Tavola in Piazza

Most egy kicsit elmegyek...

Most egy kicsit elmegyek… VIP vendégeink érkeznek (a szüleim :-), és minden percemet Nekik szeretném szentelni! Jövő héten jövök, aztán “butto di nuovo la pasta”…

Kép innen.

Citromfű Oroszkrém tortája

Citromfű Oroszkrém tortája –
“Torta alla crema russa” di Citromfű

Sok receptem, képem összegyűlt mostanában a gépen. Citromfű Oroszkrém tortája is itt hever már vagy két hete, s már majdnem megfeledkeztem róla… Szép lett, finom lett, csak egy egészen icipicit változtattam rajta :-), és tényleg , egyáltalán nem nehéz elkészíteni! Köszönöm Citromfű! Az eredeti recept itt található.
Hozzávalók:
A tésztához:
  • 6 tojásból sütött piskóta

A dekorációhoz:

  • 1 ananászkonzerv
  • rumba áztatott mazsola
  • 1 cs. zselatin
  • folpack

A krémhez:

  • 8 ek. kristálycukor
  • 2 egész tojás
  • 1 dl tej
  • 8 g liszt
  • ½ vaníliarúd kikapart belseje
  • 0,5 l tejszín

Az ananász levével elkeverjük a zselatint, felmelegítjük, de nem főzzük. Egy 26cm-es kapcsos tortaforma aljára folpackot húzunk úgy, hogy az oldalát/peremét is lefedje. Lerakjuk az ananászkarikákat, az üreshelyeket mazsolával töltjük ki. 7 ek. cukrot a tojásokkal, a tejjel, a vaníliarúd kikapart belsejével és a liszttel csomómentesre keverjük, majd sűrűre főzzük. Levesszük a tűzről, és hideg vízbe állítjuk hűlni. Ha már langyos, hozzáadjuk az áztatott zselatint. A tejszínt 1 ek. cukorral borotvahab keménységűre verjük, és óvatosan összekeverjük a lehűtött zselatinos krémmel.
A krém felét az ananásszal díszített tortaforma aljára öntjük, ráhelyezzük a piskóta felét, ráöntjük a maradék krémet, majd erre jön a piskóta másik fele. A piskótát mindig úgy igazítsuk, hogy mellette is legyen krém. (Úgy látszik, én erre nem fogyeltem oda eléggé, mert nekem az egyik oldala kicsit üreges lett.)
A tortát 3-4 órára hűtőbe tesszük, s csak ezután tálaljuk –természetesen a feje tetejére állítva 🙂

"Az én házam Szent Antal..."

„Az én házam Szent Antal, négy szegibe négy angyal…” – most ezt mormolom, a héten ugyanis Chioggiában és Padovában voltunk.

