Tavola in Piazza

Bresaola tekercsek fehér spárgával

Íme az ígért tavaszi/húsvéti előzetes saját étteremalakítás nélkül :-):

Bresaola tekercsek fehér spárgával
Hozzávalók:
  • 8 szelet bresaola (A bresaola pácolt, szárított, érlelt hús, elsősorban marhából ill. lóból készítik, én most ló bresaolát vettem, és mivel túl vékonyra szeletelték, és úgy tűnt, nem bírta volna el a tölteléket, egy-egy tekercshez két szeletet használtam fel, így nem 8 hanem 16 szelet kellett a műhöz. Gabojsza nemrég itt írt a pastramáról, ami nagyon úgy tűnik, a bresaola rokona. 🙂
  • 200 g krémes kecskesajt
  • 8 db fehér spárga
  • egy csokor petrezselyemzöld
  • metélőhagyma
  • néhány levél bazsalikom
  • bors
  • ½ citrom leve
  • 1 kk. mustár
  • 4 ek. olívaolaj
  • a díszítéshez 2 főtt tojás


A spárgákat megpucoltam, sós vízben kb. 15 percig főztem, és hagytam kihűlni.
A kecskesajtot összekevertem 2 ek. olívaolajjal, hozzáadtam az apróra vágott bazsalikomot, petrezselyemzöldet és a metélőhagymát, majd a kencéből a kiterített (dupla) bresaola szeletekre raktam egy-egy evőkanálnyit. Erre fektettem a spárgákat úgy, hogy alul-felül kilógjanak, végül a szeleteket ráhajtottam a spárgákra. A tekercseket egy tányérra rendeztem, főtt tojással, rozmaringgal és bazsalikomlevelekkel díszítettem.
A maradék olajat összekevertem a citromlével, a mustárral és a borssal, és tálalásnál a tekercsekre locsoltam.

Involtini di bresaola con asparagi bianchi

Ingredienti:

  • 8 fette di bresaola
  • 200 g di formaggio caprino cremoso
  • 8 asparagi bianchi
  • un mazzetto di prezzemolo
  • erba cipollina
  • basilico fresco
  • pepe
  • il succo di ½ limone
  • 1 cucchiaino di senape
  • 4 cucchiai di olio extravergine di oliva
  • 2 uova sode per decorare il piatto

  1. Pulite gli asparagi e lessateli per circa 15 minuti.
  2. Lavorate in una ciotola il caprino con due cucchiaini di olio fino a renderlo cremoso. Unitevi il prezzemolo, il basilico e l’erba cipollina lavati e tritati, amalgamate tutto e spalmate il composto al centro delle fette di bresaola.
  3. Adagiate un asparago sulle fette spalmete con il formaggio in modo che spuntino all’estremitá, quindi arrotolatele e sistematele su un piatto da portata. Decorate gli involtini con delle uova sode, alcune foglie di basilico e rosmarino.
  4. Emulsionate in una ciotola l’olio rimasto, il succo di limone, la senape, e il pepe e servite la salsa insieme agli involtini.

Aranydurbincs zöldbabbal és gombával

A nagy étteremalakítás közben úgy tűnik, az ámítógépem ámít, bár amíg képes csupán így játszani velem, jól van. Történt ugyanis, hogy múlt héten pénteken délután idekuporodtam recepteket írni, de a gép bemondta az unalmast, és közölte, hogy márpedig ő nem hajlandó „bekapcsolódni”…sem a munkámba, sem a receptírásba, de még saját magába sem. Mondanom sem kell, hogy a hetvenvalahány publikálatlan recept, ill. kép egyik pillanatról a másikra való esetleges eltűnése enyhén szólva sokkolt, így kértem-könyörögtem, „Csak most az egyszer ne hagyj cserben!” és lám-lám, megesett rajtam a computer-szív, és kaptam tőle egy (remélem nem utolsó) esélyt. Azóta amikor van időm, nem csinálok mást, mint szelektálok, rendezek, takarítok, és persze e-dobozolok, mint szájber-Tóték. Ha minden jól megy, mindjárt menthető lesz az anyag, és akkor aztán én leszek Az Őrnagy!
No, azért nem jöttem üres kézzel: hoztam egy tegnapi halas ételt aranydurbincsból (szerintem a tengeri sügér után a második legfinomabb hal), meg itt van végre a már megígért színes-tavaszos-(akár)húsvétos előétel is.
Aranydurbincs szezámmagos zöldbab-gomba körettel
Hozzávalók 2 személyre:
  • 1 kb. 500 g-os aranydurbincs
  • 100 g zöldbab
  • 100 g gomba
  • 1 kis fej hagyma
  • 0,5 dl extraszűz olívaolaj
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 2 evőkanálnyi szezámmag
  • 1 zsályalevél
  • 2 kisebb ág rozmaring
  • őrölt koriander
  • frissen őrölt bors
  • 1 citrom

