Tavola in Piazza

Fusilli kapros kefirrel, fetával és fekete olajbogyóval

Kánikulatészta. Készüljetek, mert jön a nyár! 😉
Fusilli kapros-petrezselymes kefirrel, fetával és fekete olajbogyóval
Hozzávalók: 320 g fusilli, 4 ek. fekete olajbogyó, 1 kis fej fehérhagyma (vagy lila), egy kis csokor kapor, egy kis csokor petrezselyemzöld, 1 gerezd fokhagyma, 8 ek. kefir, fél citrom leve, só, bors

Amíg a szósz és a tészta elkészült, egy nagy üvegtálat behűtöttem. 

A kaprot és a petrezselyemzöldet apróra vágtam, a hagymát felcsíkoztam, az olajbogyókat félbevágtam. A fokhagymát a kefirbe reszeltem, tekertem rá egy kevés sót, borsot, belefacsartam a citrom levét, hozzáadtam a kaprot, a petrezselyemzöldet, a hagymacsíkokat, a felezett olajbogyókat, meglocsoltam egy kevés olívaolajjal, belemorzsoltam a sajtot, majd az egészet alaposan összekevertem, és 30 percre a mélyhűtőbe raktam.
A tésztát lobogó, sós vízben kifőztem, amikor elérte az “al dente” -“harapható”, nem teljesen puhára főtt- állagot, leszűrtem, majd többször átkeverve langyosra hűtöttem. (Gyorsan dolgozzunk, nem tesz jót a tésztának ha sokáig áll!)
A tésztát a behűtött üvegtálba öntöttem, hozzáadtam a hűtőhideg kefires szószt, az egészet összeforgattam, és azonnal tálaltam.

Burratine pácolt olívabogyóval, koktélparadicsommal és paprikával

Felfedeztem a közelben egy nagyon szimpatikus sajtboltot. Ott találtam ezeket a burratinákat. Persze, ne akarjuk összehasonlítani a pugliai igazi burratával, de azért északi utánzatként nem rossz. A burratát nevezhetjük a mozzarella (nagy)testvérének. A hasában egy tejszínes-vajas, krém lapul, s a sajtba vágva ez a sűrű, fehér folyadék, boldogan kibuggyan, nekünk pedig nincs más teendőnk, mint friss, ropogós héjú kenyeret tunkolni a kráter kellős közepébe. Szerintem sóval, borssal fűszerezve, és egy kevés kiváló minőségű olívaolajjal meglocsolva a legfinomabb.
Tegnap kicsit variáltam a már megszokott, egyszerű recepten, így született meg az előételként, de nyáron hideg második fogásként is szervírozható

Burratine pácolt olívabogyóval, koktélparadicsommal és paprikával
Hozzávalók:
  • 4 db burratina v. 1 db burrata
  • 1 piros és 1 sárga színű kaliforniai paprika csíkokra vágva
  • 10-15 db zöld és fekete olívabogyó sós lében (lehetőleg nagy szemű, egész)
  • kiváló minőségű extraszűz olívaolaj
  • frissen őrölt bors
  • szárított oregánó
  • néhány levél friss bazsalikom
  • 10 db koktélparadicsom
  • kenyér pl. ciabatta, vagy baguette

A burrata és a koktélparadicsomok kivétel az összes hozzávalót összekeverem, és egy fél napon át állni hagyom.

A. változat:

A burratákat egy nagy tányér közepére rakom, sózom, borsozom, mellé-köré helyezem a marinált olívabogyókat és a paprikacsíkokat. A koktélparadicsomot felkarikázom, ezeket is a burrata köré teszem, és meglocsolom őket egy kevés páclével.
Az egészet meglocsolom egy kevés olívaolajjal, és azonnal tálalom.

B. változat

A burratákat egy tányér közepére rakom, sózom, borsozom.
A koktélparadicsomokat nagyon apró kockára vágom, levét lecsöpögtetem, majd a paradicsomkockákat összekeverem a szintén felaprított, marinált olívabogyóval és a paprikával.
A kenyeret 2-3 cm vastag szeletekre vágom, a szeletek egyik oldalát megpirítom, majd megfordítom őket, és mindegyikre egy evőkanálnyi aprított, marinált zöldséget ill. egy tk. olívaolajat teszek. Az így megrakott kenyérszeleteket még 2-3 percre visszrakom a sütőbe, végül a még forró szeleteket a burraták köré helyezve tálalom.