Chioggiában nem hagyhattam ki a halpiacot! Megőrülök a halpiacokért! Imádom őket! Kár, hogy kinn 34 fok volt, az autóban kb. öttel több, nekünk meg jó másfél órás még onnan a hazaút… Pedig az aznap halászott halnak párja nincs! Itt nálunk a városkában (na, jó, ne túlozzunk, faluban) csak egy icipici halárus van. Szó szerint: pici a halárus néni is :-). Igaz, mindig friss, kiváló minőségű az áru, de azért így halat venni mégsem olyan, mint mondjuk a trieszti halpiacon. Az aztán élmény! Nem beszélve a déli városok zsibongó piacairól…
Padovában sietnünk kellett, a városközpont 2,50 Eurós parkolási díja ugyanis nem tette lehetővé, hogy sokáig imádkozzunk Szent Antalhoz. A bazilika leírhatatlanul szép! Meglepően konstatáltam, hogy a közeli utcákban lévő árusoknál milyen jól megfér együtt Pinocchio és a Szent Antal képével díszített gyertya. 1 Euróért megleptem magam egy turistacsalogató Szent Antal nevével fémjelzett sütivel – gondolom, nem ezzel kedveskedett a szegényeknek. (Alul leveles tészta, rajta lekvár, felül lágy „túlműsárga” piskóta, jó sok porcukorral megszórva. Egyébként finom.)
Hazafelé végigrohantunk az IKEA folyosóin. Fő szerzeményeim:
– „svéd halász” stílusú kék-fehér kockás/csíkos törlőkendők
– húsklopfoló – Ne nevessen ám ki senki, de most be kell valljam őszintén én eddig húsklopfoló nélkül éltem, s most annyira örülök neki, hogy azóta mindent klopfolok. X-D Embernek is mondtam, hogy jól viselkedjen, mert ha nem, hajaj!
– szalvéták
– poharak – Leküzdhetetlen pohármániám ismét úrrá lett rajtam. Fehérborosra egyébként is szükségünk volt, tehát abból lett 6 db, aztán pedig megláttam ezt a most nagyon menő, vastag falút, 12 db-ot 3,50-ért… Egyszerűen hozzáragadt a kezem! Ha nem szégyelltem volna magam saját magam előtt, még levettem volna a polcról egy másik hatos készletet (ez is vastag falú, de ez sokkal nagyobb, 4-5 dl-es lehet; kényelmesen elfér benne sok-sok jégkocka, néhány citromkarika, és persze maga az itóka), de amikor Ember, látván a 12 poharat megkérdezte, hogy akkor ezt most hova fogjuk tenni, nem volt annyi kurázsi bennem, hogy a másik hatost is levegyem a polcról, és belerakjam a nagy sárga táskába. Sebaj, ami késik, nem múlik!

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 13 - Kolbászos-paradicsomos trofie

Kolbászos-paradicsomos trofie – Trofie con la salsiccia e pomodoro




Hozzávalók:

  • 10 dkg friss kolbász
  • 1 tk. vaj
  • 0,5 dl száraz fehérbor
  • 2,5 dl sűrített paradicsom
  • só, bors, szerecsendió

A kolbász töltelékét a bélből kiszedjük, villával szétnyomkodjuk, majd a vajon néhány perc alatt jól átpirítjuk. Megszórjuk sóval, borssal, egy kevés szerecsendióval, meglocsoljuk a fehérborral. Amikor a bor nagy része elpárolog, belekeverjük a sűrített paradicsomot is, majd a szószt kellő sűrűségűre főzzük.

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 12 - Mascarponés-lilahagymás tagliatelline

Az eredeti recept Mammától származik: én, jó?/rossz? szokásomhoz híven egy picit változtattam rajta. Mamma, ugye nem baj? Ennek a tésztának számomra azért van nagy jelentősége, mert annak ellenére, hogy jónéhány éve élek már Olaszországban, hetente legalább hétszer eszünk tésztát, a mascarpone, mint tésztaszósz alapanyag teljesen kimaradt az életemből. Mamma, köszönöm Neked még egyszer! Ezentúl gyakrabban használom majd! 🙂
Tagliatelline lilahagymával és mascarponével –
Tagliatelline con cipolla e mascarpone



Hozzávalók:
  • 3 ek. olívaolaj
  • 1 fej lilahagyma
  • 4 zsályalevélke
  • 4 ek. mascarpone
  • 20 db fekete olívabogyó
  • só, frissen őrölt feketebors
  • reszelt parmezán


Az olajon megpirítjuk a durvára vágott hagymát és a kétfelé tépett zsályaleveleket. Hozzáadjuk a mascarponét, ízlés szerint fűszerezzük, s amikor a sajt teljesen kémessé olvadt, belekeverjük az olívabogyókat is. Az egészet épp csak néhány percig főzzük, összekeverjük a frissen kifőzött tésztával – ami nálam most épp tagiatelline volt-, tálalásál megszórjuk egy kevés reszelt parmezánnal.

Jeges kávé

Ebéd után kávézunk. Ebben a melegben azonban nem esik olyan jól a forró kávé, így mostanában rászoktunk a jeges kávéra, ami egyszerre hűsít, élénkít, és az alábbi módon elkészítve szívet, lelket, szemet felvidít. (Kevesebb ideig tart ám elkészíteni, mint leírni…!)

