Tavola in Piazza

Cezerye

Jó kis tematikus hetek kerekedtek ki itt a blogban az elmúlt időszakban. Volt már tökös, most sütis, jövő héten tésztákat hozok, aztán meg majd minden visszatér szépen a régi kerékvágásba.
A mai dolce neve Cezerye. Óriási késztetész éreztem arra, hogy olaszosítsam, így a masszába került egy kevés amaretti is. A golyóbisok felét mogyorókrokantba forgattam; igen, ezek azok, amik nincsenek a képen. Eltűntek.
Tejkrémre már sajnos nem volt idő, de legközelebb mindenképp beépítem, mondjuk egy kis mandula- vagy mogyorólikőrrel ízesítve.
Az eredeti recept Edinától van, köszönöm szépen!
Cezerye all’italiana
Hozzávalók: 500 g sárgarépa, fél csésze nádcukor (1 csésze 2,5 dl), 1,5 dl víz, 1 tk. étkezési keményítő, 50 g háztartási keksz, 50 g amaretti, fél csésze törökmogyoró, kókuszreszelék vagy mogyorókrokant
A répát megtisztítjuk, finomra reszeljük, hozzáadjuk a cukrot és 1dl vizet, majd kb. egy óra alatt, lefedve, alacsony lángon, olykor-olykor megkeverve puhára főzzük. Ekkor hozzáadjuk a 0,5 dl vízzel elkevert keményítőt, és 1-2 perc alatt az egészet sűrű masszává főzzük. 
A tűzről levéve alaposan elkeverjük benne a keksszel együtt ledarált amarettit, az apróra tört mogyorót, és hagyjuk kihűlni.
A masszából gombócokat formálunk, a gombócokat mogyorókrokantba vagy kókuszreszelékbe forgatjuk, és tálalásig hűtőben tároljuk.

Gubana

Van néhány tippem diéta kellős közepén előtörő édességvágy csillapítására: kávé, tea, rágó stb., de az a helyzet, hogy ezek nem mindig nem mindig működnek. (Megjegyzem, nálam a gyümölcs ilyenkor nem sokat ér!)
Tegnap is annyira kívántam valami édességet, hogy egy szelet sütiért odaadtam volna a fél karomat! Pedig nem is szeretem annyira az édességet. Látszik ez a „DOLCI” címszó mögötti 11-es számról is: szégyen, nem szégyen, ez kb. havonta 1 desszertet jelent (szinte kizárólag jeles alkalmakkor).
Most azonban nem bírtam tovább.
Ahogy kerestem a Casamia Cucina tavalyi őszi számában a gulyásleves receptet olaszul (a disznóvágás óta többen is rágják a fülem érte ;-), rábukkantam a Gubana leírására. Évek óta készülök arra, hogy elkészítsem, de mivel elég időigényes elfoglaltság, így mindig csak halogattam.
Reméltem, hogy mire elkészül, elmúlik az édesség utáni vágyam is… 🙂
Nem múlt el. Ettem belőle egy szeletet. Evan kérem.


A gubanáról: a gubana a Natisone völgy tradicionális (karácsonyi) kelt tésztája. Az első írásos emlék 1409-ből maradt fenn róla, amikor is XII Gergely pápa Cividaléba látogatott, és az ezen egyházi méltóság tiszteletére rendezett ünnepségen szilvapálinkával meglocsolt gubanát szolgáltak fel desszertként.
A tészta elnevezése állítólag szlovén nyelvterületről származik. A Natisone völgy ill.Gorizia környéke nagyrészt szlovénok lakta terület, és mivel szlovénul a „guba” azt jelenti „piega” (hajtás, redő, kanyarulat), azt mondják, a sünemény innen kapta a nevét. Furcsa következtetés, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezt a kelt tésztát Szlovéniában a „putizza” vagy „putizza” névvel illetik (Valamelyik friss néprajzos beleáshatná magát a témába, hátha van valami más magyarázata is az elnevezésnek, mert ez a változat nekem olyan „eben guba”. 😉 Igen, igen, az esetleges magyar vonatkozásra gondoltam, bár az is lehet, hogy semmi köze hozzánk.)
A gubana eredeti változata egyébként négy napig készül. Akinek van bátorsága, itt talál róla egy „négynapos receptet” olasz nyelven.


Gubana

Hozzávalók:

A tésztához:

  • 20 g friss élesztő
  • 500 g liszt (dagasztás során az enyém felvett még jó 100-150 g-ot)
  • 2 dl tej
  • 60 g vaj
  • 250 g kristálycukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 1 narancs lereszelt héja
  • 2 tojás sárgája
  • 1 tojásfehérje
  • egy löttnyintés rum
  • egy csipetnyi só

A töltelékhez:

  • 150 g mazsola
  • (80 g aszalt áfonya
    50 g cukrozott narancshéj – az eredeti receptben sem az áfonya, sem a cukrozott narancshéj nincs benne, de gondoltam, elrontani nem fogja)
  • 7 cl szilvapálinka (Kicsit későn kaptam észbe, hogy azt a keveset, ami itthon volt, elvittük a torba, így a Grand Marnier mellett döntöttem. A citromhéj, a narancshéj, a fahéj, a fenyőmag mellé nagyon passzolt. Talán jobb is így, mint szilvapálinkával.)
  • 150 g dióbél
  • 150 g hámozott mandula
  • 30 g fenyőmag
  • 40 g amaretti
  • 40 g kristálycukor
  • 20 g vaj
  • fahéj
  • frissen reszelt szerecsendió
  • a tetejére 1 tojássárgája

Az élesztőt langyos tejben megfuttattam, hozzáadtam 100 g lisztet, és csomómentesre kevertem. Letakartam, és állni hagytam mindaddig míg a duplájára nőtt. Langyos sütőben ez kb. fél óráig tartott. (A langyos sütőről: amikor a konyhában hűvös van, és kelt tésztát készítek, a sütőt bekapcsolom 60 fokra, majd kikapcsolom, résnyire kinyitom, várok néhány másodpercet, végül letakarva belerakom a keleszteni való tésztát, ami így sokkal hamarabb megnő, mintha a konyhai hűvösben várakozna.)
A maradék lisztet egy deszkára borítottam, a közepébe krátert fúrtam, ide öntöttem a megfuttatott élesztőt, a cukrot, egy csipetnyi sót, apró darabokban a lágy vajat, 2 tojássárgáját, a rumot, a reszelt citrom-, ill. narancshéjat, és az egészet alaposan összegyúrtam. A tojásfehérjét közben kemény habbá vertem, majd ezt is beledolgoztam a tésztába. (Kicsit nyúlós-mállós-ragacsos volt az egész köszönhetően annak, hogy akitől a recept származik 100%, hogy nem annyi lisztet használt, mint amennyi az eredeti receptben le volt írva! Azért idebiggyesztem: eredetileg 400 g liszttel, a 2 helyett 4 tojássárgájával, és olvasztott vajjal „dolgoztak”. Ha dolgoztak. Egy kicsit mérges voltam. Ha belegondolok, hogy mennyire igyekeztem, hogy a tökeccerű gulyásleves receptje szinte grammra pontosan úgy legyen a cikkben, ahogy az a nagy fazékben volt, ezek a goriziaiak meg itt mit sem törődnek a gubanáéval, ami azért nem is olyan könnyen elkészíthető… Mindegy. Két friulán szakácskönyv és a világháló ezt a problémát is megoldotta. 4-5 gubana recept elolvasása után rájöttem, hogy ez így nem ok. Cukrászok és pékek rosszalló gondolataikat kérem mellőzzék! 😉 Nekem ez igenis probléma volt, hiszen nagyon ritkán sütök, és csak az utóbbi hónapokban sütök „szemre”, mint a nagyik. Előtte, ha süteményről volt szó, a mérleg mindig előkerült.)
Na de hol is jártam?
Igen, a nyúlós-mállós tésztánál. Szóval liszteztem. Mindig csak annyit, hogy ne ragadjon az összes a kezemre. Aztán amikor már gombócot tudtam belőle formázni, beletettem egy tálba, letakartam, és hagytam kelni egy órán keresztül.
Ezalatt elkészítettem a tölteléket.
A mazsolát, a narancshéjat és az áfonyát a Grand Marnier-be áztattam. A diót, a mandulát, a fenyőmagot és az amarettit apróra daráltam, hozzáadtam a cukrot, fűszereztem fahéjjal és egy kevés szerecsendióval, majd a likőrbe beáztatott bogyókkal jól összekevertem. (Kicsit későn kapcsoltam, de szerintem mézzel is finom lett volna.)
Amikor a tészta megkelt kb. 25×50 cm-es téglalappá nyújtottam, rászórtam a tölteléket, ide-oda vajdarabkákat raktam, majd az egészet feltekertem. A tekercset csigává formáztam, a tetejét megkentem a tojássárgájával, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 55-60 percig sütöttem. (Nézegessük időnként, és ha nagyon pirulna a teteje, fedjük le alufóliával!)

Narancsos-mákos tiramisù - "Dalla cucina di Mamma" :-)

Mivel is kezdhetném ezt a csodás diétás hétfőt, mint egy pohár édes-krémes tiramisùval. Neeeem, nem igazi, csak fotó! 🙂 Múlt héten készült a barátosném szülinapi vacsorájának desszertjeként, és mondanom sem kell, elsöprő sikere lett!
Khm, khm, Mamma receptjeiben sosem csalódunk!
Akkor, ott, meg is vitattuk, hogy amarettivel talán még lehetne fokozni az élvezeteket, meg hogy milyen szépen mutatna, ha az amaretti a pohár oldalára lenne tapasztva, de a megvalósítás nem ment olyan könnyen, ugyanis, az amaretti nem az a „tapadós fajta” 🙂 vagyis nem szívja magába a nedvességet úgy, mint a babapiskóta, így azonnal nem tapasztható. Ha valakinek van türelme és ideje kivárni, míg az amaretti jól megszívja magát az illatos tejjel, kérem, számoljon be arról, hogy kb. meddig tartott és főleg arról, hogy hogy mutatott utána a pohárban.
Fontos info: az egész a narancslekváron áll vagy bukik, tehát a kiváló minőségű lekvár elengedhetetlen ennek a tiramisùnak az elkészítéséhez. (Ha nncs első osztályú narancslekvárunk, készíthetjük darabolt, cukrozott naranccssal is.)

