Tavola in Piazza

Joghurtos spenótkrémleves

A spenót még tavalyi vetésből maradt a kertben. Az idén már kétszer vágtam, általában vajjal, fokhagymával és egy kis szerecsendióval megpárolom, pikk-pakk, kész. Nemrég egyik ismerősünknél Ember véletlenül egy gasztronómiai magazint lapozgatott (nem szokása) és rámutatott egy zöld színű levesre, aminek a tetején szép tejfölcsík úszott, és azt mondta, hogy na ő ezt ugyan meg nem enné, ez biztos nem jó. Vártam néhány napot, amíg elfelejti, amit mondott, és ebédre készítettem neki valami egészen hasonlót (mert azért a tejfölt tényleg csak akkor eszi meg, ha már saláta sincs itthon :-). Az eredmény engem is meglepett, nem csak azért, mert Ember kétszer szedett, hanem mert egy friss,  üde, savanykás, tavaszi leves lett belőle.
Joghurtos spenótkrémleves
Hozzávalók: 500 g spenótlevél – akkor lesz igazán markáns, kicsit csípős-savanykás íze, ha az idősebb levelekből készítjük, 300 ml marhahúsleves, 2 krumpli, 2,5 dl zsíros natúr joghurt, 50 g frissen reszelt Parmigiano, bors, olívaolaj
A spenótot megpároltam, hozzáadtam a húslevest és a meghámozott, felkockázott krumplit, majd az egészet addig főztem, amíg a krumpli megpuhult. Ezután az egészet botmixerrel pépesítettem, majd levettem a tűzről, és belekevertem a 2 dl joghurtot ill. a parmezánt is. (Ezzel már nem főztem tovább.) A maradék joghurttal, egy csík olívaolajjal és két tekerés borssal a tetején tálaltam.

Mit eszik a 7 hónapos Anna? - Hozzátáplálás Olaszországban

Kérdezik tőlem sokan. Mit “merek” adni, mit nem. Íme, amit eddig kóstoltunk:

Zöldség: krumpli, sárgarépa, sütőtök, zöldbab, brokkoli, mángold, spenót, cékla (az egyetlen amitől fájt Anna pocakja), zöldborsó, fehérspárga, cukkini, saláta
Gyümölcs: körte, alma, banán, kivi, narancs, citrom, szilva (üveges, bébiknek való szilvapüré, egészen jó szilvaíze van!),
Hús: pulyka, borjú, bárány, csirke, nyúl, strucc és nemrég előkerültek a vörös húsok is, a ló, ill. a marha.
Hal: aranydurbincs, lepényhal, pisztráng
Most van folyamatban, ti. néha-néha keverek egy-egy kiskanállal az ebédbe: paradicsom, ricotta, stracchino, robiola, délelőtt vagy délután a gyümölcs mellé egy-egy evőkanálnyi joghurt. Új sláger a barack. Anna imádja! Általában almával pürésítem. Fogacskái még nincsenek, próbáltam már kicsit darabosra készíteni az ételt, de egyelőre vagy öklendezik a darabkáktól vagy egyenesen kiköpi őket. Szóval ezzel még várunk. 
Pohárból szépen iszik. Vizet. No tea, no gyümölcslé!
A zöldségek párolása során használok friss bazsalikomot, petrezselyemzöldet, néha egy kevés kakukkfüvet, de ezeket mielőtt összeturmixolnám a zöldségeket, kidobom.
Egy étkezés a következőkből áll: kb. 1,5-2 dl zöldségpüré (sárgarépa, cukkini szinte mindig van benne), kb. 40 g hús vagy hal (hal hetente egyszer), 2 tk. Parmigiano vagy Grana, 1 tk. olívaolaj, és 2-3 ek. búzadara/rizs/tápióka/kukoricapehely. Itt nem divat gyümölcsöt külön étkezés alkalmával kínálni a babáknak, általában azt javasolják, hogy adjuk ebéd után, mintegy desszertként, de Anna egyelőre köszöni de ebéd után nem kér, hanem inkább két étkezés között eszik egy-egy nagyobb adagot (pl. fél alma + 1 barack + 2 babakeksz). Apropó, babakeksz. Hogy ez mekkora butaság! Épp itt az ideje, hogy nekiálljak kekszet sütni Annának. Valami tojásmentes receptnek mindjárt utána is nézek, vettem rizslisztet is, kukoricaliszt pedig mindig van itthon. 
Ja, és a legdurvább dolog, ami babaétel ürügyén a kezembe került, az a levespor babáknak.
Egyelőre ennyi jutott eszembe. 
Folyt köv.