A halat megpucoltam, beleit eltávolítottam, majd folyó víz alatt alaposan átmostam. Enyhén sóztam, borsoztam, a hasába tömködtem egy zsályalevelet, egy kisebb ág rozmaringot és három vékony szelet citromot. A másik zsályalevelet és néhány rozmaringlevélkét apróra tépkedtem és a hal mindkét oldalát bedörzsöltem vele.
A szezámmagot megpirítottam.
A hagymát apróra vágtam, az olajon üvegesre pirítottam, majd meglocsoltam a fehérbor felével, hozzáadtam a zöldbabot (még találtam egy utolsó üveggel a nagyikám féle télire eltett igazi hazai zöldbabból!), majd amikor ez félig megpuhult, a megtisztított, vékonyra szeletelt gombát is. Sóval, borssal, őrölt korianderrel fűszereztem, 2-3 percig főztem, majd az egészet átpakoltam egy nagyobb tepsibe, ráfektettem a már befűszerezett halat, a zöldségekre néhány szelet citromot raktam, és előmelegített sütőben, 190 fokon kb. 25 percig sütöttem. Tálalás előtt a pirított szezámmagot a zöldségekre szórtam.

Sonkás spirálok leveles tésztából

Étteremalakítás.
Ez nem az a színes tavaszi vendégváró, amit az előző bejegyzésben ígértem (úgy néz ki, azt már csak holnap tudom posztolni) de ez is „bulikaja”. Barátnőmnek születésnapjára -január végén volt- vacsorát ajánlottam fel nemes ajándékként, s ezen az estén volt ez a leveles tésztás spirál a vacsora előtti rágcsa.
A menü további részei voltak:
Fúziós fokhagymaleves (Lorien és Bombadil Toma fokhagymalevesét házasítottam össze 🙂
Töltött articsóka vele főtt rozmaringos oldalassal (persze szebben tálaltam, mint a téli szüneti példányt 😉
Krumplipüré
Narancsos-mákos tirmisù (Mammától).
A fokhagymaleves receptjét azóta is követeli a barátném, sőt, hétfőn közölte, hogy „többet nem mondom” :-), tehát a napokban az is felkerül majd.
Addig nézzük ezt a sonkás-tojásos spirált:

Sonkás spirálok leveles tésztából
Hozzávalók:
  • 2 négyszögletes leveles tészta lap
  • 2 tojás
  • 100 g speck hajszálvékonyra szeletelve (vagy bármilyen más, nyers, enyhén füstölt sonka vagy húsos szalonna)
  • frissen őrölt bors
  • 1 ágacska rozmaring nagyon apróra vágva


A leveles tésztát a csomagoláson lévő útmutató szerint felengedjük (a bátrabbak saját készítésűvel is próbálkozhatnak, én egyelőre a félős fajtába tartozok). Az egyik tésztalapot kiterítjük, és egy ecset segítségével rákenjük a felvert tojások felét, majd sóval, borssal és a felaprított rozmaring felével fűszerezzük, és az egészet betakarjuk a speckszeletekkel.
A másik tésztalapot is kiterítjük, rákenjük a felvert tojások másik felét, ezt is fűszerezzük, és zsonglőr mozdulatokkal, a tojásos oldalával lefelé az első, már speckkel megpakolt tésztalapra fektetjük.
Éles kés segítségével kb. 2 cm-es csíkokra vágjuk, a csíkokat néhányszor megtekerjük, hogy spirál formájuk legyen, majd sütőpapírral kibélelt tepsiben, előmelegített sütőben, 200 fokon aranysárgára sütjük.Az eredeti recept a SALE & PEPE januári számában olvasható.