Mamma is írt nemrég a burratáról. (Neki volt igazi, liliomlevélbe csomagolt is! 😉

Majonézes brokkolisaláta sajtkosárkában

A „januárban postolni!” mappából szedtem elő ezt a receptet. A salátában semmi extra nincs, mindeni készítheti azzal, amit szeret, vagy épp azzal, ami éppen kéznél van. Nálam volt benne párolt brokkoli, kevés hagymán pirított gomba és fekete olívabogyó, a majonézes mismásban tejföl, itthon készült majonéz, mustár, só, bors, citromlé, kevés porcukor. Emlékszem, vendégek jöttek és már előre megbeszéltük, hogy valami majonézes saláta mindenképpen lesz, csak épp azt nem tudtam még, hogy miben tálaljam. Akkortájt épp tökös gnocchi lázban égtem, kerestem „Az Igazit”, és Christian blogjában a tökös recepteket bámulva megakadt a szemem a sajtkosárkán, amit a gnocchi mellé biggyesztett. No, innen már egyenes út vezetett a krémes-majonézes-saláta és a roppanós sajtkosárka kiváló összhangjához.

Kicsit babrás, kicsit könyökig zsírosak leszünk a megolvadt sajttól, kicsit törékeny (bár ez azért nem olyan nagy probléma, mert közben a letört széleket szépen elropogtathatjuk 😉 de nagyon mutatós, és „fa il suo effetto”, a vendégek pedig agyon fogják dísérni gyöngy kezeinket!
Közben találtam egy nagyon szimpatikus receptet is, szintén olvasztott Parmezánból: rakjunk sütőpapírrra egy mástól kellő távolságra 1-2 ek reszelt parmezánt, szórjuk meg mandulával, a sütő grill programján süssük néhány percig, vegyük ki, várjuk meg míg a mandulás sajt megszilárdul, és gesztenyemézzel meglocsolva szervírozzuk. Ezt mindenképpen ki kell próbálnom!

Na, de visszatérve a kosárkákhoz:

Parmezán kosárkák
Hozzávalók:
  • 12 ek. frissen reszelt parmezán

Egy felhevített serpenyőbe rakjunk 3 ek. reszelt parmezánt, várjuk meg míg teljesen elolvad, majd egy konyhai lapát segítségével emeljük ki a serpenyőből és lehetőleg anélkül, hogy rákvörösre égetnénk a kezünket, simísuk a sajtkorongot egy felfordított pohár aljára, és óvatosan, hogy a sajt ne törjön apró darabokra, nyomkodjuk a széleit a pohár falához.
Amikor a sajt teljesen megszilárdul, vegyük le a pohárról, és tálaljunk benne azt, amihez éppen kedvünk van.

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 35 - Linguine paradicsomos canestrellivel

Tavaszváró időszakból bukkant elő ez a tészta. Épp jókor, ugyanis napok óta esik, és bár már minden zöldell, az első salátát is learattuk már a kertben, azért egy kis szín mindig jól jön, amikor egész nap a szürke eget vagyunk kénytelenek bámulni.


Linguine paradicsomos canestrellivel

Hozzávalók:
  • 320 g linguine
  • 200 g friss, tisztított canestrelli (a canestrelliről itt olvashatunk bővebben; gyakorlatilag a fésűkagyló kistestvére 🙂 grrrr, a magyar nevét még most sem tudom!)
  • 0,5 dl száraz fehérbor
  • 12 db fekete olívabogyó
  • 6 db picadilly paradicsom
  • extraszűz olívaolaj
  • 1 gerezd fokhagyma
  • egy kevés petrezselyemzöld
  • frissen őrölt bors

A fokhagymát az olívaolajon kissé megpirítom, hozzáadom a már megtisztított canestrellit, a felnegyedelt olívabogyót, az apró kockára vágott picadilly paradicsomot, borsozom, majd felöntöm a fehérborral és nagy lángon 4-5 percig főzöm. Összekeverem a frissen főzött tésztával, az apróra vágott petrezselyemzölddel, (ha szükséges sózom) és azonnal tálalom.
Ez az az igazi tökeccerű, hipergyors és naaaagyon finom tészta!
(Viszont nem tudom, hogy lehet-e vajon otthon canestrellit kapni…)

Rozmaringos húsgombóc paradicsomszósszal

A környéken sokan készítik, ezt az elsősorban őszi/téli ételt. Friss vagy grillezett polentával naaaagyon finom!