Narancsos-mákos tiramisù

Hozzávalók:
  • 16 db babapiskóta
  • 150 ml tej
  • 3-4 ek. Grand Marnier
  • 8 ek. narancslekvár
  • 6 ek. darált mák
  • 2 ek. porcukor
  • 250 g mascarpone
  • 4 db amaretti
  • 1 ek. narancsvirágvíz
  • kb. 1 dl tejszín
  • 2 ek. méz
  • kandírozott narancs

A mascarponében elmorzsolom az amarettit, majd hozzáadom a mézet, a narancsvirágvizet és annyi tejszínt, hogy még viszonylag sűrű maradjon.
A narancslikőrt összekeverem a tejjel, a babapiskótákat épp csak egy pillanatra belemártom, majd egyenként a pohár aljára nyomkodom. Megszórom a porcukor és a darált mák keverékével, rárakok 1 evőkanálnyi narancslekvárt, erre pedig kb. ugyanennyi mascarponekrémet. Erre megint piskóta, cukros mák, lekvár és mascarpone kerül.
A tetejét kandírozott naranccsal díszítem.

Csak készítés előtt nem jó! 😉 Közben, közvetlenül utána, egy óra múlva, másnap, és gondolom harmadnap is isteni – már ha valakinél marad harmadnapra…

Köszönöm, Mamma! 🙂

Erdei gyümölcsös cheesecake

Tegnap házassági évfordulónk volt. Ez alkalomból sütöttem ezt a tortát (na jó, azért is, mert már hónapok óta piszkálja a fantáziámat ;-))))) Naggggyon finom lett! A tejszínes réteg nélkül is megállta volna a helyét -a kalóriatáblázatban már így is előkelő helyet foglal el- de akkor nem lett volna olyan mutatós.
Erdei gyümölcsös cheesecake

 

Hozzávalók:

  • 200 g amaretti
  • 200 g teljes kiőrlésű keksz
  • 125 g vaj
  • 3 + 1 tojás
  • 150 g + 50 g kristálycukor
  • 250 g ricotta
  • 250 g Philadelphia krémsajt
  • 400 g friss erdei gyümölcs (málna, áfonya, szeder vegyesen)
  • 125 g tejszín
  • 100 g piros vagy lila színű lekvár (én nagymamikám házi meggylekvárját használtam)

A kekszet és az amarettit széttördeljük, és jól eldolgozzuk a felpuhított vajjal és a kissé felvert tojásfehérjével. A keveréket sütőpapírral kibélelt 26 cm átmérőjű tortaformába tesszük, és 160 fokra előmelegítettsütőben 15 percig sütjük.

Közben a maradék 3 tojást és az 1 tojássárgáját felverjük, hozzáadjuk a ricottát és a krémsajtot, valamint 150 g kristálycukrot. A formát kivesszük a sütőből, kihűtjük, majd a kész kekszes-vajas alapra rászórjuk az erdei gyümölcs felét (a másik felét meghagyjuk dekorációnak), majd beborítjuk a sajtos krémmel, és a tortát további 40 percig sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni.

A tejszínt a maradék cukorral és a lekvárral habbá verjük, majd a sajtos krémre kenjük. A torta tetejét a megmaradt erdei gyümölccsel és egy kevés lekvárral díszítjük.


Cheesecake ai frutti di bosco

Ingredienti:

  • 200 g di amaretti
  • 200 g di biscotti integrali
  • 125 g di burro
  • 3 + 1 di uova
  • 150 g + 50 g di zucchero
  • 250 g di ricotta romana
  • 250 g di formaggio Philadelphia
  • 400 g di frutti di bosco freschi (lamponi, more, mirtilli)
  • 125 g di panna
  • 100 g di marmellata rossa o viola (io ho usato quella di amarene di mia nonna)
  1. Frullate i biscotti e gli amaretti con il burro ammorbidito. Incorporatevi un albume montato a neve leggermente, e versate l’impasto in una tortiera di 26 cm di diametro, schiacciandolo bene in modo da ricoprire la base con uno strato uniforme. Fate cuocere nel forno già caldo a 160 gradi per 15 minuti, poi lasciate raffreddare.
  2. Sbattete le 3 uova e il tuorlo rimasti con 150 g di zucchero e incorporate anche la ricotta e il formaggio cremoso. Cospargete la base di biscotti con la metà dei frutti di bosco, e stendetevi sopra la crema di formaggio. Passate la torta nel forno ancora per circa 40 minuti.
  3. Sbattete la panna con lo zucchero rimasto e aggiungete anche la marmellata. Quando la torta si raffredda, spalmatevi sopra la panna rosa, infine decoratela con i frutti di bosco rimasti e qualche cucchiaio di marmellata.
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!