Tavola in Piazza

Pacal Friuliból - Trippe in bianco

Buongiorno, biciklis világ!

A tegnapi halas poszt után ma ismét a Tavoláról tudósítok. Jelentem a fiúk Friuliban vannak (“…ez itt az ééééééén -második- hazááááám”). Arra még nem jöttem rá, hogy a Giro résztvevői hogy és mikor jutnak el Bibionéból Palmanovába, de mihelyst megtudom, kiállok a kiskapuba, és átadom nekik minden magyar bringa-fan üdvözletét. 😉

Nézzük a tegnapi eredeményeket: Adrei Greipel, “a Lotto-Soudal német versenyzője már harmadik szakaszsikerét szerezte. Ma 187 km és sík terep várt a karavánra a bibionei befutó előtt. Greipel a hajrában az ausztrál Ewant (Orica) és az olasz Nizzolot (Trek) előzte meg és továbbra is vezet a pontversenyben, így övé a piros trikó, bár holnap már nem áll rajthoz, a szezon további részére rápihen.  Az összetettben ma nem történt változás, a verseny nagy felfedezettje, Bob Jungels (Etixx) megőrizte a rózsaszín trikót.” – írja a velo.hu

Ma egy kifejezettem érdekes, kemény emelkedőkkel, lejtőkkel, kanyarokkal tarkított, egészen pontosan 170 km hosszú szakasz vár a fiúkra Palmanovától Cividaléig. Izgalmas lesz ez a nap! Én mindenképpen követni fogom az eseményeket.

Friuliról mind itt a Tavolán, mind a Tarka Bárkán annyit írtam már, hogy most hirtelen nem is tudom, mit adhatnék még a már meglévő anyaghoz. Nézzük előbb a korábbi posztokat! Van itt

– friulán halleves, amit a Michelin csillagos séftől, Alberto Tonizzotól tanultam,

scampi alla busara

maranói halleves,

marinált füstölt pisztráng vajas kalácson,

paradicsomos angolna,

füstös csiperke gomba polentával,

gubana – friulán karácsonyi kalács,

cjarsòns – különleges ízvilágú (fahéjas-mentás-kakaós-mángoldos), füstölt ricottával szervírozott, töltött tészta Carniából.

frico – burgonyás sült sajt, stb.

és többek között van egykét (na, jó, három, négy, öt), fényképes, személyes jellegű bejegyzés is.

No és hogy miért is lehet szeretni Friulit? Elsősorban azért, mert itt tkp. minden van: tenger, dombság, hegyek; kedves nagyobb (Trieszt, Udine, Gorizia, Pordenone, Tarvisio) és kisebb (Codroipo, San Daniele, Aquileia, Grado, Cividale,  Forni di Sopra, Cormòns, Venyone, Gradisca d’Isonzo stb.), egy halom magyar vonatkozású történelmi emlékkel bíró város; kiváló éttermek (a legjobbak listája itt); jó borok (lista itt); sonka – San Danielében; szalámi; brovada – törkölyben savanyított karórépa, musetto – sertésorr, sertésbőr, fej-,csülök-, és egyéb, kevésbé értékes húsrészek -kinek hogy, igaz?- ledarálva, sóval, borssal, vörösborral és szerecsendióval fűszerezve, vastagbélbe töltve; kiváló minőségű pisztráng itt, almabor Verzegnisben; olívaolaj Triesztben; méz; Montasio és Latteria sajt; sör pl. Saurisban; grappa – a legjobb itt, és kb. estig sorolhatnám a látnivalókat, műemlékeket, múzeumokat, de most erre sajnos nincs idő. (Ne felejtsük el, hogy Olaszországnak ez az a régiója, amely a legközelebb esik szeretett hazánkhoz. Budapestről cirka 5-6 óra alatt ide lehet érni, szóval akár egy hosszú hétvégére is érdemes ide ellátogatni.)

Rátérek inkább a bejegyzés fénypontjára: ez pedig nem más, mint “pacal fehéren”- “trippe in bianco”, azaz paradicsom nélkül, sok zsályával, petrezselyemzölddel, és jó érett Montasio sajttal.

Friuliban a paradicsomos változat is elterjedt, de egy ilyen már volt a blogon, ezért döntöttem a lenti elkészítése mellett. Állítólag Carniában babot és burgonyát is főznek bele, ez nekem  kicsit soknak tűnt, így maradt a polenta, mint köret.

Íme a recept:

Pacal fehéren Friuliból – Trippe in bianco

Hozzávalók kb. 6 személyre:

600 g pacal

1 nagy sárgarépa

1 angol zeller szár

1 db vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

150 ml száraz fehérbor (nálam friulano)

6-8 db zsályalevél

egy nagy csokor petrezselyemzöld

só, frissen őrölt fekete bors

extra szűz olívaolaj

50 g érlelt Montasio sajt

trippe1

A zöldségeket megtisztítjuk. A zellerszárat és a sárgarépát nagyon apró kockára, a pacalt csíkokra vágjuk, a vöröshagymát, a petrezselyemzöldet finomra aprítjuk.