Rozmaringos húsgombóc paradicsomszósszal
Hozzávalók:
  • 500 g darált marhahús (nem a “selezionate”-t szoktam hozzá venni, a kissé zsírosabb rész is megteszi)
  • 200 g száraz kenyér (zsömle, kinek, mi teszik, nálunk zsömle nem létezik, így marad a kenyér)
  • kb. 2 dl tej
  • 2 tojás
  • 50 g reszelt parmezán
  • 2 fej vöröshagyma
  • kb. 20 db fekete olívabogyó
  • 50 ml extraszűz olívaolaj
  • 1 ágacska rozmaring
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 300 ml hámozott, darabolt paradicsom
  • só, bors

A száraz zsömlét 10 percre a tejbe áztatom, majd jól kicsavarom.

Az olívaolajon megpárolom az kockára vágott hagymát, és a felaprított zöldfűszereket. A darált húshoz adom ennek a felét, a zsömlét, a tojásokat, a parmezánt, sózom, bőven borsot tekerek rá, majd az egészet alaposan összekeverem, és vizes kézzel gombócokat formálok belőle.

Az olajon megprárolt hagymára ráöntöm a paradicsomot, hozzáadom az olívabogyókat, fűszerezem (ide is mehet esetleg egy ágacska rozmaring), végül beleültetem a gombócokat, és fedő alatt, kis lángon kb. 35-40 percig főzöm.

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 30

Pániktészta
Van úgy, hogy az ember mindenféle bürokratikus okok miatt sorbanállásra kényszerül, aztán amikor nagy nehezen sorra kerül, kiderül, hogy teljesen fölösleges volt minden igyekezete. Őrülten rohan haza, mert ugye a férj ebédidejét igen szűkösre szabták. Beront a házba, (kabát még rajta), előkeresi a tésztafőző edényt, víz bele, tűzhely bekapcsol, kabát ledob és míg megteríti az asztalt abban bízik, hogy valami majd csak pottyan az égből a tésztára. De nem. Nem pottyan semmi. (Közben azon kesereg, hogy a héten már eljátszotta a jokereket, mint pl. az “aglio-olio-peperoncino”-t, vagy a mélyhűtőben kétszemélyes adagokban csücsülő nyári pestot. Ezek után már nincs bőr a képén egy “pasta in bianco”-t a férje elé tenni. Nincs mese, valamit alkotni kell!
A víz már forr, a férj belép az ajtón, s míg kezet mos, történetünk alanya kiválaszt egy hosszabb főzési időt igénylő tésztát -jelen esetben pennét- néhány perc haladékot adva ezzel is saját magának. A részletekre most nem ad: belezúdít egy fél marék nagyszemű sót a vízbe a tésztával együtt, őrülten rohan a hűtőszekrényhez…és áll tanácstalanul.
Elmereng a reggel vett kacsacombon, megcsodálja az alsó fiókban a sárgarépákat, a hétvégi desszerthez szánt datolyaszilvát, amik már annyira érettek voltak, hogy muszáj volt hűtőbe tenni őket… Meglát egy darabka gorgonzolát, de kevésnek találja még egy főre is. Megy sorba: radicchio, egy szép nagy darab Grana, virsli (ez meg hogy kerül ide???), tojás, 2 kocka élesztő, gyümölcsjoghurt (neki ez is épp elég lenne)…és az utolsó pillanatban kipattan az isteni szikra! Mit kipattan, ott ülnek egymás alatt: a felső polcon egy üvegben néhány szem fekete olívabogyó, alatta a sajtos polcon egy megkezdett, friss, krémes robiola, a harmadikon pedig 2 paradicsom – Picadilly, yesss!.
Egy perc sem telik bele, a pardicsom és a bogyók már apróra vágva, a robiolával a tetejükön epekedve várják a tollhegyeket. Tészta leszűr, robiolás-paradicsomos-fekete olajbogyós halomra ráplaccsint, rá borsot teker, összekever, és mialatt a szósz édesen körülöleli a tésztát, belép a férj is.
Történetünk alanya boldogan kiáltja “Kéééééééész!”.
A férj: “Hűűű, már nagyon éhes vagyok!”
A feleség: “Türelem, drágám, tudod, előbb fotózunk!” 😉

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 23

Spagetti szardíniával


Hozzávalók:

  • 320 g spagetti
  • 250 g friss szardínia
  • 300 g hámozott, darabolt paradicsom
  • 10 bazsalikomlevél
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 50 g fekete olívabogyó
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 csípőspaprika
  • 4 ek. extraszűz olívaolaj
  • só, bors

A szardíniákat megtisztítjuk, gerincüket eltávolítjuk, majd nagyobb darabokra szeleteljük. Egy serpenyőben felhevítjük az olajat, hozzáadjuk a fokhagymát, a csípőspaprikát, és a szardíniadarabokat. 2-3 percig nagy lángon pirítjuk. Sózzuk, borsozzuk, hozzáöntjük a hámozott, darabolt paradicsomot, megszórjuk a fekete olívabogyóval, a felaprítottpetrezselyemmel és a bazsalikommal, majd az egészet még kb. 5-6 percig tovább főzzük. A spagettit kifőzzük,”al dente” leszűrjük, összekeverjük a halas szósszal és azonnal tálaljuk.


Spaghetti con sardelle

Ingredienti:

  • 320 g di spaghetti
  • 250 g di sarde freschissime
  • 300 g di pomodori pelati in pezzetti
  • 10 foglie di basilico
  • 1 mazzetto di prezzemolo
  • 50 g di olive nere
  • 1 spicchio d’aglio
  • 1 peperoncino
  • 4 cucchiai di olio d’oliva extravergine
  • sale, pepe
  1. Pulite con cura le sarde e dividetele in pezzetti non troppo piccoli.
  2. Fate rosolare in un tegame con l’olio, l’aglio e il peperoncino i pezzi di sardelle e dorateli per 2 minuti circa. Aggiungete i pezzetti di pomodoro, le olive nere, salate, pepate,cospargete il tuttocon le foglie di basilico e prezzemolo tritate, e continuate la cottura per 5-6 minuti.
  3. Lessate la pasta, scolatela al dente, conditela con il ragù di sarde e servite.

Fókacsa és ketten pofa

Egy végtelenül szimpatikus háromgyerekes család jött hozzánk nyaralni. Sőt, több, mint nyaralni, ugyanis ősztől ide költöznek Olaszországba, és egyfajta információ-, tapasztalatgyűjtő úton is voltak. A három gyerkőc mindegyike fogékony a nyelvek iránt, azonnal el is kezdtük a “tanulást”, igyekezve kibővíteni a már otthon megszerzett tudást. A két kicsi, napokig mondogatta: “Ketten pofa, ketten pofa…”, én balga meg nem értettem 🙂 Azt gondoltam, hogy ez biztos valami játék kettejük között; ketten egyszerre kell grimaszolni, vagy valami dalszöveg… Csak akkor figyeltem fel igazán a dologra, amikor anyuka felvilágosított, hogy “A gyerek azt kérdezi, hogy milyen idő van.” vagyis “Che tempo fa?” Kicsit elszégyelltem magam, de aztán később, egy másik családdal, egy másik gyerkőccel újra előjött a téma, csak ezúttal gasztrovonalon, ti. focacciát sütöttem. Szenzációs a gyerekek asszociációs képessége!!! Új állatot kreáltunk ám: FÓKACSÁT amit a kezünkkel jól össze kell nyomorgatni-gyurmákolni, utána a sok náspángolástól a fókacsa megdagad, megint adunk neki vagy kettőt, aztán nyújtófával jól kiporoljuk a bundáját, az ujjunkkal megszurkáljuk, majd bedobjuk a kemencébe, mint a gonosz boszorkányt a Jancsi és Juliskában, végül pedig meg is esszük. Tiszta horror! 🙂 Mindenesetre nagyon jól szórakoztunk. I’me az én fókacsám:

Rozmaringos focaccia fekete olívabogyóval és koktélparadicsommal –

Focaccia al rosmarino con le olive nere e pomodorini
Hozzávalók:
  • 350 g liszt
  • 6 ek. extra szűz olívaolaj
  • 20 g élesztő
  • 1 tk. kristáycukor
  • 1 tk. finomsó
  • 1/2 ek. nagyszemű só
  • kb. 2,5 dl víz
  • koktélparadicsom
  • fekete olívabogyó
  • 1 ágacska rozmaring