Kakukkfüves tojással és paprikával töltött csirkemell

A következő recept (épp csak egy kevés módosítással) az IO CUCINO szeptemberi számából való. Bennem – talán a színek miatt – inkább tavaszváró hangulatot mintsem őszt idéz. Fontos!: másnap is finom (nálam ritkán fordul elő a másnapos étel ;-), és néhány levél zöldsalátával még a húsvéti hidegtálas asztalon is megállja a helyét.

Kakukkfüves tojással és paprikával töltött csirkemell
Hozzávalók:
  • 1 egész csirkemell (kb. 600 g)
  • 4 tojás
  • 1 piros színű kaliforniai paprika
  • 1 gerezd fokhagyma
  • petrezselyemzöld
  • kakukkfű
  • extraszűz olívaolaj
  • bors

A csirkemellet kétfelé vágom, a középen lévő csontot kiveszem, majd mindkét fél mellet egy éles késsel keresztben bevágom, végül szétnyitom őket, mint egy könyvet. Az így kapott hússzeleteket enyhén kiklopfolom, úgy, hogy a hús lehetőleg mindenhol egyforma vastagságú legyen, végül sózom, borsozom.
A tojásokat felverem, hozzáadom az apróra vágott petrezselyemzöldet; sóval, borssal, kakukkfűvel ízesítem, majd forró olajon négy, kb. egyforma méretű kerek lapot sütök belőlük.
A paprikát nagyon apró kockára vágom, és 1-2 ek. olívaolajon kissé megpirítom.
A kiterített hússzeletekre 2-2 sült tojást fektetek, majd ráhalmozom a paprikakockákat.
Ügyelve arra, hogy a töltelék ne kukucskáljon ki, a hússzeleteket feltekerem, és egy darab alufóliába jó szorosan feltekerem.
Innen több lehetőségünk is van:
forrásban lévő vízbe dobjuk, és megfőzzük (mivel a sütőm foglalt volt, én főztem), 200 fokos sütőben megsütjük (kb. 25 perc), vagy ha a grillrács alatt épp lapul egy kevés parázs, akkor ott forgatjuk kb. fél óráig.
Kissé száraznak tűnt először, így végül majonézes salátával tálaltam, ami még a taljánoknak is bejött, pedig ők aztán nem rajonganak a majonézes salátákért. 😉

Kördések

Khm, khm, tadááááááááám, és parárááááááááám, ezennel pótolom az elmaradt kördések megválaszolását.
Palócprovence kérdezett a függőségeimről. Íme:

  • a férjem – nélküle az egész világ nem ér semmit 🙂
  • a családom – főleg mióta ilyen messze lakunk fáj nagyon, hogy csak ritkán lehetek velük 🙁
  • a napfény és ezzel együtt a meleg – ritka az a lény e Földön, aki úgy tud fázni mint én, s amikor a hőmérő 26 fok körüli hőmérsékletet mutat a nappaliban, Ember gyakran elküld melegebb éghajlatra 🙂
  • ízek, illatok – egy életre megőrzöm őket, és sokszor kísérletezek a reprodukción, bár a tapasztalat azt mondja, hogy kétszer ugyanazt az ízt nem vagyok képes elővarázsolni
  • főzés – no comment


Lilahangya arról kérdezett, hogy mik voltak számomra 2008 legemlékezetesebb eseményei. Huh, ez nem könnyű. 2008 életem legszörnyűbb meglepetéseit, legnagyobb próbáit elémállító rémisztő gaz képében kísért még a mai napig is. Nem könnyű róla beszélni, és nem is idevaló, tehát próbálok a memóriámban a jó dolgokra koncentrálni, annak ellenére, hogy azok a randa dolgok „legemlékezetesebb szempontból” jóval túlszárnyaltak minden egyebet.
Tehát a legemlékezetesebb jók:

  • amikor anyukám azt mondta, hogy eljönnek hozzánk néhány napra
  • amikor a barátnőm a férjével és a két pici lányával itt nyaraltak, s hazainduláskor óriási ajándékot kaptunk tőlük
  • amikor Ember végérvényesen döntött a munkahelyváltásról
  • amikor tavasszal egy egész hónapot töltöttünk Magyarországon
    és végül
  • amikor megértettem, hogy itt a helyem.

Ezek az élmények mind megríkattak.