Penne bazsalikomos ricottával és fehér spárgával

A spárgás sorból:

Penne bazsalikomos ricottával és fehérspárgával
Hozzávalók: 320 g penne rigate, 500 g fehérspárga, 100 g ricotta, 4 ek. tej, 0,5 dl száraz fehérbor, 1 kis fej hagyma, 1 ek. vaj, egy nagy csokor bazsalikom, só, frissen őrölt feketebors
A spárgasípokat megpucoltam, fél centi vastag karikára vágtam. A hagymát felaprítottam, és a spárgakarikákkal együtt a vajon kissé megpirítottam, felöntöttem a borral, és az egészet addig főztem, amíg a spárga megpuhult. Ekkor rászórtam az apró darabokra tépkedett bazsalikomleveleket, levettem a tűzről, és hozzáadtam a tejjel elkevert ricottát.
Ezalatt a tésztát forró, sós vízben kifőztem, “al dente” leszűrtem, a spárgás-ricottás masszával összekevertem, sót, borsot tekertem rá, és azonnal tálaltam.
Ötlet: Sale e Pepe 2009 májusi száma

Penne con asparagi bianchi, ricotta e basilico

Ingredienti: 320 g di penne rigate, 500 g di asparagi bianchi, 100 g di ricotta, 4 cucchiai di latte, 50 ml di vino bianco secco, 1 piccola cipolla, 1 cucchiaio di burro, un bel mazzo di basilico, sale, pepe

Pulite gli asparagi e tagliateli a rondelle di mezzo cm circa.
Scaldate il burro in un tegame e fatevi rosolare le rondelle di asparagi e la cipolla tagliata a dadini. Aggiungete il vino e proseguite la cottura fino a quando gli asparagi diventano teneri, quindi togliete dal fuoco, unitevi il basilico spezzettato e la ricotta precedentemente mescolata con il latte.
Fate cuocere la pasta in abbondante acqua salata, scolatela al dente e versatela nel tegame con gli asparagi e ricotta. Salate, pepate, mescolate delicatamente e servite subito.
Fonte: Sale e Pepe maggio 2009

Sapori Pro Loco 2010 - Passariano, Codroipo (UD)

Emlékeztek még?
Ez történt tavaly:
Minden évben két májusi hétvégén kerül megrendezésre a codroipói Villa Manin előkertjében a SAPORI PRO LOCO elnevezésű gasztronómiai rendezvény, amelynek célja a tartomány tradicionális ételeinek népszerűsítése. A rendezvényen résztvevő civil szervezetek 1, 2 ill. 3 Euroért árulhatják a helyben készített ételeiket, italaikat, a látogatók pedig azon túl, hogy olcsón, jót esznek, különböző kulturáli és sportprogramokon vehetnek részt.
Az idén majdnem megfeledkeztünk erről a nagyszerű rendezvényről, de végül Ember sógor felhívott, hogy „Akkor megyünk???”, így ismét nem maradtunk ki a jóból. Előételnek mindketten gombakrémes crostinit ettünk füstölt ricottával (hááááát, legyen elég annyi, hogy a gombakrém finom volt, a kenyér nem), aztán Ember evett tengeri sügér carpacciós crostinit (na eeeeez naaaagyon ott volt; a pácolást valaki nagyon ügyesen csinálta), és tengeri sügér szeletet (ami nem egészen szelet volt). Ember sógor nagyon dicsérte a Fricokosárkában tálalt gnocchit speckkel és füstölt ricottával. Én bivalyszalámival készült orzottót választottam, desszertnek pedig bivalyricottából készült könnyű habot eperszósszal. Mindkettő az est fénypontja volt.
Kóstoltunk még egy-két süteményt: a „buiadnik”-ot, ami nem más, mint a Resia völgy tradicionális fügés süteménye, amit annak idején káposztalevélbe csomagolva a kemence parázsán sütöttek meg, aztán ettünk még almás rétest, aminek igaz, nem rétes, hanem kelt tészta jellege volt, és az egész inkább a Gubanára hasonlított (ami nem baj, mert így is illatos-fűszeres almában és aszalt gyümölcsökben fürdött a puha tészta) és végül megfeleztünk egy bundázott almaszeletet is. Ahhoz képest, hogy egyikőnk sem rajong a sütikért, nem volt rossz teljesítmény.;-)
Tavaly előételként burgundi csigát választottunk, aztán kóstoltunk sült békacombocskákat és szamárpörköltöt is. Akkor desszertet nem ettünk, de a mostani kóstolók után jövőre biza’ ki nem hagyom! 🙂
Amire szívesen beneveztem volna:

ezekre az oldalasokra polentával, rákokra zöldmártással, vááááá, őszibarackra (mármint a ragasztgatós rózsaszínű lagzis sütire, aminek annyira megörültem, amikor megláttam!), cjarsonsra (mert még egyszer nem biztos, hogy vállalkozom arra, hogy sk. készítsem el), sarde in saórra (mert imádom, és itthon sem tudom megunni),
angolnára, málnaszörpre, almalére….ééééés azt hiszem, ez az elkövetkező két-három évre éppen elég lesz. 🙂


Sapori Pro Loco a codroipoi Villa Maninban lesz tehát jövőre is! Aki erre jár, mindenképp nézzen be! Addig is lehet gyűjteni az 1-2 euros pénzérméket!

Most pedig: 

Vasárnap már teszteltünk néhány ételt, időjárás és Anna függvényében hétvégén még visszatérünk.
Aki erre jár, ki ne hagyja!

Fehércsokis-áfonyás muffin

a La Cucina del Corriere Della Sera “I grandi libri degli ingredienti” 1.Cioccolato című kötetéből (ott áfonya nélkül) eszméletlen mennyiségű fehércsokival, vajjal, cukorral…semmi szükség ragozni, hogy mennyire finom.
A tetején elvileg még van egy szintén fehércsokis-tejszínes-krámsajtos sapka, de ezt azért már tényleg túlzásnak tartottam.
Fehércsokis-áfonyás muffin
Hozzávalók:
  • 125 g vaj 
  • 180 g cukor 
  • 2 tojás 
  • 1 vaníliarúd 
  • 250 g liszt 
  • 10 g porélesztő 
  • 110 ml friss tejszín 
  • 250 g fehércsokoládé 
  • 100 g áfonya 
A vajat a cukorral elektromos habverővel alaposan kikevertem, egyenként hozzáadtam a tojásokat, és a vanília kikapart magocskáit. Fakanállal belekevertem az átszitált kisztet és az élesztőt, majd a tejszínt, a nagylyukú reszelőn lereszelt fehércsokoládét és az áfonyát is.
A tésztát muffinformákba adagoltam, és 170 fokra előmelegíett sütőben 30 percig sütöttem.
Legközelebb pici tortaformában fogom sütni.