Jeges kávé

Hozzávalók:

  • 2 adag jó erős feketekávé
  • 4 jégkocka
  • 4 kk barnacukor

A kávéba adagonként 2 kávéskanál barnacukrot teszünk, jól elkeverjük, néhány percig hűtjük, majd turmixgépben (még jobb shakerben, ami nekem sajnos nincs) a négy jégkockával addig keverjük (rázzuk), amíg 3-4 cm-es hab keletkezik a tetején. Ezután gyorsan poharakba töltjük, a tetejére kevés fahéjat vagy valami jófajta kakaót szórunk, és már kész is. Szolgáljuk fel minél hamarabb, mert a hab hamar összeesik a tetején. (Ha az elején kb. 0,5 dl tejet is hozzáadunk, a hab is tovább megmarad.)

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 11 - Köveken guruló kerekek

Köveken guruló kerekek – Ruote con polpettine di pollo

Eredetileg kavicsokat terveztem, de idő és türelem hiányában a csirkemellből végül kövek lettek… 🙂 Egyébként ez az a tészta, aminek a készítésébe ha gyerekeket is bevonunk, nem csak ők, de mi is igazán jól szórakozhatunk. Annyi, de annyi vidám történenet ki lehet találni közben!!! Ha van rá lehetőség, mindenképpen jegyezzük fel ezeket a meséket! Ha esetleg valaki felajánlja a sajátját, szívesen közzéteszem. Jó kavicsgörgetést mindenkinek! 🙂


Hozzávalók:

  • 350 g keréktészta
  • 120 g darált csirkemell filé
  • 1 tojás
  • 2 db tejbe áztatott majd jól kinyomkodott zsömle
  • 1 gerezd fokhagyma
  • (szükség szerint zsemlemorzsa)
  • 400 g sűrített paradicsom
  • 40 g reszelt juhsajt
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • extra szűz olívaolaj
  • só, frissen őrölt zöldbors
  • reszelt parmezán

Az apróra vágott hagymát és a petrezselymet 3-4 ek. olívaolajon megpároljuk, levesszük a tűzről, és kihűtjük. Hozzáadjuk a darált csirkemellet, a tojást, a zsömlét, a juhsajtot, és a fűszereket, majd az egészet jól összekeverjük. (Ha túl lágynak találjuk a masszát, adhatunk hozzá 1-2 ek. zsemlemorzsát.) Vizes kézzel apró dombócokat formálunk a masszából, és egy kevés olívaolajon hirtelen kisütjük.
Kevés olívaolajat hevítünk, rádobjuk a fokhagymát, közepes lángon rózsaszínűre pirítjuk, majd a fokhagymagerezdeket eltávolítjuk, a megmaradt illatos olajhoz adjuk a sűrített paradicsomot, és kb. 10 percig nagy lángon besűrítjük, ha kell, még fűszerezzük. Hozzáadjuk a „kavicsokat”, a kifőtt keréktésztával alaposan összekeverjük, s a tetejét reszelt parmezánnal szórjuk meg.

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 10 - Trofie paradicsomos sertésraguval

Magyar vendégeink voltak, tésztát szerettek volna… Akár hiszitek, akár nem, nem könnyű ám kitalálni melyik az a szósz, amelyik a magyar szájíznek megfelel, főleg úgy, hogy három ketchupos tésztához szokott bambino is alig várja már Az olasz vacsorát. Aztán eldöntöttük, hogy legyen benne paradicsom, legyen benne husi, meg egy kis olívabogyó is, mert azt mindannyian szeretik. I’gy született meg a Paradicsomos-husis spagetti, aminek végül akkora sikere volt, hogy a lassan hétéves Farkas komám másnap reggelire is azt evett volna… 🙂 A nagy sietség közepette azonban elfelejtettünk fotózni, így kénytelen voltam néhány nappal később újra elkészíteni a szószt, s ezúttal nem spagettivel, hanem az ún. „trofie”-vel (tipikus ligúriai tészta) tálaltam. Ki tudja miért, egykettőre elfogyott…
Végül rájöttem, miért volt olyan finom! Ti kitaláljátok? 😉