Lehet, hogy nem leszek most túl népszerű, de fogalmam sincs, hogy kinél nem jártak még ezek a kérdések. Ha valakinek van kedve válaszolni, én szívesen átadom a stafétát…
Ó, de! Mégis eszembe jutott! Ha jól emlékszem az Erdőben még nem jártak ezek a kördések (vagy ha igen, akkor bocs, lányok, tényleg naon le vagyok maradva).
Maradt még a barátos díj, amit Citromfűtől és Palócprovencetől is megkaptam. Köszönöm szépen! Nagyon kedves gesztus volt tőletek! Aranyak vagytok!

A díj célja, hogy a netes baráti kapcsolatok ápolása:

“Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert.”

No, ha nem baj, kicsit többet választok. 😉
Azt hiszem, minden blogger legjobb barátja az olvasóközönsége. (Ők az elsők. Akik írnak is, megérdemlik a csillagot is az ötös mellé, hiszem írjanak jót vagy rosszat, a blogtulajdonosnak nagyon fontosak a visszajelzések. 😉
Küldöm tehát a díjat a Piazza-Piazza blog minden egyes olvasójának!

Fegato alla veneziana

Anyósom jóvoltából nem csak a Friuli, de a Veneto tartománybeli ételek is folyamatosan az asztalunkra kerülnek. A következő étel is Venetóból származik, sőt, egyenesen Velencéből s persze, mondhatnánk rá, hogy egy egyszerű „pirított máj”…. aztán amikor megkóstoljuk, rájövünk, hogy mégsem az. Van benne valami más, van benne valami titok… Ez pedig nem más, mint a hagyma el(ő)készítése.
Mióta Olaszországban élek, jöttem rá, hogy mennyi minden rejlik a részletekben. Mondhatja bárki, hogy sznobság a klasszikus tésztákat, a rizottót vagy bármi mást úgy készíteni, ahogy a nagykönyvben meg van írva: szóról szóra, ügyelve a legapróbb részletekre is, a meghatározott időket betartva, az előírt hozzávalókból a legalapvetőbbeket nem helyettesítve, pedig ha kipróbáljuk így is, úgy is, jövünk csak rá, hogy inkább szíves-örömest leszünk sznobok, mintsem megfosztjuk magunkat „Az olasz ízélménytől”. Igaz ez erre a velencei módra elkészített májra is.

Borjúmáj velencei módra
– Figà a’la venessiana –
Hozzávalók:
  • 600 g borjúmáj (esetleg sertés)
  • 450 g vöröshagyma
  • 50 g vaj
  • 6 ek. extraszűz olívaolaj
  • 0,5 dl fehérbor
  • marha alaplé
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • frissen őrölt bors

A petrezselyemzöldet aprítsuk fel, a hagymákat vágjuk félbe, majd vékonyan szeleteljük fel.
Egy serpenyőben hevítsük fel a vajat és az olívaolajat, adjuk hozzá a petrezselyemzöldet és a hagymakarikákat, majd fedjük le, és lassú tűzön főzzük kb. 60 percig. Közben locsolgassuk a fehérborral és ha a bor elfogy, némi marhahúsből készült alaplével is. (Akkor lesz a legfinomabb, ha mindig csak egy-két csepp folyadékot adunk a hagymához, ami így majdnem inkább sül mint fő.)
60 perc letelte után adjuk hozzá a nagyon vékony csíkokra vágott májat, főzzük kb. 5 percig, sózzuk, borsozzuk, és pirítós kenyérrel AZONNAL! tálaljuk.
A hagymás alaphoz a fehérbor helyett adhatunk 1-2 ek. vörösborecetet vagy 0,5 dl tejet is.
Épp nemrég olvastam valahol (vááááá, nem találom hogy hol :-() hogy a „figà” nem májat jelent venetói dialektusban, hanem fügét. Ez pedig annak a bizonyítéka, hogy a venetóiak ezt az ételt a rómaiaktól „lopták” ;-), ott ugyanis létezik egy tradicionális fügés-májas étel.
Azt hiszem, a legközelebbi fügeszezonban ez utóbbit is kipróbálom…mondjuk egy kevés balzsamecettel megbolondítva…nyammm.


