Tavola in Piazza

Gelato di pere, zenzero e basilico - Körtefagyi gyömbérrel és bazsalikommal

Ah sì, la ricetta! Quasi quasi me ne sono dimenticata. 😉
Ieri ho preparato il primo gelato dell’anno. Beh, non è male; leggero, fruttato, fresco e non troppo dolce. Proprio così come quest’anno voglio io il gelato.
Gelato di pere, zenzero e basilico
Ingredienti:
  • 2 lime
  • 5 pere mature (William rossa o ancora meglio la Kaiser)
  • 250 ml di panna
  • 5 cucchiai di zucchero di canna
  • 8 foglie di basilico
  • un cucchiaino di zenzero fresco grattuggiato

Sbucciate e tagliate le pere in piccoli pezzi, bagnate con il succo dei lime e mescolate con 4 cucchiai di zucchero di canna e mettete da parte per circa 15 minuti.

Intanto in un mortaio pestate le foglie di basilico insieme con il restante zucchero di canna.
Montate leggermente la panna.
Con un frullatore ad immersione frullate le pere con lo zenzero, aggiungete la polpa di basilico e zucchero e la panna, versate il composto nella gelatiere e voilà, dopo un mezz’ora ricevete un gelato profumatissimo.
Fine estate, quando il basilico è bello, forte, aromatico e anche le pere sono appena raccolte, secondo me questo gelato è perfetto sia come conclusione di una cena, sia come rinfresco pomeridiano con un bicchiere di prosecco.
Ja, a recept! Majdnem megfeledkeztem róla!
Tegnap készítettem az év első fagyiját. Nem rossz, nem rossz, könnyű, gyümölcsös, friss, nem túl édes. Épp olyan, mint amilyenre az idén vágyom.

Gyömbéres-bazsalikomos körtefagyi
Hozzávalók:
  • 1 lime
  • 5 érett körte (William rossa de még jobb a Kaiser)
  • 250 ml tejszín
  • 5 ek. sötétbarna nádcukor
  • 8 bazsalikomlevél
  • 1 tk. frissen reszelt gyömbér
A körtéket meghámoztam, kisebb darabokra vágtam, meglocsoltam a limeok levével és összekevertem 4 ek. nádcukorral, majd 15 percig állni hagytam.
A bazsalikomleveleket a maradék cukorral mozsárban pépesre zúztam, a tejszínt egy kissé felvertem.
A cukrozott körtét a reszelt gyömbérrel együtt merülőmixerrel pépesítettem, hozzáadtam a cukorral összetört bazsalikomleveleket, a tejszínt, végül az egészet a fagyigépbe öntöttem, és tadáááám, félóra múltán kaptam egy illatos, könnyed, abszolút nyári fagyit.
Nyár végén, körteszüret idején, amikor a bazsalikomnak erőteljes, bódító illata van ez a fagylalt főnyeremény nem csak desszertként, de délutáni frissítőként is mondjuk egy pohár proseccóval.

Ci sono, non ci sono... - Vagyok, nem vagyok...

…a dire il vero, non lo so neanch’io. Già da un bel po’ che siamo tornati dall’Ungheria, da quella volta anche Anna dorme quasi ogni giorno circa un’ora, un’ora e mezza, cucino, fotografo, pure non ho tempo per scrivere. Anzi, non solo non ho tempo, non ho neanche voglia. Mi viene la pelle d’oca quando penso di “dover” sedermi davanti al pc -che mi sembra che ci stia abbandonando e spero che un bravo informatico riuscirà a mettere a posto il suo cuoricino, se no guai! Adoro stare fuori con Anna, facciamo lunghissime passeggiate o camminiamo semplicemente nel giardino, cerchiamo di giocare con Artur, ascoltiamo i merli, guardiamo come il vento soffia le foglie delle palme, annusiamo i primi fiorellini e preghiamo per l’ulivo.
Ah, sì, Anna ha compiuto il sesto mese. Ogni tanto non ci credo. Come se fosse venuta alla luce ieri…
Comunque mangia abbastanza bene, non ha mai rifiutato praticamente niente. L’unico suo “difetto” é quello che mangia ancora due volte durante la notte e in conseguenza la mattina non vuole mangiare niente. Ora sto introducendo la seconda pappa, che sembra gli vada bene, ma cosí siamo proprio al limite minimo (cioè 500 ml) con la quantitá del latte che dovrebbe mangiare. Ho anche iniziato a riorganizzare un po’ i suoi pasti, sperando di arrivare ad un punto più o meno normale.
Beh, spero di tornare presto, intanto lascio qui qualche foto della principessa.
Mandi mandi!
…az igazat megvallva én sem tudom igazán. Már jó ideje visszajöttünk Magyarországról; azóta Anna is szinte minden nap alszik majdnem egy-másfél órán keresztül, főzök, fényképezek mint ezelőtt, mégsincs időm írni. Sőt, nem csak hogy időm nincs, kedvem sincs. A hideg futkos a hátamon ha arra gondolok, hogy le kell üljek a gép elé – ami úgy tűnik kezdi megadni magát, de remélem együgyes informatikus majd helyreteszi a pici szívét, mert ha nem, akkor az nagy baj lesz.
Egyébként imádok kinn lenni Annával, néha órákig sétálunk, de van amikor csak a kertben jövünk-megyünk, próbáljuk Artúrt játékra bírni, hallgatjuk a rigókat, nézzük, hogy hogy fújja a szél a pálmák leveleit és közben még mindig az olajfáért imádkozunk.
Ja, tényleg, Anna betöltötte a hatodik hónapot. Néha el sem hiszem, mintha tegnap jött volna a világra…
Egyébként nagyon jól eszik, soha semmit sem utasított még vissza. Az egyetlen “hibája”, hogy éjszakánként még kétszer ébred, ill. nem is ébred, csak nyüszög, aztán cumisüveg a szájába, kiszipákolja a tápszert, és alszik tovább. Persze ennek az a következménye, hogy délelőtt szinte semmit sem akar enni. Néhány napja kezdtem el elvenni az esti tápszert, helyette az ebédnél már megszokott zöldség(lé)-hús-rizs/tapióka/kukorica/búzadara-Parmigiano/Grana-olívaolaj kombót kapja, és úgy tűnik, ízlik neki, eddig csak egyszer kérte utána a cumisüveget is. Bajság, hogy így épp a minimum tápszermennyiség határát súroljuk, és bárhogy próbálkozom, nem akar napközben többet enni. Tegnap elkezdtem kicsit átszervezni az evéseket; remélem, sikerül valami emberi tempót kialakítani.
No, remélem, hamar elmúlik a írástalanság…vagy legalábbis mire a gép visszajön a javítóintézetből valami ihletféle belém költözik. 
Addig is itthagyok néhány képet Annáról.
Mandi mandi!
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!