Tavola in Piazza

Torta al testo

Hello, biciklis világ!

Ismét rajtam a rózsaszín kötény, ma nagyrészt Umbriában és egy picit Toszkánában is tekerünk. Azért is kedves számomra ez a környék, mert Friuli után ez volt az első olaszországi terület, amelynek számos eldugott zugát bejárhattam (sőt, majdnem itt is ragadtam, de aztán másfelé sodort a sors).

A toszkán konyhát viszonylag sokan ismerik, ezért inkább Al Dente tegnapi remek posztját kiegészítve, az umbriairól ejtek még néhány szót. Mondjuk három elég is lesz: szarvasgomba, szarvasgomba és szarvasgomba. 🙂 Nem vicc, itt tényleg minden szarvasgombás: a pizza, a tészták, a sajtok, a húsok, az olaj, minden, minden… Persze azoknak sem kell kétségbe esni, akik nem kedvelik ezt a fantasztikus fűszert, mert Umbria számos más csodás alapanyaggal is rendelkezik: Norcia környékén terem az egyik legfinomabb olasz lencse, és ugyanitt készül az egyik legjobb minőségű talján sonka is. Említésre méltóak a környék édesvízi halakból, rákokból, valamint vad- és sertéshúsból  készült ételei (ld. Al Dente fentebb említett ptegnapi beszámolóját + szarvasraguját!), és persze érdekes édességeik is vannak, mint pl. castagnole, cicerchiata, fave dei morti, rocciata, panpepato, torciglione stb.

Eredetileg (igen, ismét) halételt terveztem, konkrétan trasimenói sült pontyot, de a  ponty Friuliban a fehér hollóval versenyez, summa summarum, megfelelő halat nem sikerült beszerezni. Aztán megnyugtattam magamat, ti. a Giro résztvevői nem is érintik közvetlenül a Trasimeno tavat, így maradt egy roppant egyszerű perugiai lepénykenyér recept a tarsolyomban, ezt hoztam ma nektek, olvasóknak és a versenyzőknek, akik ma 186 km-t tekernek Folignótól egészen Arezzóig. A szakasz végén, – a cél előtt nem sokkal -, egy második kategóriás emelkedő teszi majd igazán izgalmassá a napot.

(Majd’ elfelejtettem! A tegnapi szakaszt Andre Greipel nyerte, így a belga csapat három napon belül harmadszor bonthatott pezsgőt. A második ezúttal Giacomo Nizzolo, a harmadik pedig Sacha Modolo lett.)

Torta al testo

Hozzávalók 2 db kb. 20 cm átmérőjű tortához:

500 g liszt

kb. 300 ml víz

5 g só

2 tk. szódabikarbóna

2 ek. extra szűz olívaolaj

torta al testo2

A lisztet a szódabikarbónával deszkára szitáljuk. A kupac közepére mélyedést formálunk, belecsorgatjuk az olívaolajat és a vizet. Az egészet meghintjük a sóval, majd a hozzávalókból könnyen nyújtható gombócot formázunk. A tésztát 10-15 percig pihentetjük, kettévágjuk, majd mindkét felet kb. 1,5-2 cm vastagságú körlappá nyújtjuk.

A tortákat felhevített serpenyőbe (vagy ún. “testo”-ba) helyezzük, és félidőben megfordítva kb. 8 perc alatt készre sütjük.

Íme, a testo:

testo

de ahogy fentebb írtam, egy egyszerű serpenyő is megteszi.

A tortákat recés késsel kettévágjuk, majd friss sajttal, főtt vagy nyers sonkával, brokkolival, spenóttal, rukolával, paradicsommal, insomma, a “buonsenso” határain belül akármivel töltve,  friss olívaolajjal meglocsolva, átmelegítve/enyhén megpirítva tálaljuk.

Ez itt egy stracchino sajttal, saurisi sonkával és spenóttal,

torta al testo

ez pedig egy stracchino sajttal, füstölt főtt sonkával és rukolával töltött változat. Mind a spenót, mind a rukola egyenesen a kertből került az asztalra. 🙂

torta al testo1

Holnap Mammán a rózsaszín kötény! Kövessétek!

Így készül az olasz klasszikus, a panzanella

A panzanella vagy pansanella Olaszország középső területein elterjedt kenyérsaláta. Neve a pane (kenyér) és a zanella (fonott kosárka) szavak összefonódásából ered. Alapja állítólag tengerész-találmány: a hosszú hajóutakon ugyanis nem lehetett sokáig frissen tartani az otthonról hozott kenyeret, így miután az kiszáradt, tengervízbe áztatták, és összekeverték a hajókonyha raktárában fellelhető alapanyagokkal.

Az eredeti recept sótlan, száraz kenyér, fehérborecet, extra szűz olívaolaj, só és frissen őrölt fekete bors felhasználását írja elő, ehhez egyes helyeken paradicsom- ill. uborka szeleteket és friss zöld fűszereket (bazsalikomot, petrezselyemzöldet, mentát) kevernek.

Toszkánában és Ubriában a vízbe áztatott kenyeret egészen apróra morzsolják, aminek következtében a végeredmény egy sűrű, szinte levesszerű fogássá alakul, Marche és Lazio környékén nagyobb, falatnyi darabokban hagyják, ezeket keverik össze az ecetes-olajos dresszinggel valamint a zöldségekkel, s a panzanella így inkább tápláló, friss salátaként funkcionál.

A hozzávalókat tekintve az olaszok kivételesen nem túl szigorúak: a kenyér mellé sok helyen kerül olajos szardella, zeller, kapribogyó, főtt, tojás, esetleg tonhal, de van aki hideg sült hússalt vagy párolt tenger gyümölcseivel, sárgarépával, édesköménnyel, sajtkockákkal gazdagítja ezt a remek salátát, A panzanella elkészítésnek tehát csupán a fantáziánk, és persze a jóérzés szabhat határt. Kísérletezzetek bátran!

Panzanella – olasz kenyérsaláta

Hozzávalók 4 személyre: 300 g vastag héjú, száraz kenyér, 4 db érett paradicsom, 200 g uborka, 1 db lila hagyma, 8-10 db friss bazsalikomlevél, 4 ek. fehérborecet, 6 ek. extra szűz olívaolaj, só, frissen őrölt fekete bors

panzanella1

A kenyeret nagyobb kockára vágjuk, és 1-2 percig hideg vízben ázni hagyjuk. (Lehet, hogy kevesebb idő is elég, ez a kenyér textúrájától függ.) Ezután leszűrjük, alaposan kinyomkodjuk, és egy keverőtálba rakjuk.

A lila hagymát megpucoljuk, vékonyan felszeleteljük, az uborkát 1-2 mm vastag karikákra, a paradicsomot falatnyi darabokra vágjuk.

A zöldségeket, a bazsalikomlevelekkel, a fehérborecettel és az olívaolajjal a kenyérhez adjuk, megsózzuk, megborsozzuk, majd az egészet óvatosan összeforgatjuk, és azonnal tálaljuk.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!