Egy magas falú cserépedényben olajat hevítünk, belerakjuk a hagymát, a fokhagymát, a zellert, a sárgarépát, a petrezselyemzöld felét, és néhányszor megkeverve, közepes lángon kb. 10 percig pároljuk.

Felöntjük a borral, majd amikor a nagy része elpárolog, hozzáadjuk a pacalt és a zsályaleveleket. Megsózzuk, megborsozzuk, és az egészet (szükség szerint néha-néha egy kevés vízzel vagy hús/zöldség alaplével meglocsolva) kb. 3 óra alatt készre főzzük.

Papírvékonyra szelt érlelt Montasióval és a maradék aprított petrezselyemzölddel megszórva, friss kenyérrel vagy grillezett polentával forrón tálaljuk.

trippe

Az idei Giróról való gasztronómiai tudósítás részemről véget ért. Jó móka volt! Lányok, köszönöm a lehetőséget. Remélem, még találkozunk!

Holnap Erika jelentkezik a Paszulyról. Kövessétek!

Torta al testo

Hello, biciklis világ!

Ismét rajtam a rózsaszín kötény, ma nagyrészt Umbriában és egy picit Toszkánában is tekerünk. Azért is kedves számomra ez a környék, mert Friuli után ez volt az első olaszországi terület, amelynek számos eldugott zugát bejárhattam (sőt, majdnem itt is ragadtam, de aztán másfelé sodort a sors).

A toszkán konyhát viszonylag sokan ismerik, ezért inkább Al Dente tegnapi remek posztját kiegészítve, az umbriairól ejtek még néhány szót. Mondjuk három elég is lesz: szarvasgomba, szarvasgomba és szarvasgomba. 🙂 Nem vicc, itt tényleg minden szarvasgombás: a pizza, a tészták, a sajtok, a húsok, az olaj, minden, minden… Persze azoknak sem kell kétségbe esni, akik nem kedvelik ezt a fantasztikus fűszert, mert Umbria számos más csodás alapanyaggal is rendelkezik: Norcia környékén terem az egyik legfinomabb olasz lencse, és ugyanitt készül az egyik legjobb minőségű talján sonka is. Említésre méltóak a környék édesvízi halakból, rákokból, valamint vad- és sertéshúsból  készült ételei (ld. Al Dente fentebb említett ptegnapi beszámolóját + szarvasraguját!), és persze érdekes édességeik is vannak, mint pl. castagnole, cicerchiata, fave dei morti, rocciata, panpepato, torciglione stb.

Eredetileg (igen, ismét) halételt terveztem, konkrétan trasimenói sült pontyot, de a  ponty Friuliban a fehér hollóval versenyez, summa summarum, megfelelő halat nem sikerült beszerezni. Aztán megnyugtattam magamat, ti. a Giro résztvevői nem is érintik közvetlenül a Trasimeno tavat, így maradt egy roppant egyszerű perugiai lepénykenyér recept a tarsolyomban, ezt hoztam ma nektek, olvasóknak és a versenyzőknek, akik ma 186 km-t tekernek Folignótól egészen Arezzóig. A szakasz végén, – a cél előtt nem sokkal -, egy második kategóriás emelkedő teszi majd igazán izgalmassá a napot.

(Majd’ elfelejtettem! A tegnapi szakaszt Andre Greipel nyerte, így a belga csapat három napon belül harmadszor bonthatott pezsgőt. A második ezúttal Giacomo Nizzolo, a harmadik pedig Sacha Modolo lett.)

Torta al testo

Hozzávalók 2 db kb. 20 cm átmérőjű tortához:

500 g liszt

kb. 300 ml víz

5 g só

2 tk. szódabikarbóna

2 ek. extra szűz olívaolaj

torta al testo2

A lisztet a szódabikarbónával deszkára szitáljuk. A kupac közepére mélyedést formálunk, belecsorgatjuk az olívaolajat és a vizet. Az egészet meghintjük a sóval, majd a hozzávalókból könnyen nyújtható gombócot formázunk. A tésztát 10-15 percig pihentetjük, kettévágjuk, majd mindkét felet kb. 1,5-2 cm vastagságú körlappá nyújtjuk.

A tortákat felhevített serpenyőbe (vagy ún. “testo”-ba) helyezzük, és félidőben megfordítva kb. 8 perc alatt készre sütjük.

Íme, a testo:

testo

de ahogy fentebb írtam, egy egyszerű serpenyő is megteszi.

A tortákat recés késsel kettévágjuk, majd friss sajttal, főtt vagy nyers sonkával, brokkolival, spenóttal, rukolával, paradicsommal, insomma, a “buonsenso” határain belül akármivel töltve,  friss olívaolajjal meglocsolva, átmelegítve/enyhén megpirítva tálaljuk.

