteg hagyma kerül, majd néhány szem fenyőmag. Ezt addig folytatjuk, amíg a hozzávalók el nem fogynak (az utolsó, felső réteg hagyma legyen, és minden réteget locsoljunk meg egy kevés hagymás ecettel is).Folpackkal fedjük le, és tegyük hűtőbe legalább 1 napra, hogy az ízek összeérjenek. (Van aki azt mondja, 3-4-5 nap múlva az igazi!)

"Fahéjas paplan alatt"

Az egyetlen női magazin amit hajlandó vagyok elolvasni, az a Nők Lapja. Anyukám mindig összegyűjti nekem, Luciano pedig amikor jön hűségesen elfuvarozza a nagymami lekvárjaival, 1-2 liter tejföllel, Mese keksszel, mákkal dióval egyetemben. Ezt a szilvás süteményt a szeptember 17-i számban közölték, és épp valami habos-babos süteményre vágytam, meg egyébként is szomszédolni mentünk, így erre, ill. Sütis néne almás pitéjére esett a választásom. (Gyártottunk még csokoládéba mártott “zsidócseresznyét” is főzött vaníliás krémmel, meg panna cottát is, de erről majd később…) Ja, és csak egy icipicit változtattam az eredetin. 😉

Habos szilvás szelet
Hozzávalók:
  • 1,5 kg szilva
  • 2 tojás + 5 tojásfehérje
  • 1 citrom
  • 80 g hámozott mogyoró
  • 20 g fenyőmag
  • 50 g dió
  • 6 g tasak sütőpor
  • 180 g finomliszt
  • 100 g lágy vaj
  • 100 g + 4 ek. kristálycukor
  • 300 g porcukor
  • 3 ek. rum
  • 1 dl tej
  • 1 kk. őrölt fahéj
  • 3 ek. gyalult mandula

A szilvát megmossuk, lecsepegtetjük, szárazra töröljük, a szárakat eltávolítjuk, a szemeket kettévágjuk, a magokat kiemeljük. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A mogyorót, a diót és a fenyőmagot finomra daráljuk, majd a sütőporral együtt az átszitált liszthez keverjük.

A vajat és 100 g cukrot habosra keverjük. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, a reszelt citromhéjat, majd a rummal és a tejjel felváltva a mogyorós lisztet. A masszát sütőpapírral kibélelt tepsibe szedjük, tetejét kirakjuk a magházukkal felfelé fordított fél szilvaszemekkel, és megszórjuk 4 ek. kristálycukorral, majd előmelegített sütőben 45 percig sütjük.

A tojásfehérjéket egy csipet sóval habosra verjük, majd hozzáadunk 100 g porcukrral elkevert fahéjat, tovább verjük, és amikor már elég tömör, hozzáadjuk apránként a maradék cukrot és a citrom kifacsart levét is.

A habot csillagcsőrös nyomózsákba tesszük, és a sütemény tetejét becsíkozzuk vele. Megszórjuk a mandulával, majd visszatesszük a sütőbe, és további 15-20 perc alatt világosdrappra-ropogósra sütjük. A tepsiben hagyjuk kihűlni.


Crostata meringata con le prugne

Ingredienti:

  • 1,5 kg di prugne
  • 2 uova + 5 albumi
  • 1 limone
  • 80 g di nocciole sgusciate
  • 20 g di pinoli
  • 50 g di noci
  • 6 g di lievito per dolci
  • 180 g di farina tipo “00”
  • 100 g di burro morbido
  • 100 g + 4 cucchiai di zucchero
  • 300 g di zucchero a velo
  • 3 cucchiai di rum
  • 100 ml di latte
  • sale
  • 1 cucchiaino di cannella
  • 3 cucchiaini di mandorle affettate
  1. Mondate e lavate le prugne, asciugatele, tagliatele a metà e privatele dai noccioli.
  2. Tritate finemente le noci, le nocciole e i pinoli e aggiungeteli insieme al lievito alla farina setacciata.
  3. Riscaldate il forno a 180 gradi.
  4. Con una frusta elettrica mescolate il burro con 100 g di zucchero. Aggiungete uno alla volta le uova, la buccia grattuggiata del limone, il rum, e alternando, il latte e la farina. Distribuite il composto in una teglia (30 x 40 cm) foderata con la carta da forno e mettetevi sopra le prugne tagliate a metà (con la parte del nocciolo verso sopra). Cospargetele con 4 cucchiai di zucchero e cuocete nel forno preriscaldato a 180 gradi per circa 45 minuti.
  5. Nel frattempo preparate la meringa. Con una frusta elettrica montate a neve gli albumi con un pizzico di sale, unite 250 g di zucchero a velo e la cannella, montate ancora un po’ e incorporate anche lo zucchero rimasto e il succo del limone.
  6. Mettete il composto in una tasca da pasticciere con bocchetta dentellata e quando la crostata sarà cotta, copritela con la meringa e cospargetela con le mandorla affettate. Rimettete la crostata nel forno già caldo per circa 15-20 minuti, e lasciate intiepidire il dolce nella teglia.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!