Kókusszal és mogyoróval töltött kakaós keksz

Csak hogy el ne felejtsem!
A magyarországi gasztronómiai fesztiválok után kutatva jutott eszembe: miért nincsenek a programok idegen nyelveken is megjelenítve?????
És sok helyen miért hiányosak a weboldalak? Számtalan üres helyekre mutató, vagy hibás linkekkel vannak tele az állami oldalak. Vajon mit csinál a webmester?
Akarunk mi egyáltalán vendégeket, turistákat?
Elég a puffogásból, van gugli translate, használja mindenki azt…már ahol van mit fordítani.
Íme a keksz. Finoooooooooooooom! Kár, hogy egy-két nap után kőkemény lesz benne a töltelék – feltéve ha marad a kekszből. Nálunk csak a diétám, meg a rövid eszem miatt maradt néhány.
Hárman gyártottuk. Anna még nagyon pici volt. Emlékszem, hol Ember, hol én fogta A kíváncsiskodó ölbegyereket, aki pedig épp szabad volt, az gömbölygetett. 🙂
Az eredeti recepten csak annyit változtattam, hogy a töltelékben a diót mogyoróra cseréltem, a Nesquicket pedig sima cukrozatlan kakaóporra.
Kókusszal töltött kakaós keksz
Hozzávalók:
A tésztához:
  • 500 g liszt 
  • 170 g aprószemű kristálycukor 
  • 5 ek. kakaópor 
  • 2 tk. sütőpor 
  • egy csipetnyi só 
  • 250 g vaj 
  • 2 tojás 
  • 1-2 ek. tej – ha szükséges (én raktam bele, valószínű, hogy a kakaópor miatt volt rá szükség)
A töltelékhez:
  • 1/2 csésze darált mogyoró 
  • 1/2 csésze sűrített tej 
  • 1 és 1/2 csésze kókuszreszelék
A lisztet, a kakaóport, a sütőport, a sót, a cukrot egy tálban összekevertem, hozzáadtam a kisebb darabokra vágott hideg vajat, alaposan összemorzsoltam, majd hozzáadtam a tojásokat ill. a tejet is, és az egészből könnyen formálható tésztát gyúrtam. Amíg a töltelék elkészült, hűtőbe tettem.
A töltelékhez a darált mogyorót a sűríett tejjel és a kókuszreszelékkel összekevertem.
A tésztát kivettem a hűtőből, kb. 0,5 cm vastagra nyújtottam, és 7cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggattam. (Az igazság az, hogy először kisebbekkel próbálkoztam, de a végén már nem volt türelmem igazgatni, töltögetni, bongyorgatni, bár a kis kekszek sokkal jobban mutattak volna a kekszes kiskosárban, ha lenne nekem kekszes kiskosaram.)
Minden kiszaggatott lap közepébe tettem egy diónyi tölteléket, majd behajtogattam a tésztát úgy, hogy az jól bevonja a kókuszos-ragacsos mogyorót, végül tenyérrel golyóbisokat formáztam belőlük, és azzal a részükkel lefelé, ahol a tésztát összezártam, és az asztallapra tettem (Hehe, majdnem “azzal az oldalukkal lefelé”-t írtam, de rájöttem, hogy a golyóbisoknak nincs is oldaluk.)
A golyókat kb. 1 cm vastagságúra lapítottam, kicsit kör formájúvá igazgattam mindegyiket, és sütőpapírral kibélelt tepsiben 190 fokon 15 percig sütöttem. 
És köszönöm Embernek a türelmes és kitartó gömbölygetést!

Spárgából mit?

Lassan vége a spárgaszezonnak és az idén ketten még csak három kiló spárgát végeztünk ki úgy, hogy a környék tele van spárgatermelőkkel. Ha választani kell, természetesen fehéret választom! Bár való igaz, a fehérspárgával könnyebben mellényúlhat az ember, ha nem ismer megbízható “beszállítót”.
Lássuk akkor a körülbelüli listát az idei spárgából készült ételekről:
Rakott spárga: tökeccerű, alulra egy kevés besamel mártás, utána a roppanósra párolt zöldspárgasípok, rá főtt tojás lereszelve, erre vékonyra szeletelt sonka, aztán szintén vékonyra szelt sajt (mondjuk Montasio). Pikk-pakk, mehet a sütőbe 190 fokon 5 percig, aztán még ötig grillen. A rétegek tetszés szerint változtathatók. Én másképp rétegeztem, a tetejére került a reszelt tojás és egy kevés maradék besamel, de utóbb rájöttem, hogy zavart a “főttsült” tojás íze. Szóval legyen csak a belsejében elrejtve.

Másik egyszerű, bivalymozzarellás-petrezselyempestós zöldspárga: a zöldspárgát sós vízben megfőztem, egy tányéron a sípokat egymás mellé fektettem, rá bivalymozzarellát karikáztam, a mozzarellára petrezselyempestót csorgattam (olívaolaj, petrezselyemzöld, só és egy kevés bors mozsárban péppé zúzva), és az egészet megszórtam reszelt tojássárgájával.