Ez itt egy stracchino sajttal, saurisi sonkával és spenóttal,

torta al testo

ez pedig egy stracchino sajttal, füstölt főtt sonkával és rukolával töltött változat. Mind a spenót, mind a rukola egyenesen a kertből került az asztalra. 🙂

torta al testo1

Holnap Mammán a rózsaszín kötény! Kövessétek!

Zöld fűszeres padlizsánkrokett

Hello Világ!

Újság van! A Tour de Serpenyő csapata (Mamma, Égigérő Paszuly, Al Dente és Chili) meghívott az idei Giro d’Italia gasztronómiai közvetítésére, én pedig örömmel mondtam igent az invitálásra. Ez az egész annyit tesz, hogy négy szakasz erejéig magamra öltöm a rózsaszín kötényt, megfőzöm nektek az adott térség egy-egy hagyományos ételét, hozok némi információt a helyi gasztronómiáról, és persze beszámolok a Giro aktuális eseményeiről is.

Lássuk, hogy működik mindez a gyakorlatban! 🙂

A szombati, hollandiai történésekről és egy remek borsólevesről Égigérő Paszulynál olvashattok.

A Giro harmadik szakaszát vasárnap Marcel Kittel, német versenyző nyerte, így ő ölthette magára a rózsaszín trikót. A tegnapi nap pihenőnap volt, így azon kívül, hogy a csapatok Hollandiából a napfényes Itáliába repültek, különösebb esemény nem történt. Ma a srácokra egy 200 km-es, a vége felé kifejezetten izgalmas, emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított táv vár, amelynek nagy része közvetlenül a Tirrén-tenger partján fut. A kiindulási pont Catanzaro, az érkezési Praia a Mare, tehát Calabriában vagyunk.

Az itteni konyha kifejezetten a szegényparaszti hagyományokra épül, az étkezési szokásokat még manapság is az ünnepek határozzák meg. Régió szerte elterjedt a hüvelyesek használata, amelyek általában sűrű, pépes levesek alapjaként szolgálnak, a húsok közül népszerű a kecske, a birka és a sertés, halak közül a szárított tőkehal és a szardínia. Nagy hagyománya van az olajban eltett zöldségeknek (paradicsomnak, padlizsánnak), valamint a citrusfélék és a csípős paprika mindennapos használatának.

Térjünk át a receptre: Először arra gondoltam, hogy az aktuális tengerparti útvonalhoz híven halas fogással készülök a mai napra, de a blogjam délolasz halételes kínálatát tekintve (rigatoni ajókával és pirított morzsával ITT, paradicsomos csőtészta sült szardíniával ITT,  sült szardínia sült paprikás burgonyasalátával ITT, rántott szardínia szendvicsek ITT, stb.) erről inkább lemondtam. Ráadásul eszembe jutott, hogy van egy calabriai származású szomszédom, aki egyszer egy nagy tál isteni padlizsánkrokettet hozott egy összejövetelre. Tessék, nektek szeretettel egy szupertitkos családi recept:

Zöld fűszeres padlizsánkrokett

Hozzávalók kb. 30 db kroketthez:

1,5 kg padlizsán

2 gerezd fokhagyma

2 db tojás

60 g frissen reszelt érlelt juhsajt

10 db bazsalikomlevél

egy nagy csokor petrezselyemzöld

só, frissen őrölt fekete bors

200 g száraz zsömle

100 ml tej

zsemlemorzsa

a sütéshez semleges ízű olaj

crochette di melanzane

A zsömléket apró kockára vágjuk, egy keverőtálba tesszük, meglocsoljuk a tejjel, és összeforgatjuk. Amikor a zsömle az összes nedvességet magába szívja, alaposan kinyomkodjuk.

A padlizsánokat megtisztítjuk, felkockázzuk, és sós vízben kb. 10 perc alatt puhára főzzük. Ezután leszűrjük, és ezt is nagyon alaposan kinyomkodjuk (Fontos, hogy a lehető legtöbb vizet eltávolítsuk, mert ha ezt nem tesszük meg, a massza túl lágy, nehezen formázható lesz).

A főtt padlizsán kockákat a szétmorzsolt zsömlékhez adjuk, és botmixerrel nem több, mint fél percig pépesítjük. Mi szeretjük, ha marad benne egy-két nagyobb darab padlizsán.

A petrezselyemzöldet, a bazsalikomot és a fokhagymát finomra aprítjuk, és a zsemlemorzsával, a tojásokkal, sóval, borssal valamint a sajttal együtt a zsömle-padlizsán péphez adjuk. (Ha túl lágy a massza, adhatunk hozzá egy kevés sajtot és/vagy zsemlemorzsát.) Az egészet összekeverjük, majd a masszából pingponglabda nagyságú golyókat formázunk, és kissé ellapítjuk őket. Végül mindegyiket egyenként zsemlemorzsába forgatjuk, és bő, forró olajban ropogósra sütjük. Nálunk sültpaprikás majonézzel szerették, de szerintem rengeteg mártás remekül passzol hozzá. Ja, és kihűlve is finom!

Holnap Al Dente veszi fel a rózsaszín kötényt. Kövessétek!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!