Az élesztőt keverjük el 1 dl langyos vízben, majd apránként adjuk hozzá a lisztet, a maradék vizet, 1 tk. sót, 1 tk. kristálycukrot és 1 ek. olívaolajat. Kb. 10 percig gyúrjuk, labdává formázzuk, és letakarva 30 percig kelesztjük. Ezután még egyszer átgyúrjuk, 1-1,5 cm vastagságúra nyújtjuk, és egy olajjal kikent tepsibe fektetjük. Itt-ott az ujjunkkal mélyedéseket nyomkodunk bele, majd finoman belenyomkodjuk a félbe vágott koktélparadicsomokat és az olívabogyókat, rádobálunk néhány rozmaringlevélkét, végül a tepsiben még 30 percig hagyjuk kelni. Amikor a tészta megkelt, meglocsoljuk a maradék olívaolajjal, megszórjuk a nagyszemű sóval. 190 fokra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütjük.

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 12 - Mascarponés-lilahagymás tagliatelline

Az eredeti recept Mammától származik: én, jó?/rossz? szokásomhoz híven egy picit változtattam rajta. Mamma, ugye nem baj? Ennek a tésztának számomra azért van nagy jelentősége, mert annak ellenére, hogy jónéhány éve élek már Olaszországban, hetente legalább hétszer eszünk tésztát, a mascarpone, mint tésztaszósz alapanyag teljesen kimaradt az életemből. Mamma, köszönöm Neked még egyszer! Ezentúl gyakrabban használom majd! 🙂
Tagliatelline lilahagymával és mascarponével –
Tagliatelline con cipolla e mascarpone



Hozzávalók:
  • 3 ek. olívaolaj
  • 1 fej lilahagyma
  • 4 zsályalevélke
  • 4 ek. mascarpone
  • 20 db fekete olívabogyó
  • só, frissen őrölt feketebors
  • reszelt parmezán


Az olajon megpirítjuk a durvára vágott hagymát és a kétfelé tépett zsályaleveleket. Hozzáadjuk a mascarponét, ízlés szerint fűszerezzük, s amikor a sajt teljesen kémessé olvadt, belekeverjük az olívabogyókat is. Az egészet épp csak néhány percig főzzük, összekeverjük a frissen kifőzött tésztával – ami nálam most épp tagiatelline volt-, tálalásál megszórjuk egy kevés reszelt parmezánnal.

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 10 - Trofie paradicsomos sertésraguval

Magyar vendégeink voltak, tésztát szerettek volna… Akár hiszitek, akár nem, nem könnyű ám kitalálni melyik az a szósz, amelyik a magyar szájíznek megfelel, főleg úgy, hogy három ketchupos tésztához szokott bambino is alig várja már Az olasz vacsorát. Aztán eldöntöttük, hogy legyen benne paradicsom, legyen benne husi, meg egy kis olívabogyó is, mert azt mindannyian szeretik. I’gy született meg a Paradicsomos-husis spagetti, aminek végül akkora sikere volt, hogy a lassan hétéves Farkas komám másnap reggelire is azt evett volna… 🙂 A nagy sietség közepette azonban elfelejtettünk fotózni, így kénytelen voltam néhány nappal később újra elkészíteni a szószt, s ezúttal nem spagettivel, hanem az ún. „trofie”-vel (tipikus ligúriai tészta) tálaltam. Ki tudja miért, egykettőre elfogyott…
Végül rájöttem, miért volt olyan finom! Ti kitaláljátok? 😉

Trofie paradicsomos sertésraguval – Trofie col ragù

Hozzávalók:

  • 200 g darált sertéscomb
  • kevés extra szűz olívaolaj
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 hajszálvékony szelet füstölt szalonna
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 35 db fekete olívabogyó
  • 800 g hámozott, darabolt paradicsom
  • só, bors

A hagymát és a fokhagymát nagyon apróra vágjuk, majd egy kevés olívaolajon megpároljuk. Hozzáadjuk a darált húst, és erős lángon jól átpirítjuk, és meglocsoljuk a fehérborral. Amikor a bor nagy része elpárolog, a nagyon apróra vágott füstölt szalonnát is a húshoz adjuk, és addig pirítjuk, míg szinte az összes hús alatt lévő lé elpárolog. Ekkor fűszerezzük, hozzáadjuk a hámozott paradicsomot, és az egészet fedő alatt, néha-néha megkeverve kb. 1 órán keresztül lassú tűzön pároljuk. Amikor a szósz már majdnem kész hozzáadjuk a félbe vágott olívabogyót is, és kb. 15 perc alatt a szószt fedő nélkül készre főzzük.
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!