Harmadik, gorgonzolás fehérspárga: a fehérspárgát megpucoltam, enyhén sós-borecetes vízben roppanósra főztem. Ezalatt egy tálkában gorgonzolát aprítottam, adtam hozzá egy kevés natúr krémsajtot (mondjuk Philadelphiát) és lassú tűzön addig melegítettem, amíg a sajtok összeolvadtak. A spárgasípokat leszűrtem, egy tányérra raktam, rácsorgattam az olvadt sajtot, és azonnal tálaltam. Kétszer készítettem, először gorgonzola dolce aztán gorgonzola piccante került a spárgákra….nem is tudom, melyik ízlett jobban. Ha az össz-íthatást veszem figyelembe, a piccante nyert. A spárgának enyhén édeskés ízt adott, ami visszabökött a sajtra, a sajt meg a spárgára, a spárga meg a sajtra….az az érzésem támadt, ezek ketten nem tudnak egymás nélkül meglenni. A dolce is jó lett, de közel sem okoz akkora hatást az ember szájában, és legfőképp a gondolataiban, mint az előző.
Ezen felbuzdulva készítettem egy fehérspárgás-gorgonzolás rizottót, ami nem “da ristorante”, hanem egyenesen “da Ferarùt” minősítést kapott. Jó, jó azért nem ártott volna egy a Ferarùtot valamivel gyakrabban megjárt gasztrosznob bandával vagy Ember szokásos bölcs javaslatára Sig. Rizottóval ;-))) megkóstoltatni, de azért ez az egész így sem rossz. Ember az Ember. Az Ember véleménye pedig Vélemény.
Ja, nemrég vettem észre, hogy a legjobban sikerült ételekről nincs kép. Mi ebből a tanulság? Hogy még mindig jobban szeretek enni, mint fotózni. Nem őrültem meg, a teraszig rohangálni egy tál mennyei gorgonzolás rizottóval! Mire visszaérek vele a konyhába annyi az egésznek!
Mi is volt még? Sonkával és zöldfűszeres ricottával. palacsintába tekert fehérspárga. Kell ezt írni? Sütöttem palacsintát (franciás soktojásosat) kiterítettem, megkentem egy kevés zöldfűszerekkel kikevert ricottával (zöldfűszerek: ami éppen volt itthon, ha jól emlékszem volt benne bazsalikom, petrezselyemzöld és kakukkfű, igen, kakukkfű az biztos, mert mostanában a kakukkfüvet nagyon szeretem), erre egy-két hajszálvékony szelet  enyhén füstölt sonkát fektettem, erre raktam a sós vízben megfőzött fehérspárgasípokat, feltekertem, szeleteltem, megettük.


Aztán volt még penne bazsalikomos ricottával és fehérspárgával jó borsosan. Volt benne egy kevés fontina is, ami szerintem nagyot dobott az egészen. 

Végül a klasszikusok, amiket minden évben készítek, és ízben a fentibb említett gorgonzolás rizottót leszámítva továbbra is listavezetők – mondhat bárki bármit, hozhatnak habos, buborékos, pöttyös,-csöppös, fejben napokig gyúrt kreációkat elém: párolt fehérspárga főtt tojással, sózva, borsozva, kevés borecettel és olívaolajjal meglocsolva; zöldspárgás rizottó

és a maradékból spárgakrémleves

A spárga babáknak 7 hónapos kortól adható. Anna is kapott, fehéret: a spárgákat megpucoltam, megfőztem, és egy főtt krumplival, egy főtt sárgarépával, egy kevés nyúlhússal, 1 tk. Parmigianoval és 1 tk. olívaolajjal együtt összeturmixoltam.