Trofie paradicsomos sertésraguval – Trofie col ragù

Hozzávalók:

  • 200 g darált sertéscomb
  • kevés extra szűz olívaolaj
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 hajszálvékony szelet füstölt szalonna
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 35 db fekete olívabogyó
  • 800 g hámozott, darabolt paradicsom
  • só, bors

A hagymát és a fokhagymát nagyon apróra vágjuk, majd egy kevés olívaolajon megpároljuk. Hozzáadjuk a darált húst, és erős lángon jól átpirítjuk, és meglocsoljuk a fehérborral. Amikor a bor nagy része elpárolog, a nagyon apróra vágott füstölt szalonnát is a húshoz adjuk, és addig pirítjuk, míg szinte az összes hús alatt lévő lé elpárolog. Ekkor fűszerezzük, hozzáadjuk a hámozott paradicsomot, és az egészet fedő alatt, néha-néha megkeverve kb. 1 órán keresztül lassú tűzön pároljuk. Amikor a szósz már majdnem kész hozzáadjuk a félbe vágott olívabogyót is, és kb. 15 perc alatt a szószt fedő nélkül készre főzzük.

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 9 - Reginette padlizsánnal és mozzarellával

Tegnap csirkét sütöttem az imádott Római tálamban. Az aljára raktam padlizsánt, rá a csirke feldarabolva, rá megint padlizsán, aztán cukkini, meg néhány szelet paradicsom. Elfogyott, szó se róla, de a tál alján lévő padlizsánkarikák kicsit szétfőttek, így ezt nem tálaltam fel; lett viszont belőle egy majdnem “da ristorante” tészta. I’me:

Reginette padlizsánnal és mozzarellával –

Reginette con melanzane e mozzarella

Hozzávalók:

  • 1 padlizsán
  • 1 csokor petrezselyem
  • 10 db fekete olívabogyó
  • extra szűz olívaolaj
  • 1 mozzarellagolyó
  • só, frissen őrölt feketebors

A padlizsánokat megmossuk, majd apró kockára vágjuk, és egy nagy serpenyőben kevés olívaolajon fedő alatt puhára pároljuk. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk az apróra vágott petrezselyemzöldet, a félbe vágott fekete olívabogyókat, és még néhány percig együtt pároljuk, ezúttal fedő nélkül. Amikor a tészta megfőtt, leszűrjük, majd hamar összekeverjük az addig melegen tartott szósszal, és a kockára vágott mozzarellával. Fontos, hogy gyorsan dolgozzunk, így a mozzarellakockák szépen megolvadnak majd a tésztacsíkok között.

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 8 - Rukolás fusilli

Rukolás tészta – Fusilli con rucola selvatica

Hipergyors, szuperegyszerű! Az „Aglio-olio-peperoncino” után a második „Joker” tészta.

Hozzávalók:

  • 200 g rukola
  • 2 gerezd fokhagyma
  • só, őrölt bors
  • 2 ek. frissen reszelt érlelt juhsajt
  • extra szűz olívaolaj

Az olajon megpirítjuk a fokhagymát, hozzáadjuk a rukolát, fűszerezzük, néhány percig pároljuk, majd turmixgépben a sajt felével pépesítjük, és összekeverjük a tésztával. A sajt másik felét már a tányérban szórjuk a tészta tetejére.

Én szeretem, ha kicsit „darabos” marad a rukola; szeretem érezni a levélkéket a számban, ezért a pépesítést gyakran elhagyom, bár kétség kívül így a szósz kevésbé lesz karakteres, szúrós-csípős ízű. Ehhez az ételhez általában azokat az idősebb rukolaleveleket használom fel, amik esetleg salátába már túl erősek lennének. Ja, és csak és kizárólag saját termést! A bolti rukolából készült szósz teljesen elveszti jellegzetes ízét. (A mennyiségtől egyébként ne ijedjünk meg, a levelek a párolás után majdnem úgy összeszottzannak, mint a sóska.)

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!