Fegato alla veneziana

Ingredienti:

  • 600 g di fegato di vitello (o di maiale)
  • 450 g di cipolla
  • 50 g di burro
  • 6 cucchiai di olio extravergine d’oliva
  • 50 ml di vino bianco
  • brodo di carne di manzo
  • 1 mazzetto di prezzemolo
  • sale
  • pepe
  1. Mondate, lavate, asciugate e tritate il prezzemolo. Tagliate le cipolle a fettine sottili.
  2. Mettete sul fuoco un tegame con l’olio e burro; appena inizieranno a soffriggere, unite il prezzemolo e le fettine di cipolle. Mescolate, coprite il recipiente e cuocete a fuoco basso per circa 60 minuti. (Bagnate ogni tanto con il vino bianco e dopo con un po’ di brodo.)
  3. Dopo circa 60 minuti aggiungete il fegato tagliato a fettine sottilissime, cuocete per circa 5 minuti, salate, pepate e servite subito con dei crostini di pane.

Rizottó kékkagylóval és vénuszkagylóval

Íme tehát a saját gyűjtésű kagylókból készült rizottó.
Ember azt mondta, hogy „è da Ferarùt”! (A Ferarùt Friuli egyik legjobb, elsősorban halételekre specializálódott étterme. Itt található Rivignanoban.) Jesszusklarinét, ilyen bókot még senkitől sem kaptam! 🙂
Menet közben, azt hiszem, rájöttem, hogy miért lett olyan finom ez a rizottó. Közvetlenül a bibionei világítótorony mellett folyik bele a tengerbe a Tagliamento folyó, így a környéken éldegélő kagylóknak nincs az a penetráns halszaguk/ízük, és a belőlük készült ételek is teljesen más ízt kapnak. (A tészta egyébként, valószínűleg épp emiatt, túl „delicata”-ra sikeredett, ellenben a rizottóval csodát művelt!)
Rizottó kékkagylóval és vénuszkagylóval
Hozzávalók 2 személyre:

  • 2 kávéscsésze rizottóhoz való rizs (Carnarolit használtam)
  • 300 g kékkagyló
  • kb. 15 db vénuszkagyló (sajnos csak ennyit sikerült összegyűjteni)
  • extraszűz olívaolaj
  • 2 tk. vaj
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 kisebb vöröshagyma
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 4 db Picadilly paradicsom
  • fehérbors
  • szükség szerint só


A kagylókat többször váltott vízben alaposan átmosom, ha van rá idő, néhány órán keresztül sós vízben állni hagyom. A kékkagylókat egy kefével megtisztítom, majd egy csipesszel kitépem a hátukon lévő ún. „szakállat”.
Egy serpenyőben olajat hevítek, rádobok 2 gerezd, kissé szétnyomott fokhagymát, majd hozzáadom a kagylókat. A serpenyőt lefedem, megvárom amíg a kagylók kinyílnak, (amelyik nem nyílik ki, ki kell dobni!) egyenként kiszedegetem mindet, végül az alatta keletkezett levet egy gézlapon keresztül átszűröm, és felforralom.
1 tk vajat és egy kevés olívaolajat egy kisebb lábasban felhevítek, hozzáadom az apró kockára vágott vöröshagymát és az áttört fokhagymát. Fehéredésigpárolom, belekeverem a rizst és addig pirítom, míg az egész enyhén sárgás színt kap.
Felöntöm a fehérborral, megvárom amíg szinte teljesen elpárolog, majd folyamatosan kevergetve az előzőleg leszűrt forró lével locsolgatom mindaddig amíg a rizs „al denté”-re puhul. (Ha a lé kevésnek bizonyulna, adhatunk hozzá halalaplevet vagy vizet is. Az a fontos, hogy a rizshez adott folyadék mindig forró legyen!)
Amikor a rizs megpuhult, hozzáadom a felaprított petrezselyemzöldet, a héjastól apró kockára vágott Picadilly paradicsomot, (nem kell megijedni, nem fognak paradicsomhéjak úszkálni a rizottóban, a „PP” nem az a szétfővős fajta ;-), a maradék 1 tk. vajat, a kagylóhéjból kiszedegetett kékkagylókat és a vénuszkagylókat is. Ez utóbbit hagyhatjuk a héjukban is. (Jééééé, mennyi héj!)
Az egészet óvatosan összekeverjük, adunk hozzá egy kevés őrölt fehérborsot, ha szükséges sót, 1-2 percig forraljuk, és azonnal tálaljuk.