Lieto fine

Mi dispiace tantissimo, ma nonostante tutti i miei sforzi, non riesco a scrivere il blog in due lingue. Pensavo che fosse piú facile, invece non lo è. Al momento si svolgono dei processi molto importanti nella mia vita che purtroppo non consentono di dedicare tanto tempo al blog. Chissà….quando sarò brutta vecchiaccia…tornerò qui e realizzerò tutto quello che già da tanto tempo si sta formando nella mia testa. Intanto usate pure il traduttore che trovate nel sidebar e se avete domande, non esitate a farmele, sarò feliccissima di aiutarvi!
Allora ci vediamo fra non poco. 😉
Mandi, mandi!
Gabriella
dal Friùl

Nagyon, nagyon sajnálom, de minden erőfeszítésem ellenére sem tudom két nyelven vezetni a blogot. Azt hittem, könnyebb lesz, de nem az. Mostanában nagyon sok olyan dolog történik az életemben, amik nem teszik lehetővé, hogy több időt töltsek a számítógép előtt. Ki tudja….majd egyszer…amikor randa vénasszony leszek…visszajövök olaszul is, és megvalósítom mindazt, ami már régóta alakul a fejemben. (Mert ötleteim bőven lennének.) Addig is, használjátok az oldalsávban található fordítóprogramot, és ha kérdésetek van, ne habozzatok feltenni! Örülni fogok, ha tudok segíteni!
Tehát akkor viszlát sokára!
Mandi, mandi!
Gabriella
Friuliból

Gyors VKF! - a harmincnegyedik

Aphroditével ugyan jóban vagyunk, mostanában mégis csak elrohanunk egymás mellett. Int, én is; bólint, én is; meg még oda is kacsintok, hogy azért jövök én, jövök, de legyen még egy icipici türelemmel…
Ilyen ez a Duende által meghirdetett 34. VKF!!!-re készült előétel is. (Ok, elismerem nem kifejezetten erre készült, de ide épp jó!)  Kicsit sietős, kicsit nyers, kicsit különleges, kicsit titokzatos, kicsit csípős ez már önmagában is vágykeltő, nem igaz? Osztriga barát szégyenlősen elbújik mellette! Arról pedig már nem is mesélek, hogy eddig ez az idei év legfinomabb étele…bááááár, báááááár a gorgonzolás-fehérspárgás rizottó is több mint “da ristorante” minősítést kapott.
Ha erre jártok, ezt a fajta kagylót mindenképp kóstoljátok meg!
Marinált barna vénuszkagyló

Hozzávalók:
  • 1,5 kg barna vénuszkagyló 
  • olívaolaj 
  • 1 citrom leve 
  • petrezselyemzöld 
  • csípőspaprika
A barna vénuszkagylókat először is elő kell készíteni. Tudom, nem egyszerű feladat, kicsit veszélyes is, de megéri, higgyétek el! A tisztítás menete a következő: fogd meg jó erősen a kagylót a tenyeredben. A kagyló nyílása a tenyereddel ellentétes irányba, azaz kifelé nézzen. Egy kés pengéjét, óvatosan, hogy a kagylóhúst (és főleg a kezedet!) meg ne sértsd, épp csak 2-3 mm-re csúsztasd be a kagyló belsejébe, majd feszítsd szét a késsel a héjakat. Érdemes kerülni a hegyes késeket, mert a művelet nagyon balesetveszélyes, különösen ha először próbálkozunk nyers kagyók nyitogatásával.
A kagyló belsejében lévő folyadékot fogd fel egy kis tálkában. Ha találsz kisebb kavicsokat vagy homokot a kagylóhéjban, azt a késsel kapard ki, vedd ki a kagylóhúst, ha szükséges, öblítsd le, helyezd egy vágódeszkára, és a piros színű, ún. “lábrészt” húsklopfolóval ütögesd finoman mindaddig, amíg meg nem puhul. A tisztítás és az előkészítés ezzel kész.
Ezután fogd a kiklopfolt, immár puha kagylóhúst, locsold meg egy kevés kiváló minőségű olívaolajjal, egy (lehetőleg olasz) citrom levével, a kagyló belsejében lévő leszűrt folyadékkal, szórd meg egy marék durvára vágott petrezselyemzölddel, és néhány vékony karika friss csípőspaprikával. Keverd össze, tedd a hűtőbe kb. 30 percre, majd tálald, és élvezd az ízorgiát!
Duendének pedig köszönöm az ötletet! Hetek óta készülök publikálni ezt a receptet. 
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!