(Majdnem) minden napra egy tészta Nr 34 - Kékkagylós-paradicsomos spagetti

Előhalásztam a naptáramat: január 11-én voltunk ismét a bibionei világítótoronynál kutyát fárasztani és kagylót gyűjteni.
Előre megnéztem, mikor van apály, és a kirándulást akkorra időzítettük. Vénuszkagyló nem sok volt (mint utóbb kiderült, nem csak az apályra, hanem a holdfázisokra is oda kell figyelni, és ha jól emlékszem, újholdkor „lecsapni” a bestákra) ellenben a parton, a hatalmas köveken rengeteg kékkagylót találtunk. Természetesen a kövek víz alatti részéről szedtük le a kagylókat.
Csudajól szórakoztunk, és bár kezünk-lábunk csonttá fagyott, otthon a sparhelt melege, egy pohár Tocai, no meg az utána készült rizottó kárpótolt minket mindenért. Azt hiszem, ez volt életem legfinomabb rizottója!
Másnap még egy kékkagylós spagettire és egy adag csőben sült kékkagylóra is futotta a begyűjtött kagylómennyiségből.

Kékkagylós-paradicsomos spagetti

Hozzávalók:

  • 1 kg kékkagyló
  • 1 kis fej hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 0,5 dl száraz fehérbor
  • 5 közepes paradicsom
  • egy csokor petrezselyemzöld
  • néhány levél friss bazsalikom
  • extraszűz olívaolaj
  • frissen őrölt bors
A kagylókat folyó vízben egy kefével megtisztítjuk, majd egy csipesszel (vagy egyszerűen a mutató- és a hüvelykujjunkkal) kitépjük a hátukon lévő ún. „szakállat”. A kagyló ezzel a szösszel kapaszkodik a tengerben lévő kövekhez.
A hagymát és egy gerezd fokhagymát nagyon apróra vágjuk, az olajon megpirítjuk, majd felöntjük a fehérborral. Hozzáadjuk a leforrázott, héjuktól megtisztított és felkockázott paradicsomokat és néhány bazsalikomlevelet, majd megszórjuk némi frissen őrölt borssal, és közepes lángon kb. 15 percig főzzük.
Ezalatt a megtisztított kagylókat egy serpenyőbe rakjuk, meglocsoljuk egy kevés olívaolajjal, hozzáadunk egy gerezd fokhagymát, az apróra vágott petrezselymet, és fedő alatt az egészet addig pároljuk, míg a kagylók kinyílnak. (Amelyik nem nyílik ki, ki kell dobni!)
A kagylók alatt keletkezett levet átszűrjük, hozzáadjuk a paradicsomos mártáshoz, és addig főzzük, míg a kellő mártás sűrűséget el nem érte. Ekkor óvatosan összeforgatjuk a kinyílt kagylókkal, és a frissen kifőzött spagettivel tálaljuk.

Olcsó szállás Velencében

Egy kedves velencei ismerősömnek ígértem meg, hogy szentelek a blogomban egy postot a nemrég indított Bed and Breakfastjének.
Bátran ajánlom mindenki figyelmébe!
A B&B Romantica Venezia a velence-mestrei pályaudvartól gyalog mindössze ötpercnyi távolságra helyezkedik el, tiszta, rendezett környezetben. A pályaudvarról 10 percenként indulnak vonatok Velencébe, így a szállásról elindulva rövid időn belül a lagúnák városának kellős közepén találhatjuk magunkat.
A tulajdonosok megbízhatóak, az árak, azt hiszem, önmagukért beszélnek (ja, és tartalmazzák a reggelit, és a konyhahasználatot is -hűtő és mikrohullámú sütő, TV, Internet hozzáférés is van!).
Egyedül a fürdőszobán kell osztozkodni, de azt hiszem ez nem lesz probléma.
Nem is írok többet, ha valakit érdekel a szállás, itt talál róla bővebb információt, leírással, elérhetőségekkel egyetemben:

Mákos almatorta

Azt hiszem, itt az idő, hogy visszatérjek. Hiányzott ám nagyon a blog! Az igazolást, remélem, jövő hét közepe táján már a kezemben tudhatom, ha mégsem, akkor április első napjaiban mindenképp meglesz… Akkor majd írok róla kicsit többet.
Nem is tudom, mivel indíthatnék így hirtelen. Rengeteg elmaradásom van, kezdve a kismilliárd körkérdés megválszolásával, nem beszélve arról a sok színes ételről, amit mostanában készítettem. Menet közben rájöttem, hogy amikor elkezdek színesebbnél színesebb ételeket gyártani, az egyértelműen a tavaszvárás/tavasz utáni vágyódás jele. Azért remélem, már nem kell olyan sokat várni. (A múlt hétvégén hihetetlen 18 fok volt! De pssszt! Nem kiabáljuk el! 😉
Visszatérve a lemaradásaimra: osztottam-szoroztam és a végeredmény 72 lett. Ez azt jelenti, hogy ennyi publikálatlan recept + fotó ücsörög a gépemen. Esélyem sincs arra, hogy még ebben a hónapban legalább a felét posztoljam. Áprilisban már nem illik téli receptekkel előrukkolni, ezért úgy döntöttem, hogy ami marad, azt elteszem jövőre.
Lorien kb. egy hónapja kérte a véres kolbász receptjét, én meg már két hete tudom, és a nagy „zajlik az élet” közben, semmire és senkire nem gondolva, szemét módon elfelejtettem neki elküldeni. Kedves Lorien, kérlek ne haragudj, hogy ezt a pár sort sem voltam képes leírni az utóbbi időben. Most pótolom:

Véres kolbász
Hozzávalók:
  • 4 kg darált sertéshús (fejrész + tarja-lapocka-tokaszalonna háromszögből is egy kevés) Errefelé így darabolják a sertést.
  • 2 kg darált abált vér
  • 2 kg szalonna
  • 200 g só
  • 50 g őrölt feketebors
  • száraz vörösbor (mennyiségi megkötés nélkül 🙂 Hiába faggattam a böllérbácsit, nem tudta megmondani, hogy pontosan mennyi bort szokott a véres kolbászba rakni. Azt mondta: „Csak úgy szemre, hogy a massza még összeálljon.” 🙂

Közben kiötlöttem, mivel indítok: Katia almatortájával. Ennek a tortának az az érdekessége, hogy semmiben sem hasonlít az eredetire. (

A disznóvágásos képek között látható a Katia változata.)
Az eredeti annyira ízlett, hogy azonnal elkértem a receptjét. Össz-vissz annyi változtattam rajta, hogy a Mamma-féle narancsos tiramisùból megmaradt kb. 3 evőkanálnyi cukrozott darált mákot hozzáadtam a tésztájához.Finom lett így is, csak kicsit meglepődtem, amikor láttam, hogy az alma nem szállt le a süti közepébe. (Érdekes, amikor meggyes pitét sütök, és a tetején kellene maradnia, tuti, hogy lesüllyed! :-)) Ráadásul a színe is kissé barnás lett, holott a Katiáé sárga volt. Ezt azzal próbáltam magyarázni, hogy szerintem az ő tortaformája nagyobb átmérőjű, az enyém csak 26 cm-es, így a torta valamivel tovább sült.
Egyébként csak én voltam ennyire kritikus magammal szemben. A torta hipp-hopp eltűnt a föld színéről.

Mákos almatorta

Hozzávalók:

  • 125 g vaj
  • 120 g + 2 ek. kristálycukor
  • 1 vanília kikapart belseje
  • 3 tojás
  • 1 citrom reszelt héja
  • 1 csipetnyi só
  • 200 g liszt
  • 6 g élesztő (por)
  • 3-4 ek. tej
  • 3 ek. cukrozott darált mák
  • 4 közepes alma
  • 50 g mazsola
  • 1 ek. citromlé


Hámozzuk meg az almákat, vágjuk vékony cikkekre, majd hagyjuk állni egy tálban 2 ek. cukorral és a citromlével összekeverve.
A mazsolát áztassuk be langyos vízbe.
Elektromos habverővel a vajat és a cukrot alaposan keverjük össze, adjuk hozzá a vanília kikapart beljesét, a citrom lereszelt héját, a sót, a cukrozott mákot és a tejet végül pedig folyamatosan keverve egyenként a tojásokat is. A lisztben vegyítsük el az élesztőt, majd apránként szitáljuk bele a tojásos-vajas masszába, és az egészet keverjük addig, mígcsomómentes lesz, majd öntsük egy kivajazott, lisztezett tortaformába (az enyém 26 cm-es volt), az almagerezdeket kissé nyomkoduk a tésztába, szórjuk meg a kicsavart mazsolával, és 170 fokra előmelegített sütőben süssük kb. 60 percig.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!